Figyeljék a kezemet, mert csalok. Nem először kívánkozik az aktuális téma mellé Rodolfo, a bűvész örök érvényű mondása, hiszen a mindenkori hatalmi elit rendszeresen él a bűvészet alapeszközeivel. Egy kis hókuszpókusz, egy kis ráolvasás, tűznyelés, szétfűrészelés… és miközben a nagyérdemű tátott szájjal figyeli a trükköt, észre sem veszi, hogy a zsebéből kilopják a pénzét. Miközben a kormányfő a statisztikai adatokra hivatkozva arról igyekszik meggyőzni a népet, micsoda gazdasági fellendülés zajlik Szerbiában és különféle növekedési mutatók szerint az élen járunk Európában, addig megjelent egy másik kimutatás is, miszerint a volt jugoszláv térségben az átlagbér nagysága tekintetében a lista alján kullogunk, és még a megosztott, megszámlálhatatlan problémával küszködő Bosznia-Hercegovina is leelőz bennünket a mezőnyben. Ezért, mielőtt még a nép elkezdene zúgolódni, jöhet a trükk!

A trükk pedig nem más, mint egy fantasztikus, pompázatos nyereményjáték. Az áldott kormány azt találta ki, hogy a vásárláskor kiadott pénztári számlák összegyűjtői és beküldői között belgrádi lakást, autót, tévét meg ki tudja még, mi mindent sorsolnak ki. Egy időben a Coca-colának volt hasonló nyereményjátéka, amelynek keretében tíz kupakot kellett beküldeni. Én több tízet gyűjtöttem össze, úgyhogy az akkori diák-költségvetésemből a borítékok és a bélyeg szolid kis tételt képeztek. A népsimogató kormány pedig még erről is gondoskodott. A postahivatalokban felbélyegzett borítékok tömkelegét helyezik el, amelyekben az összegyűjtött tíz darab, minimum 100 dinár értékű számlát ingyenesen fel tudjuk adni. Ráadásul az izgalmat is folyamatosan fenntartják. A Vedd el a számlát és nyerj elnevezésű játék során márciusban minden héten sorsolnak majd valami szépet, végül a fődíjat áprilisban. Az, hogy az akció dinamikája pontosan egybeesik az elnökválasztási kampánnyal, biztosan csak a véletlen műve.

Most érkeztünk el a teleshopos reklámokból ismert mondatig: „De ez még mindig nem minden!”

Ugyanis az egyszerű polgárok mellett a városok és községek is versenghetnek majd abban, hogy honnan érkezett a legtöbb számla. A legaktívabb önkormányzatok nyereménye egy ingyenes WiFi-zóna lesz. Így végre eljön a várva várt fellendülés. Az emberek, ha boltba mennek, egészen biztosan motiváltak lesznek abban, hogy még véletlenül se fizessenek 99 dinárt, hanem inkább tesznek a kosárba még valamit, csakhogy lehessen játszani. Ráadásul, mivel itt már közösségi cél is van, a WiFi-zóna, ezért hát nyilván a boltban is rászólnak majd vásárlótársaikra, hogy vegyék csak el azt a számlát, sőt rá is kérdeznek, hogy mennyit gyűjtött eddig a másik. A kommunális rendőrségeken belül pedig számlaegységek alakulnak, amelyek azt figyelik, hogy ki az, aki könnyelműen eldobja a fiskális cetlit, ahelyett, hogy gyűjtené és postázná azt. Az igazán elkötelezett önkormányzatok esetleg adónöveléssel, alacsonyabb hőfokú fűtéssel (Zentán már ezt gyakorolják), vagy magasabb gázszámlával tudják büntetni azokat, akik nem csatlakozik az akcióhoz. A tehetősebbek pedig a rászorulókra is gondolhatnak. Az utcán kéregetők kalapjába dobhatnak néhány számlát, vagy a szociálisan veszélyeztetetteknek különféle humanitárius szervezeteken keresztül juttathatnak néhány beküldhető elismervényt. A szegényember pedig, amint összegyűlt tíz darab számla, már mehet is a postára, ingyenesen feladhatja a borítékot és akár egy belgrádi lakással is gazdagabb lehet. Képzeljük csak el, micsoda örömmel, elégedettséggel töltené el ez a jótékony adományozót, akinek a jóvoltából megnyertük a lakást.

A legelkötelezettebb városok komoly médiakampányt is indíthatnak az akció sikeressége érdekében. Az utcákon, tereken hangszórókat helyezhetnek el, óriásplakátokat bérelhetnek, szendvicsembereket alkalmazhatnak a következő az üzenettel: Ugye, gyűjtöd a számlákat? Sőt, a mindig mindenből kimaradó lakosokat is fel lehet rázni: közölni kell velük: az, hogy még kenyérre valójuk sincs, nem kifogás. A város területén működő internetes hálózatokon belül használt PC-k és okostelefonok kijelzőin a következő üzenet jelenhetne meg: Ha nem küldöd be a számlákat, nem lesz erkölcsi jogod internetet használni.

Végre felbolydulhat az egész ország az akciótól. Számlagyűjtő körök alakulhatnak, klubrendezvényeket szervezhetnek és a foci vébéhez hasonlóan a heti sorsolást is óriás kivetítőn követhetnék az emberek. A győztest ott helyben az adott város vagy község díszpolgárává, lovagjává és tiszteletbeli polgármesterévé avathatják.

Az akcióval kapcsolatban az is elhangzott, hogy a számlagyűjtés fő célja a szürkegazdaság visszaszorítása és a lakosság adófizetői öntudatának növelése. A miniszter asszony azt is elmondta, hogy a számlás nyereményjáték azért is nagyon jó, mert így az emberek a termékek és szolgáltatások után kifizetett összeg egy részét visszakaphatják. Hát nem csodálatos? A bökkenő csak annyi, hogy a termékekért és szolgáltatásokért általunk kifizetett pénzből az adórészt az a valaki kapja meg, aki megnyeri a luxuslakást, az autót vagy a tévét. Vagy úgy képzeljük ezt, mint a régi szép szocialista időkben? Az a lakás mindenkié? Mert így is tökjó! A nyertes megmondja, hogy melyik címen található a lakás, így aztán ha az emberfiának Belgrádban akad valami dolga, akkor van hol megaludni, hiszen a lakás részben az övé is.

Ami pedig a szürkegazdaság visszaszorítását illeti, ezt is képzeljük el: Ezentúl, ha a rendőr azt mondja, hogy a kiégett izzó, a teli vonalas előzés, a gyorshajtás vagy az ittas vezetés miatt 15-20-50 ezer dinárt kellene fizetni, de megoldhatjuk helyben is, kétezer vagy ötezer dinár kifizetésével, megmondhatjuk neki, hogy nagyon kedves felajánlás, de tudna-e erről „fiszkális számlát” adni, merthogy tudja, a nyereményjáték… És ha esetleg a kétezer dinárt 20 darab 100 dinár értékű számlában adná ide, akkor két borítéknyi esélyt postázhatnánk egyszerre. A rendőr, mivel a kormány által fizetett személy, aki elkötelezett annak sikerei mellett, egészen biztosan teljesítené kérésünket.

No, egyszóval, csodálatos mutatványt talált ki nekünk a kormány. Amíg a számlák gyűjtésével, szortírozásával, bélyegnyalással van elfoglalva a család, addig sem jut eszébe, hogy a gyereknek nem tud cipőt venni, hogy a villanyt esetleg lekapcsolják, hogy az utcából megint nem lehet kihajtani az autóval a sártól, pedig a kampányban aszfaltot ígértek. No de amúgy sincs benzin a gépkocsiban.

Csak egy dologra kellene felkészülni: a számla biznisz miatt elharapózó bűnözésre. A kasszánál, az utcán, a postahivatal előtt és szinte bárhol sötét haramiák támadhatnak ránk, és elragadhatják tőlünk a becsülettel kiharcolt pénztári számláinkat, hogy maguk szálljanak síkra a hőn áhított luxuscikkekért.

(Fotó: Tanjug)

A jegyzet a Családi Kör hetilap 2017.0 2.02-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.