Az Aral-tó volt régen a negyedik legnagyobb tó a Földön, mára azonban eredeti méretének tizedére zsugorodott, írja a Euronews.
A tavat vízzel ellátó folyókat a hatvanas években terelték el, egy, a gyapottermesztést ösztönözni kívánó szovjet projekt miatt.
Az üzbég Moynaq városa egykor fontos kikötő volt, de most már több tucat kilométernyire fekszik az Aral-tótól. A település fizette meg az árát az emberkéz által okozott ökológiai katasztrófának.
A valaha erős halászgazdaságot tönkretette a tó zsugorodása. A kiszáradt részeken maradó sós homokot műtrágyával és növényvédő szerrel szennyezték. Ez a fertőzött por egészségügyi kockázattá vált a helyiek számára, mivel a szél a közeli településekre fújja. A mezőkön a talaj minőségét rontja..
A tó nagy részének az elvesztése megváltoztatta az időjárást is, a telek hidegebbé, a nyarak forróbbá és szárazabbá váltak, ez pedig tovább súlyosbította a szárazságot, és annak hatását. Ahogy az veszített a méretéből, úgy csökkent a város lakossága, és az érkező turisták száma.
Most az üzbég kormány támogatásával egyetemisták gyümölcsfákat ültetnek, egy kezdeményezés részeként, mely szeretné megváltoztatni a táj képét, ezúttal jobb irányba.
Az ültetés az egyik leghatékonyabb mód arra, hogy a sivatagosodást megállítsák.
