Július 5. és 7. között immár hatodik alkalommal rendezték meg Magyarkanizsán a Kanizsa Fesztet. A három napos fesztivál 2018 nyarán új arculattal jelentkezett, mégpedig a szervezők különböző médiafelületeken való elmondása alapján azért, mert az évek múlásával a fiatalok igényei megváltoztak, ehhez viszont mindenképp alkalmazkodni szerettek volna. Így került többek között a lemezjátszók mögé MarkoNastić, Burai Krisztián, Pixa és Szecsei is. A közösségi média felületén található eseménynél, egy jegyzetként jelentkező „Gyakran ismételt kérdések“ dokumentumban a szervezők megválaszolták azt is, hogy milyen kategóriás jegyeket lehet majd venni, ezen jegyek mettől meddig érvényesek, hogy a sátrazásra hogyan, mily módon van lehetőség, valamint, arra a kérdésekre is választ kaptak a rendezvény után érdeklődők, hogy hogyan tudnak gyorsan és egyszerűen eljutni az eseményre, illetve, hogy a fesztivál területén lehet-e parkolni…
A fesztivál területére látogatók létszáma, amelynek a magyarkanizsai vásártér adott teret tavaly első, idén pedig már második alkalommal, a három nap alatt igen csak változó volt. Az viszont bizton állítható, hogy a legnagyobb sikere a péntek estének volt.
A szombati, nappali programokra viszonylag kevesen látogattak ki, pedig azok ingyen elérhetőek voltak. Kézzel elkészített apróságok és édességek megvásárlására, bor és pálinka kóstolóra, illetve a magyar és szerb gasztrovilág betekintésére, valamint a gyermekeknek rajzversenyre és kézműves foglalkozásokra is rendeztek. Három óra után megkezdődött a politikai kerekasztal beszélgetések sorozata, amelynek vendégei Fejsztámer Róbert, Halász Mónika, Körmöci Károly, Bayer Zsolt, Szentesi Zöldi László, Pósa Károly, Nyilas Mihály és Csallóközi Zoltán, moderátorai pedig Forró Lajos és Kávai Szabolcs voltak.
Aztán bennem, mint a környékbeli fesztiválokra többé-kevésbé rendszerint ellátogató fiatalban, és mint újságíróban felmerült a kérdés, érdemes-e a politikát egy fesztivál területére bevinni? Amennyiben igen, érdemes-e mindezt szinte teljes mértékben egyoldalúan tenni? Vajon gond-e, ha valaki nem szóról szóra ért egyet a meghívottakkal, akik egyébként a Vajdaságban és Magyarországon is egyaránt kormányközeliek?
Vajon ekkor az ember már egy az egyben ellenzékivé válik? Érdekli-e a fiatalokat mindez? Érdekli-e őket a fesztivál utolsó napjának délutánján, és egyáltalán érdekli-e a Csönd városának lakóit Magyarkanizsa jövője, a községbeli magyarság sorsa, érdekli-e őket az anyaország politikájának kulissza világa, – legalább is egy nagyon kicsi töredéke – a konzervatív politikai nézete, a migrációról való véleménye, a rusnya nőzése, és nem utolsó sorban érdekli-e a vajdasági politikai világban szereplők emberi arca?
Nos, azt kell, hogy mondjam én személy szerint azt tapasztaltam, hogy igen is, meg nem is. És, hogy ennek mi az oka, hogy miért nem vonzott tömegeket ezen programsorozat a fent említett rendezvényre? Azért, mert egyszerűen nem oda való volt. Viszont egy másik időpontban, egy másfajta reklámmal nagyon is helyt állt volna. Ugyanis a politizálásra, a vélemény-nyilvánításokra, a véleménycserékre, a dolgok helyes mederbe való terelgetésére igen is szükség van Vajdaságban, igen is szükség van Magyarkanizsa községben, ugyan úgy, mint Magyarországon. Ebben aztán teljesen egyetértettem két kollégámmal, (ha egyáltalán kifejezhetem így magam velük kapcsán) akiket a beszélgetés után egy rövid interjúra kértem fel. Bayer Zsoltot és Szentesi Zöldi Lászlót kérdeztem.
Önök szerint érdemes-e egy fesztivál területén megjelentetni a politikát?
Szentesi Zöldi László: Természetesen, szerintem helyén van, ugyanis a politika a mindennapok része.
Bayer Zsolt: Ugyanezt tudom mondani, annyival kiegészíteném, hogy szerencsére elég sokan ültek velünk szemben, így aztán azt gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy sokan voltak kíváncsiak a mondandónkra.
Mivel a kerekasztal beszélgetés során szóba került, hogy hogyan éli a mindennapjait egy politikai, és a média világában is évtizedek óta magasan tevékenykedő közszereplő, az érdeklene, hogy mit gondolnak a mai magyar (anyaországi) médiáról?
Szentesi Zöldi László: Estig itt ülhetnénk, ám az biztos, hogy a mai magyar média teljesen más, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt volt, azt vettem észre, hogy a műfajok és a szigorú szakmai követelmények feloldódtak az időben,
amelyeket a mi mestereink a egykor belénk vertek és bizony előtérbe került az internetes újságírás, és sok mindent meg is haladott, ami nem feltétlenül jó. Néhány évvel ezelőtt a szakmai kitermeltség is magasabb szintű volt, ma már inkább egymást olvassák a fiatal újságírók. Miközben a klasszikus magyar próza az, amiben a mi szakmánk alapfogásai benne vannak. Ebből kifolyólag az eredeti, régi típusú újságírás kihalásban van. Mindenféle nagyképűség nélkül mondom, félreértés ne essék, de azok, akiket ma ilyen tényezőként tartunk számon, régen szinte semeddig sem jutottak volna. A minőség nem megspórolható az élet egyetlen területén sem.
Bayer Zsolt: Szinte teljesen felesleges magyar médiáról beszélni. A média az egész nyugati civilizációban ugyanolyan, és hű tükre is lett a társadalmaknak, amiből kikövetkeztethető, hogy nincs túl jó véleményem róla. És, ha jobban belegondolunk, hogy évtizedekkel ezelőtt Ady, és Krúdy féle vezércikkeket olvastak az emberek áhítattalakávéházakban, amiből szép lassan az lett, hogy létrejött a közösségi média, – és kit érdekel már egy-egy újság, különösen nyomtatott formában – ahol mindenki, mindenről, bátran véleményt alkot, és nyilvánít, ez ennek megfelelőn siralmassá is válik.
Nagyon erős, és nyers véleményt formálnak közszereplőként egy-egy témáról, mint például a migráció, vagy a #metoo kampány, ezt az imént is hallhattuk. Mennyire tartják fontosnak, hogy a nők megbecsültek legyenek, és, hogy ezekkel a bizonyos „nőügyekkel“ foglalkozzunk?
Bayer Zsolt: Ha a kérdés már így merül fel, az már baj, ugyanis szerintem magától érthetődő, hogy a nőket meg kell becsülni, hogy a nőket minden téren ugyan az illeti, mind bárki mást, ez egyértelmű. Viszont azt gondolom, hogyha egy nő ketrecharcol, egy férfi pedig szinkronúszik, az abnormális. Hisz testi és lelki adottságokból kifolyólag is egy nő, nem arra való, hogy egy másik, egy ketrecen belül agyon verje. És ennek semmi köze az egyenjogúsághoz. Ugyanis, ha valamivel túl sokat foglalkozik az ember, mint, ahogyan ezt a példát a mai beszélgetés alkalmával is már többször felhoztam, akkor annak az a vége, hogy fejetetejére állítjuk a dolgokat. Avagy túl sokat foglalkoztunk azzal, hogy a nő melyik helyzetben, hogyan válik egyenjogúvá, és így aztán mára végleg sikerült kiölni a nőből a nőt, és a férfiból a férfit is. És egy megfoghatatlan, megérthetetlen aberrált valamivé vált az egész, ahol már senki sem tudja, hogy ki kicsoda. Ennek okáért már azt sem lehet pontosan és jól megállapítani egyes helyzetekben, hogy egy férfi hogyan, és miért közeledik egy nő felé, hiszen, ha rosszul teszi azt, akkor már is inzultálásról van szó.
Szentesi Zöldi László:Karinthy szavaival kell, hogy éljek elsősorban, mégpedig, hogy a férfiak és nők soha nem fogják egymást megérteni, mert teljesen mást akarnak, a férfi a nőt, a nő pedig a férfit. A helyzet az, hogy a mai világban a nők az egyenjogúsági küzdelemben elmentek a falig. És a férfiak körében is ugyan így van. Mindenki túltolta a harcot. És, ha a #metoo kampány arról szól, hogy egy férfi utána fütyül az utcán egy nőnek, akkor azt mi is támogatjuk, mert az egy illetlen dolog, de, ha a #metoo kampány arról szól, hogy egy hölgyet 13 évvel ezelőtt lehet, hogy valaki, valamilyen formában inzultált, akkor azt nem támogatjuk.
Bayer Zsolt: Nem támogatjuk, mert nincs rá bizonyítéka. Kérdem én, miért nem kell ezt bizonyítani, miért hiszi ezt el azonnal mindenki? Nem mellesleg az egészből egy divatot teremtettünk. Jön a média, és szétszedik, és senki sem kérdezi azt meg, hogy miért tetszett ennyi ideig hallgatni, és miért nem abban a pillanatban szólt, amikor az adott szituáció megtörtént.
Akkor amikor például azt a kifejezést használja Bayer úr, hogy „rusnya nő”, azt indulatból teszi, és nem pedig amiatt, mert kevesebbnek érezné az ellenkező nemet? Már csak azért is kérdezem, mert véleményem szerint nem csak a nők, hanem maga a média, és mindenki más is jogosan értelmez félre egy-egy ilyen kifejezést, mondatot, történetet egy közszereplő szájából.
Bayer Zsolt: Természetesen indulatból, ha kell vissza is vonom.
Ezt követően röviden szó esett még arról is, hogy egyáltalán nem értenek egyet a Budapest Pride-dal sem, számukra a család, az ép, hagyományos, már-már régies modell, és gondolkodás az igazi, és az elfogadott. Ennek ellenére vannak homoszexuális ismerőseik, barátaik, akik viszont nem tolják túl ezt a dolgot, hanem igen is emellett nagyon sokat tesznek le az asztalra, és egy teljesen elfogadható életet élnek. (példaként Antal Imrével éltek, akinek munkásságát és személyét valamennyien ismerhetjük) Valamint azt is kiemelték, hogy a feministák, és a különböző #metoo kampányok résztvevőivel sem feltétlenül egyeznek, ha ezek az ügyek, álláspontok nem bizonyíthatóak, és nem ésszerűek.
Fotók: Puskás Károly
