Ez derül ki a World Happiness Report legújabb kiadásából, amit a boldogság világnapja alkalmából, ma tettek közzé.
Az ENSZ-Közgyűlés 2012-ben döntött arról, hogy március 20. a boldogság világnapja legyen. Bhután kezdeményezte a javaslatot, ahol a bruttó nemzeti boldogság (GNH) mutatóval mérik az állampolgárok jólétét. Az ország új királya, amikor 1972-ben trónra került, Bhután modernizálását tűzte ki célul és kijelentette, hogy a GNH mutató fontosabb egy országban, mint a GDP (egy főre jutó bruttó hazai termék). Az érdekes mutató még az ország alkotmányában is szerepel.
A GNH (gross national happiness) mutató egyáltalán nem vicc, Bhután után több ország is elkezdte alkalmazni. Olyan összetevőkből kalkulálható ki, mint a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a természetre és környezetvédelemre való odafigyelés és törekvés, a kultúra megbecsülésének, megtartásának milyensége, és a kormányzás minősége.
Bár a világnap kezdeményezője Bhután volt, magát a hivatalos javaslatot Jayme Illien nyújtotta be az ENSZ-nél. Jayme Illienről azt kell tudni, hogy Indiában született és a szülei magára hagyták. Az árva kisfiút az utcáról szedte fel Teréz Anya egyik árvaháza. Egy 45 éves egyedülálló amerikai nő fogadta örökbe, aki maga sem volt gazdag, de mindent megtett, hogy Jayme számára lehetőséget biztosítson. Felnőttként a jótékonykodásnak szentelte életét.
Jayme azért választotta március 20-át, mert a tavaszi napéjegyenlőséget a legtöbb kultúrában „jegyzik”, és a megújulás, újrakezdés, fény ünnepe jól kapcsolható a boldogság fogalmához.
A WHR-jelentés címlapja
Hagyományosan ezen a napon teszi közzé az ENSZ a World Happiness Report jelentést, amely a világ országait rendezi sorba, aszerint, hogy lakosságuk mennyire boldog. Hat szociális, gazdasági és környezeti tényezőt vizsgálnak, köztük az adott ország korrupciós helyzetét, a szociális biztonságot és a várható élettartamot.
A „boldogságlista” idén is azt bizonyítja, hogy a pénz nem boldogít. Bár ahogy szokták mondani, a hiánya viszont utat nyit a boldogtalanságnak.
Az ENSZ 193 tagállamából 156-ot vizsgált idén a jelentés. Az első helyeket minden évben Európa északi országai foglalják el, ez idén sincs másként. Finnország a legboldogabb, majd Dánia, Norvégia, Izland követi.
Magyarország és Szerbia egymáshoz hasonló helyezéseket és mozgásokat mutat. Mindkét ország a lista közepénél tanyázik, az utóbbi években mindkét ország folyamatosan „boldogul”. Magyarország kicsit jobban „megboldogult” a 2010-es években, eleinte Szerbia mögött kullogott, mára viszont megelőzte déli szomszédját, és a legújabb eredmény szerint a 62. helyre jött föl. Szerbia a világ 70. legboldogabb országa.
Az Egyesült Államok és Japán jóval lejjebb szerepelnek a listában, mint az várható lenne. Az Egyesült Államok esetében az látható, hogy az utóbbi években egyre hátrébb csúszik. Mivel náluk a GDP vagy a várható élettartam meglehetősen stabil mutató, nem lehet nem észrevenni: Trump elnöksége alatt válnak egyre rosszkedvűbbé. Olyan mutatók rontják egyre jobban az amerikaiak kedvét, mint a korrupció vagy a szociális biztonság érzése (pl az Obamacare, az egészségbiztosítási reform kinyírása) és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek.
Hogy a pénz nem boldogít, arra talán Kolumbia a legjobb példa: mindig előkelő helyen áll, pedig a GDP, korrupciós helyzet vagy a szociális biztonság nem indokolná. (Talán a kolumbiaiak nem stresszelnek sokat a politikán, sem a pénzen, és nem kell messzire menniük egy kis „feldobószerért”.)
A World Happiness Report „boldogságlistáján” Venezuela csúszott vissza leginkább az évek során. Ezen nyilván senki nem csodálkozik, az országban végbemenő változásokat tekintve.
Az Európai Unió legboldogtalanabb országa még mindig Bulgária. Nem nagyon mozdulnak a 100. hely környékéről.
A lista vége felé sok afrikai ország található (közéjük becsúszik egy-egy Szíria vagy Afganisztán). Van azonban Afrika közepén egy kis ország, amelyet olyan tartós mélabú gyötör, hogy rendszerint elnyeri a legboldogtalanabb ország címet. Idén viszont valami megváltozott és Burundi több mint tíz helyett ugrott előre. Afganisztán sokat „rontott” és majdnem a legutolsó helyre csúszott. Csak a Közép-afrikai Köztársaság és a Dél-szudáni Köztársaság boldogtalanabb náluk.
A World Happiness Reportot sok vád éri, amiért nem vesz tekintetbe olyan statisztikai adatokat, melyek például az öngyilkosságra vagy alkoholizmusra vonatkoznak. Némi szarkazmussal azt is mondhatjuk, hogy az életben maradók átlagos boldogságszintje az önként távozók alacsonyabb mutatójának kimaradása picit magasabbra ível.
Finnország idén is első helyen áll a boldogságban, de fontos megjegyezni, hogy az alkoholfogyasztásban is elől van, (16. helyen), és elég sokan lesznek öngyilkosok is: a 32. helyen állnak a sorban.
Magyarország és Szerbia alkoholfogyasztásban bajnokok: Magyarország a 8., Szerbia a 12. helyen áll a WHO tavalyi listáján. Az öngyilkosságok terén már nem evezünk azonos vizeken, míg Magyarországnak ezen a téren is sikerül szép „teljesítményt felmutatni”, a szerbek más véleményen vannak. Úgy tűnik, a szerbek nem szeretnek önkezükkel véget vetni életüknek. (Slobodan Milošević szülei e tekintetben kivételnek számítottak.)
Amerikában inkább „boldogságbogyót” szednek, náluk fogy a világon legtöbb antidepresszáns, a 12 évesnél idősebbek 11 százaléka szed valamilyen ilyen szert.
Izland pusztítja el a legtöbb antidepresszánst Európában, a depresszió-szintjük is elég magas, mégis folyamatosan a „boldogságlista” első öt helyezettje között vannak.
A legújabb boldogságlista itt böngészhető: worldhappiness.report/ed/2019/. (Nyitóképünk illusztráció.)
Az országok boldogságlistája. A színkódok azt jelentik, hogy a figyelembe vett tényezők milyen mértékben hatottak ki az indexre.
