Pásztor István: „Nem önmagunk megalázását jelenti, hanem a másság elfogadását”

A tartományi képviselőház kedden elfogadta azt a javaslatot, amely szerint november 25., május 15. és december 10. a jövőben Vajdaság kiemelt napjai lesznek, amelyeken a tartományi kormány kitüntetéseket ad majd át az arra érdemesnek tartott jogi vagy fizikai személyeknek, akik a kultúra, a művészet, az oktatás, a tudomány, a gazdaság, a sport, a kisebbségi jogok, valamint a nemek egyenjogúsága területén kiemelkedő eredményt értek el.

A dátumok közül a legvitatottabb a november 25., ugyanis száz évvel ezelőtt 1918-ban ezen a napon szakították el Bánátot, Bánságot és Baranyát Magyarországtól, s csatolták a Szerb Királysághoz.

A döntés előtt Pásztor István, a tartományi képviselőház, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke sajtótájékoztatón a következőket mondta:

„Vajdaság számára fontos napoknak a meghatározásáról szól, ezzel kapcsolatban fejtettem ki az álláspontunkat, beszélve a Vajdasági Magyar Szövetség képviselőcsoportjának nevében. Arról beszéltem, és azt szeretném aláhúzni, hogy Vajdaság egy többnemzetiségű régió, ahol évszázadokra visszamenőleg együtt élnek szerbek, magyarok, horvátok, bunyevácok, szlovákok, románok, ez a sokszínűség nemcsak azt jelenti, hogy úgy fogadjuk el egymást, mint különböző entitások, akiknek más a nyelve, más a vallása, más a kultúrája, mások a szokásai, hanem azt is elfogadjuk tényként, a másság jeleként, hogy a közös történelmünk vonatkozásában, más egy-egy történelmi dátumnak a megítélése.

Ez egy olyan fontos momentum, aminek a képviselete meggyőződésem szerint az eredményezheti, hogy az egymás közötti viszonyok konszolidálódnak, azt eredményezheti, hogy nem ellenségként éljük meg egymást, hanem ennek a térségnek a lakójaiként éjük meg egymást, akiknek ez a szülőföldje.

A történelmi események másképp történő megítélése tekintetében, akár a 18-as nagygyűléssel kapcsolatban, akár a 48-as májusi karlócai nagygyűléssel kapcsolatban én a magam, illetve a Vajdasági Magyar Szövetség nevében többször beszéltem. Nem változott semmi azokban az álláspontokban, amiket eddig képviseltem. És nem is fog változni semmi a mai naptól se, függetlenül attól, hogy erre a döntésre fogunk szavazni. Továbbra is ugyanazt gondoljuk 18-ról, hogy kizártak bennünket annak a döntésnek a meghozatalából, mert vesztesek voltunk. Azt gondoljuk, hogy mi akkor megtanultuk, milyen cinikus a nemzetközi politika, hogyan tud hátat fordítani a deklarált elveknek, a wilsoni elveknek, és az életben hogyan fog megvalósulni valami teljesen más. Azt is megtapasztaltuk, és ezzel kapcsolatban se változott az álláspontunk, hogy mit jelent, amikor egy országot döntéshozatali szempontból impotens vezetés vezeti. Nem változott semmi ahhoz képest, amit eddig gondoltunk a Vörös Báróról és a bolsevikokról, és nem változott semmi azzal kapcsolatban sem, hogy ezt az újvidéki nagygyűlést követően az elődeink úgy ébredtek föl, hogy egy másik országban találták magukat. Ezek olyan történelmi tények, amelyeken mi nem tudunk változtatni. De ezeknek a történelmi tényeknek a megítélése tekintetében mibennünk nem változott és nem változik semmi.

Azt is elfogadjuk, hogy mások ezt a dátumot másként élik meg. Ennek a körülménynek az elfogadása, ez nem önmagunk megalázását jelenti, hanem azt gondolom, ennek a másságnak az elfogadását jelenti.

Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, ha nekünk jogunk volt tizenöt évvel ezelőtt, egy akkor elfogadott törvény alapján meghatározni a saját nemzeti ünnepeinket, és ahogy azt megtettük március 15-e, az október 23-a, az augusztus 20-a kapcsán, pár évvel ezelőtt, ahogyan ezt megtettük június 4-e kapcsán, akkor másnak is meg kell, hogy adjuk azt a jogot, hogy saját maguk határozzák meg, a saját nemzeti identitásuk szempontjából fontos ünnepeket.

Erre teszünk mi most kísérletet itt ennek a döntésnek a támogatásával. Mi ezzel a döntéssel nem veszítünk semmit se.

A dátumok vonatkozásában kialakult meggyőződésünk és álláspontunk nem változik, ezeket az álláspontokat ma is, és az elkövetkező időkben is, amikor ezek a megemlékezések lesznek, el fogjuk mondani, de ugyanakkor elfogadjuk azt is, hogy mások, bizonyos dátumok vonatkozásában mást gondolnak.

Ennek a döntésnek értelmében az augusztus 20-a kerül be Vajdaság szempontjából jelentős dátumként ebbe a döntésbe, de ezt nem azt jelenti, hogy a március 15-ét, az október 23-át nem fogjuk megünnepelni, és a június 4-re nem fogunk megemlékezni.”

Ternovácz István, az Újvidéki Rádió újságírója: Elnök úr, az ellenzék ezt egyértelműen nem mondta ki, de valami hasonlót mondanak, amit én a sorok között kiolvastam, hogy ez árulás, hogy ez szembe megy a magyar érdekekkel, ehhez fűzne-e valamilyen kommentárt?

Pásztor István:

„Az az igazság, hogy ez engem egyáltalán nem lep meg, erre az álláspontra én fel voltam készülve, és minden reggel, amikor elindultam otthonról a homlokomat megmostam meg letöröltem, ha az áruló bélyeget valahová rá akarják sütni, akkor tiszta felületre süssék rá.

Azt gondolom, hogy az az álláspont, amit ők képviselnek, az egy legitim álláspont, viszont egy olyan álláspont, ami nem a miénk. Egy olyan álláspont, amelyik nem előre visz, hanem hátra. Egy olyan álláspont, amelyik újra meggyalázza ugyanezt a közösséget, egy olyan álláspont, amelyik egy olyan pozícióba tolja hosszú időre, amiből nem tud kijönni, egy újabb vesztes pozícióba tolja, és mi ezt semmiféleképpen sem tudjuk támogatni.”