Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallott már a sárkányokról. Egyesek még arra is megesküsznek, hogy személyesen ismernek néhány példányt közülük. Egyet-kettőt én is meg tudok nevezni. Itt van például Süsü, a sárkány, de valószínűleg Paffról, a bűvös sárkányról is sokan hallottak már. Nem csekély azoknak a férjeknek a száma, akik arra esküsznek, hogy ők napi kapcsolatban állnak az úgynevezett házisárkánnyal.

A sárkányokkal ellentétben a hidrák kevésbé ismert lények. Eredetüket a görög mitológiában kell keresni. A monda szerint nem túlságosan barátságos lények, és jobb távolról elkerülni őket. Talán a legkellemetlenebb tulajdonságuk, hogy ha belenéznek az ember szemébe, akkor az kővé dermed a tekintetüktől.

Mi, zentaiak is meg vagyunk áldva ilyen mitologikus lényekkel. Nem hiszik?! Nos, mindjárt bebizonyítom. Itt van nekünk a távfűtés, amelyet az önkormányzat biztosít az Elgas közvállalat által. Évek óta rettegésben tartják a szolgáltatásaikat kénytelen-kelletlen igénybe vevő gyanútlan polgárokat. Akár tetszik nekik, akár nem, a tömbépületek lakóit kötelezték a minőségtelen és drága szolgáltatás használatára. Pontosan olyan ez a „közszolgálat”, mint egy hétfejű sárkány. Ha a felhasználók levágják az egyik fejét, ott van még a többi hat, és a levágott is lassan újra kinő. És hol van itt a hidra? Nos, minden hónap közepén megjelenik a postaládában, számla formájában. Ahogy a kedves polgár rátekint a számlán lévő számokra, kővé dermed.

Ez a kis mitológiai bevezető után próbáljuk meg megfejteni a zentai távfűtés jövőjét!

Köztársasági pénzekből nemrég modern kazánokra cserélték a régi elavultakat. Nagy pompa közepette ki is hirdették, hogy ezzel hosszú időkre megoldódott a zentai távfűtés problémája, és most már csak az maradt, hogy az elégedett zentai polgár kényelmes foteljában hátradőlve élvezze a mennyei meleget. Na igen! Ahogy azt a Móricka elképzeli…

A tények a következők. Az új kazánok valóban hatékonyabbak és kevesebbet fogyasztanak, ugyanakkor ez még nem fogja csökkenteni a fűtés árát. Hogy miért? Ne feledkezzünk meg a harminc kilométer összhosszúságú hővezetékről, amely olyan rossz állapotban van, hogy a hőveszteség elképzelhetetlenül magas. Persze vannak ígéretek, hogy majd egy szép napon azt is felújítják. De még ha ez meg is történne, az sem hatna ki a fűtés árára, illetve abban az esetben valószínűleg épp csak elkerülné a veszteségeket az Elgas. Illetve – sajnos – még ez az állítás sem igazán pontos, mert van itt még egy tényező, amit figyelembe kell vennünk. Ez pedig az elvándorlás. Ahhoz, hogy egy ultramodern távfűtési rendszer legalább ne termeljen veszteséget, bizonyos számú felhasználó is szükséges. Az egykori felhasználók legalább egyharmada viszont már kivándorolt, vagy csak egyszerűen nem használja a lakását. Egy képletes párhuzammal élve: a legmodernebb busz is veszteséges, ha az ötven ülőhelynek még a felét sem foglalják el utasok.

Ha a kedves olvasó most azt gondolja, hogy ez a folyamatosan vészjósló szerző végre kikárogta magát, akkor sajnos ki kell ábrándítanom.

Létezik egy tisztán közgazdasági szakkifejezés: erkölcsi elévülés. Ami nagyjából annyit tesz, hogy még egy vadonatúj technológia is számíthat elévültnek, akár már a megjelenése pillanatában is, ha időközben megjelenik egy újabb és még hatékonyabb technológia. Ilyen például a mobil percdíjak használata. Ugyan miért is fizetnék ezért a szolgáltatásért, ha tudok ingyen skype-olni vagy viberezni? Nos, valahogy így jártak a „modern” zentai kazánok is. Hogy mi okozta a vesztüket még a pályafutásuk elején? Hát az „inverteres” technológia. Igen, jól tippelnek, az inverteres klímaberendezésekről van szó. Hatékonyságuk verhetetlen. Használatukkal akár a felére lehet csökkenteni a fűtésszámlákat. Mivel sok lakásban már be van építve az allokátor, a felhasználók egyszerűen lekapcsolják a távfűtést, és élvezik az olcsó és kellemes modern klímák előnyét, amit akár az interneten keresztül is lehet távszabályozni.

Hogy milyen stratégiai hibát követett el az önkormányzat? Ahelyett, hogy több tízmillió dinárt elherdált az Elgas veszteségeinek lefedésére, pályázatot írhatott volna ki a lakóépületek energiahatékonyságának növelésére, ezzel serkentve a tömbépületek lakóit, hogy fokozatosan térjenek át a fűtés individuális megoldására.

Feltehető a kérdés, miért ilyen tudatlanok az önkormányzati vezetők? A válasz pedig a következő: nem a szakmai tudásuk alapján lettek kiválasztva, hanem politikai hovatartozásuk alapján. Ceglédi Rudolf polgármester mintha csak gondosan odafigyelt volna arra, hogy a kiválasztott tanácsadói még csak véletlenül se értsenek ahhoz, amivel megbízták őket. Jó példa erre Petar Terzić polgármestersegéd, akit azzal bíztak meg, hogy oldja meg a zentai távfűtés problémáját. Ő élelmiszeripari technológiát tanult, ami viszont köszönőviszonyban sincs a távfűtéssel. Egyetlen kiemelkedő teljesítménye a politikában az a tény, hogy több pártot váltott idáig, és véletlenszerűen mindig éppen abban landolt, amelyik hatalmon volt. Érdekes módon (táv)fűtésre szakosodott magáncégek még sohasem kérték fel Terzić urat, hogy nagy távfűtési szisztémákat kivitelezzen, vagy koordináljon, már csak azért sem, mert ezek a cégek a szaktudásukból élnek, és nyilván nem akarják rombolni a saját hírnevüket. De az önkormányzatnál ez is belefér. Az a fontos, hogy a koaliciós egyezség ki legyen elégítve, és tovább birtokolhassák a hatalmat.

Képzeljük csak el, ha a sebész helyett a hentes műtene a kórházakban, hivatkozva a technológiák hasonlóságára! Nem hinném, hogy bárki is szívesen alávetné magát egy ilyen műtétnek. A távfűtést viszont bárki elvállalhatja…

Végkövetkeztetés: a zentai távfűtés addig fog létezni, ameddig az önkormányzat a közpénzekből fedezi a veszteségeit. Amikor pedig nem, abban a pillanatban jön az áremelés.

Az érintettek egyféle módon védekezhetnek a tudatlan zentai hatalom okozta károk ellen: épületeiket, lakásaikat lassan, de biztosan lekapcsolják a távfűtésről, és egyéni megoldások után néznek. A saját nyugodt jövőjük érdekében.

Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja