Amikor Agatha Christie 1933-ban nekilátott, hogy megírja leghíresebb krimijét, ő maga sem gondolta, hogy olyan legendát teremt, amely még az eredetit is felülmúlja.
Az Orient Expressznek nem hiányzott a reklám: az 1930-as évekre már egyet jelentett a tökéletességgel, eleganciával és az átlagember számára elérhetetlen luxussal. Ma sincs ez másként. Legtöbben csak álmodozunk róla, hogy a több ezer eurós utat megtesszük egyszer az eredeti útvonalon, Párizstól Isztambulig.
135. születésnapját ünnepli pár héten belül a vonatok királya, a királyok vonata. A Szabad Magyar Szó olvasói most különleges utazáson vehetnek részt. Szálljanak fel a luxusvonatra, amely vasárnap, augusztus 26-án Budapesten éjszakázott és hétfőn a klasszikus (eredeti) útvonalon indult tovább Isztambul felé.
A Szabad Magyar Szót exkluzív kísérő viszi végig a vonaton, Giuseppe Floresta személyében, aki ötödik éve tagja az Orient személyzetének és azt mondja nagyobb presztízs itt dolgozni, mint bárhol másutt az idegenforgalomban. Nem is kételkedünk.
Giuseppe Olaszországból érkezett, a mostani vonaton csak honfitársai dolgoznak, olaszokból áll a teljes személyzet. Stewardok vannak elsősorban szolgálatban, de három lány is tagja a csapatnak mint stewardess.
A klasszikus Orient 17 kocsiból áll, egy kivétellel mindegyik eredeti példány az 1920-as évekből. A kocsikban angolul és franciául ki van írva történetük, több kocsi kalandos sorsot tudhat maga mögött, háborús évek, tulajdonosváltások, néhány kocsi más híres vonatnak is tagja volt, például a Kék Vonatnak (nem Titóénak, hanem a francia luxusvonatnak). Minden kocsi más stílusban készült, teljesen egyedi „műalkotás”. A rövidebb utakon kevesebb kocsit használnak, de ezen a kiemelt úton mind a 17 vagont beveti a Belmond.
Az Orient Expresszt 2009-ben kivették a hivatalos menetrendből, és azóta csakis különjáratként közlekedik. A brit-amerikai Belmond cég még az 1970-es évek végén kezdte el gyűjtögetni az art nouveau, art deco stílusú, eredeti pullman kocsikat és 1982-ben indította útjára a hivatalos nevén Venice Simplon-Orient-Express vonatot.
Az Orientnek természetesen saját séfje van, csakis különlegességekkel szolgál az utasoknak. Kaviárt akár reggelire is lehet kérni, később lazac, homár, bárány, szezonhoz igazodó finomságok kerülnek a tányérokra. Ha valaki nem elégedett a menüvel, az étlapról is választhat ebédet, vacsorát. A vonatnak három étkezőkocsija van és külön egy bárja.
A hálókocsikban van egy kis mosdósarok, hideg- és melegvízzel, törölközők, papucs és köntös. Elektromos csatlakozó a használati tárgyaknak, de nem a mobiltelefonoknak. Az Orient ugyanis nem olyan vendégeket vár, akik eszementen nyomkodják iPhone-jukat. A movilhasználat természetesen nem tilos, de illetlenségnek számít rajta lógni: ez az utazás nem erről szól.
A dress code, az öltözködési szabály a vonaton úgynevezett smart casual, ami azt jelenti, hogy férfiaknak szövetnadrágot illik viselni inggel, zakóval, nőknek pedig szoknyát vagy nadrágot blúzzal. Sem farmer, sem sportcipő nem fér bele ebbe a nappali viseletbe. Esténként, vacsorához, természetesen ki kell öltözni.
Giuseppe elmeséli, hogy Budapesten mindig a híres Királyi Váróban fogadják az utasokat magyaros pompával és cigányzenével. A Királyi Várót Ferenc József számára építették a Nyugati pályaudvaron és bár kissé viseltes, régi fénye még ragyog. Egyszerű halandók előtt zárva tart. A budapesti tartózkodás során az utasokat valamelyik pazar Duna-parti szállodában helyezik el, vacsoraprogramot és városnézést szerveznek nekik, majd következő nap indulnak tovább Erdély felé. Giuseppe nem csodálkozik, hogy Budapesten áll leghosszabb ideig az Orient, szerinte – és az utasok szerint is – ez a város az utazás gyöngyszeme.
A legolcsóbb jegy 8.000 angol fontba (8.300 EUR) kerül a most Európán átrobogó luxusvonatra. Reklám nemigen kell az évi egyszeri járatnak: már jó előre el szoktak fogyni a jegyek, most is teltházzal tartanak Isztambul felé.
Giuseppét az utasokról kérdezem, és ő nem is gondolkodik a válaszon, azonnal mondja, hogy közel 80 százalékuk amerikai, majd az angolok következnek, de néhány francia és olasz is van a fedélzeten. Főként párok utaznak, akik az ötvenes-hatvanas korosztályból kerülnek ki. Minden járatuk nagyon népszerű a kínaiak és a japánok körében is.
Agatha Christie-ről, leghíresebb regényéről és a vonat történetéről itt írtunk korábban, most csak annyival egészítenénk ki, hogy utaskísérőnk is megerősíti: Poirot mindig szóba kerül, nem lehet nélküle „megúszni” az utat.
Visszafelé az Isztambul–Párizs útvonalon ugyancsak Budapest felé jön a vonat néhány nap múlva. Az utasok a Balatonnál is megállnak egy naplementés borozgatásra, amely az utazás utolsó vacsoráját és estéjét jelenti a luxusvonaton. A következő napon már a párizsi Gare de l’Est állomásra fut be az Orient.
Elbúcsúzom Giuseppétől, megköszönöm a kalauzolást. Ő visszatér munkájához az étkezőkocsiba, én pedig reménykedem, hogy sikerült közelebb hozni a legtöbbünknek elérhetetlen vonatlegendát.
A legújabb filmváltozat óriásbakija
Az Orient Expresszről több mint egy tucat film készült, Agatha Christie leghíresebb regényéből is legalább három, plusz egy televíziós sorozatrész. A legújabbat a híres Hamlet-színész, Kenneth Branagh rendezte, ám a kritika nem fogadta jól a meglehetősen statikus alkotást, annak ellenére, hogy igazi sztárparádét láthatunk benne magával Branagh-gel (Poirot felügyelő), Judy Dench-csel (Dragomiroff hercegnő), Michelle Pfeiferrel (Caroline Hubbard), Penélope Cruzzal (Pilar Estravados), Johnny Depp-pel (Edward Ratchett) és másokkal.
A lavina okozta elakadás természetesen ebben a 2017-es filmben is nagy szerepet kapott. A krimi központi cselekménye az elakadás idején történik, valahol Vinkovci és (Slavonski) Brod között. A baj ott van, hogy Horvátországnak ebben a délkeleti csücskében, a Száva északi partján, kőhajításnyira Vajdaságtól meg Boszniától, meglehetősen sík táj fogadja még a leggazdagabb utasokat is, nem pedig a filmben megjelenő (és alsó képünkön látható) zord hegyek meg óriási völgyhíd!
Dehát a krimikben meg a legendákban akármi előfordulhat…