Harmadik hetébe lépett pénteken éjfélkor az amerikai szövetségi közigazgatás részleges leállása. Szerdán már az összes nemzeti parkot is bezárták, Washingtonban egyetlen múzeum vagy emlékmű sem közelíthető meg. Még a nemzeti karácsonyfa is rácsok mögé került – a fővárosi állatkert népszerű pandájáról és majmairól nem is beszélve.
Donald Trump elnök viszont oroszlánként ravasz rókaként harcol a „szép nagy falra” követelt 5,6 milliárd dollárjáért, és ezért a célért – egészen pontosan szélsőséges híveinek megtartásáért – semmi sem drága. Még annak a nyolcszázezer szövetségi alkalmazottnak és családjuknak a jóléte sem, akiknek fele pénz nélkül köteles dolgozni, a többieket pedig kényszerszabadságra küldték december 24-én.
Pénteken másodszor jártak a kongresszusi vezetők a Fehér Házban, hogy a folytatásról tárgyaljanak. A kétórás megbeszélés után a képviselőhzái demokrata többség, valamint a szenátusi demokrata kisebbség képviselői azt mondták, hogy semmilyen előrelépésre nem került sor, sőt az elnök kijelentette, hogy „akár hónapokig vagy évekig is” zárva tartja a közigazgatás egyharmadát, ha nem kapja meg a határzárra követelt milliárdokat.
Távozásuk után Trump hosszasan magyarázkodott a sajtónak. Újságírói kérdésre megerősítette, hogy valóban mondott ilyet. Szerinte a fizetés nélkül dolgozók és a kényszerszabadságra küldött százezrek azt üzenték neki, hogy „tartson ki”. Ez persze ugyanúgy nem igaz, mint az elnök által ismételgetett indok, hogy ti. válsághelyzet van a határon, és ezért ő akár rendkívüli állapotot is hirdethetne, ami lehetővé tenné számára, hogy közönséges elnöki parancsra épüljön meg „nagyon gyorsan” a több mint 3000 kilométeres „szép nagy fal”.
Amint a demokraták csütörtökön átvették a hatalmat a Képviselőházban, határozatot hoztak a bezárt minisztériumok finanszírozásáról, valamint a belbiztonsági minisztérium ideiglenes működtetéséről. Az utóbbi lehetővé tenné, hogy egy hónap alatt, leállás nélkül oldják meg a „falkérdést”. Ezeket a döntéseket a Szenátus még december közepén egyhangúlag(!) meghozta, ám Mitch McConnell republikánus szenátusi munkaelnök most nem engedi azokat ismét szavazásra bocsátani (mivel a Kongresszus január 3-a óta új összetételben működik, az előző szavazás nem számít), mert akkor Trump vétózni lenne kénytelen, amivel kizárólag rá hárulnának a negatív következmények. Így viszont azt ismételgetheti a jobboldal, hogy „a demokratákon múlik” a kormányleállás beszüntetése.
Hétfőre ez lesz az USA történetének leghosszabb közigazgatási kényszerszünete (ezúttal csak részleges), jövő péntekre pedig – ha addig meg nem oldják – az eddigi 21 napos „csúcsot” is megdönti majd. Ezt az utóbbit 1995–96 fordulóján a Bill Clinton politikáját ellenző republikánus többség okozta. Az ország történetében egyébként Ronald Reagan nyolc éve alatt fordult elő a legtöbb ilyen „kormányeltörés” – noha akkortájt csak 1-3 napig tartott mindegyik –, mert Reagan hol nyesni próbálta a szociális kiadásokat, hol meg a demokrata ellenzék munkahely-teremtési erőfeszítéseivel nem egyezett. Egyszer amiatt is lezárták a közigazgatást, hogy Reagan – az Irántól illegálisan vásárolt fegyverekkel – támogatni akarta a nicaraguai felkelőket, akik a demokratikusan választott szocilista kormány ellen harcoltak.
A Kongresszus leghamarabb a jövő hét közepén foglalkozik ismét a kérdéssel, úgyhogy addig semmi sem változhat. Trump szerint kormánybezárás helyett inkább „sztrájknak” kellene nevezni a helyzetet – csak azt nem tudni, tegyük hozzá, hogy most éppen ki sztrájkol. Az elnök kabinetjének tagjai ugyanis héfőtől tízezer dolláros fizetésemelésre számíthatnak.
Pandabábu rácsok mögött: A washingtoni Nemzeti Állatkert is zárva (Fotó: Carolyn Kaster, AP)
