Húsz év türelem után a volt Jugoszlávia utolsó előtti része is búcsút mondott Szerbiának: 2008. február 17-én Koszovó kikiáltotta a függetlenséget, és ezzel Vajdaság maradt az egyetlen volt szövetségi egység, amely nem hogy jobb helyzetbe került volna a régi föderáció széthullása óta, hanem korábbi jogainak teljes egészét elveszítette: történelmi autonómiáját megalázó, abszolút alárendelt helyzetbe került azzal a Szerbiával szemben, amelyhez (az akkori lakosság kétharmadát, a magyarokat és a németeket semmibe véve, tehát közönséges csalással) a Bánsági, Bácskai, és Szerémségi Szerbek, Bunyevácok és Más Szlávok Nagy Népi Gyűlése 1918. november végén illegitim módon belopta.
Koszovó függetlenségét azóta a világ 113 állama elismerte, de Oroszország és Kína obstrukciója miatt képtelen az ENSZ tagjává válni. A Gyurcsány-kormány egy hónapot kivárt az elismeréssel, az Európai Unió öt tagállama pedig a mai napig tartozik ezzel: Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország és Szlovákia. Természetesen mind az öt saját kisebbségétől retteg. Szerbia uniós csatlakozása aligha képzelhető el az ország határainak meghatározása nélkül, de Ciprus példája mutatja, hogy az Unió képes a legképtelenebb szemet hunyásra is.
