Pilvax, Petőfi, aradi tizenhármak, forradalom, szabadságharc – a legtöbb embernek e szavak jutnak először eszébe, ha azt hallja: március 15. Ahogy a sportkedvelők sorolják az Aranycsapat játékosait (Grosics – Buzánszky, Lóránt, Zakariás, Lantos – Bozsik, Hidegkuti – Budai II., Kocsis, Puskás, Czibor), ugyanúgy tesznek a történészek is az aradi vértanúkkal: Aulich, Damjanich, Dessewffy, Gáspár, Knezić, Lahner, Lázár, Leiningen-Westerburg, Vécsey, Nagysándor, Poeltenberg, Schweidel és Török.
Ízlelgessük kicsit azt a szót, hogy forradalom. Forr-a-dalom. Petőfi Sándornak szó szerint forrt a (Nemzeti) dala, amely határozottan kérdezte minden magyartól: „Rabok legyünk vagy szabadok?”
Miközben a március 15-ei forradalomra emlékezünk, Szerbia-szerte is forr valami, egyre több városban szerveznek tüntetéseket. Zentán szerda este 18 órára két rendezvényt hirdettek meg: az egyiket a Művelődési Házba, ahol az önkormányzat szervezett Március idusának ünnepe címmel megemlékezést, a másikat pedig a városháza előtti térre, ahol a hatalommal elégedetlen emberek tüntettek, akik nem fogadják el azt az életcélt, hogy csak rosszabb ne legyen, akiket, ahogy az egyik zentai felszólaló mondta, mindennél jobban dühít a kishitűség.
Az elmúlt napok és hetek történéseiből az látszik, hogy a hatalom egyre idegesebb. Elkezdték listázni az embereket, felvételeket készítenek, embereket tartanak bent a rendőrségen, s mindeközben katonai gyakorlatra „invitálják” a férfiakat.
A magasabb pozíciókon ülőktől érkeznek az intelmek: ne menj a tüntetésre, ne szólalj fel, ne sétálj! Napok kérdése, hogy a tüntetéseken részt vevőket a hatalom elkezdi megregulázni, köztük elsőként azokat a magyarokat, akik felszólaltak a rendezvényeken. Az egzisztenciájukra törnek majd, elveszik a munkahelyüket. Ezt viszont csak úgy tudják megvalósítani, ha a cégvezetők, elnökök, igazgatók ehhez asszisztálnak. Észak-Bácskában az említett pozíciók többségét magyar emberek töltik be. Ők a forradalom napjának környékén és az utána következő hetekben kemény vizsgatétel előtt állnak majd. A saját nemzettársuktól kell majd megvonniuk a kenyeret, közölni vele, holnaptól ne jöjjön dolgozni.
Ha ezt ők vállalják, akkor nem fér hozzá kétség, hozzájárulnak, hogy Vajdaságban a következő népszámláláskor még kevesebb legyen az itt élő magyarok száma. Ha nem tesznek eleget a felszólításnak, a parancsnak, a pozíciójukat, a kiemelt bérüket, a bársonyszéket veszíthetik el. A döntés az ő kezükben van, a történelem pedig majd véleményt mond róluk.
A cikk a Családi Kör 2019. március 14-i számában jelent meg.
