Március idusát emlegetni a Szerb Haladó Párt elnökjelöltjének a nagygyűlésén, legalább annyira ízléstelen dolog, mint zsidóviccet mesélni egy holokauszt-megemlékezésen. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mégis ezt követte el Szabadkán, amikor számtalan más közhely mellett – amellyel az ilyen dzsemborikon illik benyalni az Avala és Kopaonik géniuszának –, az 1848-49-es forradalmunkat és szabadságharcunkat is felemlegette a magára túl sokat is adó, önmagát minden szerbek szerbjének tekintő Aleksandar Vučićának hízelegve.
Megértem én, hogy idővel megszépülnek a múlt emlékei, és én is szívesen idézem fel a katonatörténeteimet, ahogy egymást ugrattuk, s a dróton keresztül becsempészett itallal átdorbézolt éjszakákat… De egy pillanatra sem felejtem el, hogy éppen 1991-et írtak, amikor angyalbőrbe bújtatva „szolgáltam a hazát”, s egyáltalán nem volt mindegy, amikor az egyik éjszakán még a körlet meleg hálótermében, a másik este viszont már egy lepukkant terepjáró rakterében hajtottam álomra a buksimat. Mert, ugye, időközben harci riadót fújtak és a nemlétező háborúban éppen egy szlavóniai turnéra invitálták meg az egységemet. S annak ellenére, hogy semmi ihletem sem volt az egészhez, nekem is mennem kellett.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Így minden „szófogadó” vajdasági magyarok pásztorának sem kellene megfeledkeznie arról, hogy 1848 márciusának idusán miért is tört ki a magyar forradalom, s az miért alakult át később szabadságharccá. Miről szól a március 15-e előestéjén a budapesti Landerer & Heckenast nyomdában kiadott 12 pont, Petőfi miért írta és szavalta el a Nemzeti dalt?
Március idusát pedig különösen ízléstelen annak tudatában emlegetni, hogy a magyar szabadságharc leverését követően (amiből mellesleg szerbek is alaposan kivették a részüket), milyen megtorlások történtek. Például csak a zentai mészárlások két hete alatt hozzávetőlegesen 2000-2800 embert öltek meg, a legtöbbjüket különös kegyetlenséggel.
Kíváncsi lennék, hogy most Kossuth, Petőfi és Széchenyi miképpen vélekedne Pásztor Istvánnak és a VMSZ-nek a szerb haladókhoz való hozzásimulásához,
s arra is érdemes lenne rákérdezni, hogy a legutóbbi balkáni vérzivatarban elesett vajdasági magyar kiskatonák hozzátartozói most hogyan vélekednek a szerb-magyar viszonyról, amelyben az alárendelt szerep mindenképp azoknak jutott, akik Szabadkán most vajdasági magyarként Vučićot éltették. Félek, hogy amennyiben Kossuth és Petőfi láthatná ezt a szerb haladókkal való fenenagy bratyizást, propellerként kezdene el forogni a sírjában. Végül pedig, március idusának jegyében, hadd zárjam Petőfi A nemzethez című verséből vett idézettel ezt a kis szösszenetemet:
„Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.”
