Őszinteségi rohamában vagy dilettáns világértelmezése következtében Donald Trump a héten is „szovjet szajkót” játszott. Méghozzá azon a „kabinetülésen”, amelyen másfél órát fecsegett a kamerák előtt, miután meghallgatta minisztereinek egyenkénti hódolatát. Miközben nyolcszázezer alkalazottja nem dolgozik vagy nem kap fizetést.
Sikereinek sorolásas közepette Trump egy pillanatban Afganisztánra terelte a szót (ahonnan elrendelte az 50 százalékos kivonulást, miután Putyin sajtóértekezleten felszólította erre) és a következő „történelmi leckét” adta elő (a nyelvi esetlenségek nem a fordítást, hanem az amerikai elnököt „dicsérik”):
„Oroszország korábban a Szovjetunió volt. Afganisztán tette Oroszországgá, mert csődbe jutottak az ottani harcok miatt. Oroszország azért volt Afganisztánban, mert onnan mentek terroristák Oroszországba. Igazuk volt, hogy ott voltak. A baj csak az, hogy kemény harc volt. Szó szerint csődbe mentek tőle. Így hát visszamentek arra, hogy ismét Oroszországnak hívják őket, nem pedig Szovjetuniónak. Mindaz a sok hely, amiről mostanában hallani, Afganisztán miatt nem Oroszország része többé.” (A nyolc mondat közül hét ostoba vagy hamis, csak az ötödik igaz – a „kemény harc”.)
Megszoktuk már, hogy Trumpnak fogalma sincs a világ dolgairól – ez a csütörtöki eset ahhoz nem szükséges bizonyíték. Ami miatt mégis figyelemreméltó, az az, hogy az orosz parlament éppen most készíti elő az afganisztáni szovjet háború törvényes revízióját. (Mint ismeretes, Oroszország – meg az ottani illiberális rezsimet példának állító bizonyos kelet-európai államok – „történelme bizonytalan”, hiszen minden rezsim megkísérli újraírni azt.) A Duma már elfogadta a tervezetet, amelyet – micsoda meglepetés! – Putyin Egyesült Oroszország Pártja meg az Orosz Kommunista Párt nyújtott be közösen a szovjet múlt „tiszteletére”.
Vagyis Trump azt a tézist tolta miniszterei meg a kamerák elé, amelyet a világ egyetlen pontján tartanak fontosnak: a Kremlben.
Ez csigázta fel a vizsgálódásra és kutatásra hajlamos amerikai újágírók érdeklődését, akik pillanatok alatt előkotorták, hogy ez nem az első ilyen eset. Alig pár nappal Trump beiktatása után, 2017 januárjában a Fehér Ház elemzéseket kért be arról, hogy mi lesz, ha Lengyelország megtámadja Fehéroroszországot! Ezen végképp mindenki meghökkent Washingtonban, mert egyrészt Varsó hűséges NATO-szövetséges, másrészt a modern Lengyelország soha senkit nem támadott meg (viszont őt magát jobbról is, balról is), harmadszor pedig azért, mert ez a „veszély” egyenesen az orosz propaganda kitalációja volt: akkortájt Moszkva megpróbálta rábeszélni a minszki diktátort, hogy fogadjon orosz csapatokat, mert Belorusz nyugati határán lengyel csapatösszevonásokat észleltek. Ami persze nem volt igaz: a tank-koncentrációt éppen Putyin kezdte. A saját húzásoknak és hazugságoknak az ellenfélre kenése a hasonszőrű demagógok állandó projekciós technikája.
Arról meg a Szabad Magyar Szó is beszámolt, amikor tavaly nyári tévéinterjújában az amerikai elnök Montenegró NATO-tagsága ellen ágált, mondván, hogy a crnogoracok „egy parányi ország nagyon erős, nagyon agresszív népe”, és ha „egyszer csak agresszívvá válnak” és megtámadják Albániát, „benne vagyunk a 3. világháborúban!”
No vajon miért töprengett ennyit Donald Trump a parányi ország atlanti szövetségesi „veszélyéről”? Hát mert Putyin mindenáron meg akarta akadályozni Podgorica NATO-belépését; olyannyira, hogy még államcsínyt is szervezett oda Szerbián keresztül.
Ha az ember összeköti a szálakat = és eszébe jut, hogy Trumpnak még ahhoz is emlékeztető cetliket kellett készíteni, hogy megköszönje vendégeinek a látogatást, nem hogy az afganisztáni szovjet invázió vagy a montenegrói államcsíny jusson az eszébe –, akkor nem nehéz rájönni, hogy az amerikai elnöknek Moszkvából súgnak. Egy volt amerikai FBI-tisztségviselő a példákat felsorolva úgy nyilatkozott, hogy az amerikai kémelhárításnak nyilvánvalóan foglalkoznia kell az üggyel.
Szinte biztos, hogy nem emiatt, de éppen aznap hosszabbították meg hat hónappal a Trump-kampány orosz kapcsolatainak vizsgálatában illetékes vádesküdtszék megbízatását.
