Hajós András nevét ma már szinte mindenki ismeri. Szociológiát végzett, népszerűségét a televíziós szerepléseinek, együttesének köszönheti. A 47 éves Hajós nemrég részt vett a Momentum Mozgalom aláírásgyűjtési videójában, miközben az Andy Vajna által fémjelezett TV2-n fut a Dalfutár című műsora.
Hajós a Népszavának adott interjúban sok érdekes dolgot megemlített, ami nemcsak Magyarországra, hanem a Vajdaságban élő magyarság helyzetére is igaz.
Többek között azt mondta: „Fontos lenne, hogy a közismert emberek táplálják azt az egészséges hozzászólás-kultúrát, miszerint igenis vannak közös ügyeink, és a közös ügyeinkbe nekünk, állampolgároknak is van beleszólásunk. Ez oldalfüggetlen dolog. Az egyik legnagyobb baja a mai magyar közéletnek lakossági oldalról az, hogy elhitték az emberek: nem érdemes beleszólni.
A mindenkori kormány dönt és el kell tűrni. Ennek az „eltűrésnek” egyébként van hagyománya a magyar kultúrában. Én azt próbálom mutatni, hogy érdemes. Sokan azt gondolják, hogy „egy tévés érinthetetlen, nem lehet baja, neki könnyű”. Közben minden egyes megnyilvánulásunknak anyagi és karrier következményei is lehetnek. Nem gondolom, hogy nekem kevésbé kellene félnem, mint egy más munkahelyen dolgozónak. Titkon azt remélem, hogy amikor az emberek, azt látják, hogy én és még nyilván sokan mások arccal megnyilvánulnak, azt érzik: nem kell csendben maradni. Érdemes megszólalni, mindenkinek világnézete szerint”.
Hajós András: Kikérem magamnak ezt a helyzetet!
Egyszer lesz egy másik kormány, másik oligarchákkal és akkor átfordulunk? Lesz egy másik tv, ahol nem lehet dolgozni? Mindig úgy hajlongunk, ahogy a politika szellent?! Ennek kellene fordítva lennie – mondja Hajós András.
Hajós szerint ő többször is szólt, hogy ennek nem lesz jó vége, de az átlag szavazó hagyja magát átverni:
„A Heti Hetesben szóltunk, hogy rossz lesz és azt kaptuk, hogy vonalasok vagyunk. De nálunk komolyabb helyeken is szóltak. Az Élet és Irodalomban, a Népszavában, az akkor még létező Népszabadságban, a Magyar Narancsban, a Parlamentben vagy akár az átlátszó.hu-n. Vannak helyek, ahol az embereket figyelmeztetik arra, hogy mi történik, és mi történhet. Az átlag szavazó viszont hagyja magát átverni – és a magyarok ebbe nagyon jók. Pedig még a sorok között sem kell olvasni, annyira nyilvánvalóak például a korrupciós ügyek”.
A leginkább lényegre tapintó választ „a politika uralja az életünket?” kérdésre adta:
– Egyszer lesz egy másik kormány, másik oligarchákkal és akkor átfordulunk? Lesz egy másik tv, ahol nem lehet dolgozni? Mindig úgy hajlongunk, ahogy a politika szellent?! Ennek kellene fordítva lennie. Lennénk mi, a normális emberek, akik beszélgetnek egymással, üzletelnek, elviszik egymást taxival, levágják a másik haját, kiszolgálják a sörözőben, tanítják a másik gyerekét, meggyógyítják a beteg nagymamáját, vagy éppen tévéműsorban szórakoztatják azt aki, hazajött a műszakból.
Ezt együtt úgy hívnák, magyarok, akik közben néha felhatalmazást adnak politikusoknak, akik tisztességgel elvégeznek egy munkát, amihez értenek, felelősséget vállalnak a tetteikért, és leválthatóak. Ne higgyük azt, hogy ezek naiv hülyeségek. Azt mondom, amit egy betegnek szoktak mondani: hinni kell a gyógyulásban. Nem lehet, hogy örökké ilyen betegek maradjunk!
