A részleges amerikai kormányleállás harmadik hetének utolsó napján 800 ezer alkalmazottnak kézbesítették az első nulla dolláros fizetési csekkeket (nyitóképünk bal alsó kockája). Mint ismeretes, kilenc minisztériumra vonatkozik a korlátozás, amelynek ideje alatt csak az abszolút szükséges létszám dolgozik: 420 ezer ilyen kormányalkalmazott van, többnyire biztonsági emberek, határőrök, reptéri ellenőrök stb. Ők kötelesek ingyen dolgozni, míg a másik 380 ezer munást fizetetlen szabadságra küldték.
Mivel az elnök nem hajlandó engedni a „szép nagy falra” követelt 5,7 milliárd dollárból, a Kongresszus pedig nem hajlandó azt finanszírozni, nem látszik megoldás a patthelyzetre. Holnapra ez a patthelyzet az USA történetének leghosszabb kormányleállásához fog vezetni.
Időközben egyre növekszik az érintettek megpróbáltatása és felháborodása. Legtöbbjük nem keres annyit, hogy jelentős tartalékot tudna felhalmozni: ahogy mondani szokás, fizetéstől fizetésig él, és minden kétheti csekknek megvan a nélkülözhetetlen helye a családi költéségvetésben: jelzáloghitelek, gépkocsi-részletek, diákhitel-visszafizetés stb. Ráadásul aki dolgozik, annak még a munkahelyre való utazáshoz szükséges kiadásokra is gondolnia kell. A napi betevőről nem is beszélve. A Szövetségi tartalékalap statisztikája szerint az amerikai családok 40 százaléka képtelen saját pénzéből fedezni egy 400 dolláros váratlan kiadást. (Egy gyökérkezelés kb. ezer dollár, szinte egyetlen biztosítás sem fedezi teljes mértékben.)
Az amerikai sajtó egyre többet foglalkozik ezeknek a politikai célokból lehetetlen helyzetbe sodort embereknek az életével, valamint azzal, hogy milyen módon tudnák feltalálni magukat.Trump azt hangoztatja, hogy „többségük” támogatja az ő csökönyös politikáját és „inkább kibírja a nehézségeket, csak legyen határbiztonság”. A közvéleménykutatások azonban semmilyen támpontot nem nyújtanak ehhez az állításhoz, és a komoly sajtó egyértelműen az elnöki hazugságok közé sorolja őket. Trump a minap azt találta mondani, hogy
„… az emberek majd alkalmazkodnak, mindig is azt tették” Mondani sem kell, mekkora felháborodást keltett ez egy milliárdos szájából.
A kényszerleállásos minisztériumok vezetői is érzik, mennyire súlyos a helyzet, és megpróbálnak valamilyen választ vagy névleges támogatást nyújtani az alkalmazaottak kérdéseire, iléletve nehézségeik áthidalásához. Ezek azonban rendre még nagyobb felhördülést okoznak, mert olcsó trükköknek tűnnek az őszinte segíteni akarás helyett.
Az egyik ilyen „tanácsadás”, amit a szövetségi kormány személyzeti osztálya osztott szét az érintetteknek, azt javasolja, hogy aki nem tud fizetni, az telefonáljon a hitelezőnek, magyarázza el a helyzetet és kérjen türelmi időt. A telefonbeszélgetés után pedig küldjön neki ajánlott levelet vagy faxot.
Hozzátették: a kormány nem tud egyéni tanácsokat adni, aki bajban van, forduljon saját ügyvédjéhez tanácsért. Nyilvánvaló, hogy Trump és milliárdos vagy multimilliomos minisztereinek fogalmuk sincs arról, hogy az amerikaiak 99 százalékának egyszerűen nincs „saját ügyvédje” és nem is tud ingyen tanácsot kapni.
A Parti Őrség „valamivel részletesebb” tanácsokkal látta el kényszerszabadságon lévő dolgozóit: Azt javasolja nekik, hogy „nézzenek egyéb jövedelem után”, például
… vállaljanak gyermekőrzést, kutyasétáltatást, hóhányást, adják el a garázsban felgyülemlett szükségtelen holmit, vagy akár „alakítsák hobbyjukat kereseti lehetőséggé”
Mindezek alapján kétségtelen, hogy az elnökjelölt Donald Trump zseniálisan megvezette a kisembereket, amikor azt harsogta, hogy csak ő tudja hatékonyan képviselni az érdekeiket. Ki hiszi ma már, hogy a dagadt zsebű milliárdos hatalmasságok – legyenek azok amerikaiak, oroszok, szerbek vagy magyarok – ténylegesen ismerik a valós életkörülményeket és csakugyan a kisemberek helyzetének jobbításán ügyködnek?!
