„Szerbiában lassacskán abba a helyzetbe kerülünk, hogy munkaerőhiány van, így a cégeknek el kell majd kezdeni versengeni egymással, hogy ki mennyi bért ad. És amikor legközelebb a családtagok leülnek a konyhaasztalhoz, és elkezdenek számolni, akkor lehet a számítás mást mutat majd. És akkor vissza fognak ide jönni. Én hiszek abba, hogy ez be fog következni, nem tudom, mikor, de biztos, hogy így lesz” – mondta többek között Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dísztermében megrendezett Száz év magány után nevet viselő rendezvényen, amelyen négy újságíró – Tóth Lívia (Hét Nap), Agárdi Gábor (Pannon RTV), Máriás Endre (Magyar Szó), Tőke János (Családi Kör) – tett fel kérdéseket a vajdasági parlament elnökének.
Pásztor István több kérdésre is válaszolt az est folyamán, s ebben az összefoglaló írásban ezeket próbáltuk meg témakörönként feldolgozni.
Szerbia és Magyarország – a legnagyobb haszonélvezői a vajdasági magyarok
Talán az utóbbi szűk tíz évben kerültünk abba a helyzetbe hogy azt tudjuk mondani, hogy egy újabb száz év kezdődik, amely során itt ezen a térségen és Európában nem leszünk magányban, szövetségeseink, partnereink lesznek. Ez azt fogja eredményezni, hogy az egész nemzet, beleértve minket is, a fölemelkedés, az előrehaladás útjára tud állni. Az elmúlt időszakban Szerbia és Magyarország viszonyai úgy alakultak, hogy egyik országnak sincs jobb szomszédja, mint ennek a párosnak a másik fele, ezen mi sokat dolgoztunk. Az egész folyamatnak a legnagyobb haszonélvezői a vajdasági magyarok, illetve a szerbek Magyarországon.
A gazdaságfejlesztésről – a szülőföldön maradás egyik alappillére
A nemzetpolitikába az új támogatási elemet, a gazdaságfejlesztési programot mi vittük bele, mi dolgoztuk ki, s megnyertük hozzá a magyar állam támogatását. Előtte folyamatosan azzal szembesültünk, hogy az emberek azt mondták, az rendben van, hogy mi megőrizzük az identitásunkat, ez nem is kérdés, s a művelődés, az oktatás és a tájékoztatás a nemzetpolitika és a támogatás fókuszában van, de ha a gazdasági megerősödés szempontjából nem sikerül előrehaladni, akkor, ahogy az emberek mondták, meg fogunk dögleni. Ez volt a belső hajtóerő, ami gondolkodásra serkentett bennünket, hogy közösségi-gazdasági stratégiát fogalmazzunk meg. Ritkán adódik a közösség életében egy ilyen lehetőség. Függetlenül attól, hogy mennyire újszerű volt és mennyire ágas-bogas ennek a támogatási rendszernek a kiépítése, nyitottsággal találkoztunk, ami lehetővé tette a program megvalósulását. A határon túli magyar közösségek szülőföldön maradásának egyik alappillére lesz ez a program. Szerbia az elmúlt öt-tíz évet, leszámítva az előző egy-kettőt, egy leszálló gazdasági pályán volt, aminek a mi közösségünk tagjai is vesztesei voltunk.
Magyar állampolgárság – nemcsak a közösség erősödését jelentette
Természetesen olyanok is voltak, akik elsősorban nem érzelmi okok miatt folyamodtak az állampolgárságért. Én ebbe semmi rosszat nem látok, hiszen a magyar állampolgárság megszerzésével egy gyorsabb érvényesülési út nyílt meg. A tudomásom szerint 150 ezer körül van azoknak a vajdasági magyaroknak a száma, akik magyar állampolgárok lettek. Ez viszont nemcsak a közösség erősödését jelentette, hanem azt is eredményezte, hogy a magyar útlevél és a magyar állampolgárság birtokában sokan valahol máshol próbáltak meg érvényesülni.
Elvándorlás – a cégeknek el kell majd kezdeni versengeni egymással
Az elvándorlásról beszélni kell. Volt és van is egyfajta olyan eleme a közbeszédnek, amelyik a Vajdasági Magyar Szövetséget teszi felelőssé emiatt. Én nem érzem úgy, hogy ehhez VMSZ egy milliméter ezredrészével is hozzájárult. Hamisnak érzem azokat az állításokat, amelyek arról szólnak, hogy az emberek azért mennek el, mert félnek, mert nyomást gyakorolnak rájuk, vagy azért, mert nem párttagok és nem tudnak érvényesülni. Ennél sokkal egyszerűbb a helyzet: az emberek ülnek a konyhaasztalnál, zsebükben a magyar útlevéllel és beszélgetnek. Aztán egy adott pillanatban olyan döntést hoznak, hogy valaki a családból megpróbál máshol álláshoz jutni. Nem olyan nehéz ezt teljesíteni, ugyanis Magyarországon és máshol is nagy a munkaerőhiány. Mi ezzel nem tudunk mit kezdeni, csak azt, hogy a VMSZ elfogadja ezt a döntést. Nem hiszem, hogy bárkinek is jogában áll megbélyegezni azokat az embereket, akik így döntenek. Ezt soha nem is csináltuk, soha nem is fogjuk. Amit tehetünk, hogy a jogszabályokat figyelembe véve a különböző költségvetési forrásoknak köszönhetően olyan életet biztosítunk, ami jobb, mint tegnap volt, valamint, hogy megerősítsük a gazdaságfejlesztési programon keresztül a vállalkozásokat, hogy többet tudjanak fizetni az embereknek. Emellett abban vagyunk érdekeltek, hogy Szerbia gazdasága és tőkevonzó ereje javuljon, mert ez eredményezi majd azt, hogy a munkaerőpiacon mások lesznek a lehetőségek, mivel itt is lassacskán abba a helyzetbe kerülünk, hogy munkaerőhiány van, így a cégeknek el kell majd kezdeni versengeni egymással, hogy ki mennyi bért ad. És amikor legközelebb a családtagok leülnek a konyhaasztalhoz, és elkezdenek számolni, akkor lehet a számítás mást mutat majd. És akkor vissza fognak ide jönni. Én hiszek abba, hogy ez be fog következni, nem tudom, mikor, de biztos, hogy így lesz.
Vajdasági magyarok száma Szerbiában
Nem tudom, mennyien leszünk majd 2021-ben, most azt látom, hogy megfogyatkoztunk, az életerős, rátermett rétege a közösségnek volt az, amelyik úgy döntött, hogy valahol máshol próbál érvényesülni. Azt tapasztalom, hogy ezek a számok, amelyek a fogyatkozásra vonatkoznak, s amelyeket egyesek kész tényként kezelnek, s szerintük innen elment 50-60 meg 80 ezer ember, hála a jó istennek nem így van. Akármennyien is maradunk, még mindig nagyon sokan leszünk. Nem tudom, hogy 200 ezer felett mennyivel, de ha csak 200 ezer, az is. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust azért mert elfogytunk, hogy csak sírunk vagy picsogunk. Az én számomra nem mellékes hogy mennyien vagyunk, de még mindig sokan vagyunk, olyanok, akik közösségileg elkötelezettek, akik nem adják fel. Van kivel és van kiért dolgozni. A népszámlálási adatokat megvárjuk: abban reménykedek, hogy a folyamatok megfordulnak, és elkezdenek visszajönni az emberek, mert kiszámolják, hogy azért az 50 vagy 150 euró pluszért nem érdemes szétszakítani a családot, itt hagyni a szülőket, nem érdemes egy putriban egy ágyon eltölteni a rövid éjszakát.
November 25. – Tiszteletből el fogunk menni a rendezvényükre, ahol ünnepelni fognak
Mi nem kötöttünk kompromisszumot a koalíciós partnerrel. Azt értük el, hogy mindenféle negatív következmény nélkül tudunk ugyanarról a történelmi eseményről másképp – a saját meggyőzősédünk szerint – nyilatkozni. Abból indultunk ki, hogy a sokszínűség nem merülhet ki abban, hogy más a nyelvünk, a szokásunk, kultúránk, a népviseletünk, hanem azt is kell jelentenie, hogy ugyanarról a dátumáról a közös történelmünknek mást gondolunk, és ezt el is mondhatjuk. Sokan ezt nem értik, viszont vannak, akik értik, nekik viszont nehéz lenyelni, mert bennük az ötlet nem merült fel. Ettől függetlenül, ez egy eszméletlenül nagy lépés. Ez felszabadított bennünket, mert nyugodtan elmondhatjuk, mit gondolunk november 25-ről. És tiszteletből el fogunk menni a rendezvényükre, ahol ünnepelni fognak, mert ők is eljönnek augusztus 20-ra. Ezt a mostani partnereinkkel sikerült elérnünk, nem a sokak által európéernek tartott partnerekkel valósítottuk meg.
Támogatás – Felvettek negyvenezer eurót és nem szavaztak
Sűrűn találkozom a VMSZ-en belül azzal a kérdéssel, hogy mi van azzal, aki megkapja a támogatást, de utána nem szavaz, és nem járul hozzá a nemzet erősítéséhez. Többen is mondták, annak, aki köpköd bennünket, talán nem kellene támogatást adni, s olyanok is vannak, akik ötször pályáztak, elvittek haza 40 ezer eurót, és utána annyi fáradságot nem vettek, hogy elmenjenek szavazni. És az is szóba kerül, hogy kígyót-békát kiabálnak ránk, utána pedig pályáznak és házat vesznek. A támogatási rendszert nem ilyen elvek alapján működtetjük.
Miért szavazzanak? – Nem hála, hanem esélyteremtés
Nem azért beszélünk a Prosperitatiról, az oktatási-nevelési támogatásról, az Európa Kollégiumról, az ösztöndíj- és a falugondnoki rendszerről, mert azt kérjük számon, hogy valaki hálás legyen. Ez nem a hála kategória, ez az esélyteremtés kategóriája. Azért kell az embereknek odaállni a döntésekhez, hogy megerősítsük annak az esélyét, hogy amit elkezdtünk azt megerősítsék.
A vajdasági magyarok és az Európai Unió
Az EU-n belüli döntéshozatali impotencia elrettenti a vajdasági embereket, másrészt ezek az emberek látták, amikor 12 ezer gázolt végig egy nap rajtuk keresztül. És az EU szintjén mindenki egységes migrációs politikáról beszél. Az emberek ezeket összerakják, és kiábrándultságot okoz. A rossz fiú meze most Magyarországon és Lengyelországon van, s ez az emberek véleményalkotásában nyomokat hagy. Tizenkilenc évvel Milošević bukása után tizennégy tárgyalási fejezet nyílt meg, olyanok, amelyek alapján egy kurva vasat nem kaptunk, akkor az emberek úgy gondolják, hogy szórakoznak velük. Nem jó ez, de ezen csak úgy lehet változtatni, ha ide mi pénzeket kapunk a mindennapi életünk rendezésére. Ha ez megtörténik, akkor az emberek EU iránti nyitottsága és értékítélete is megváltozik majd. Nekünk az az érdekünk, hogy az ország az EU irányába haladjon.
Mindannyian.rs – mihez csatlakoznak?
Elsősorban arra szólítottam fel az embereket, hogy teremtsünk egy olyan közhangulatot, hogy a mozgósítás maximális eredményt hozzon. A Vajdasági Magyar Szövetség a kampányon keresztül arra biztatjuk az embereket, hogy a Fidesz-KDNP listájára szavazzon. De a közös nevező az a szavazáson való részvétel, de nincs ellenemre, ha a két dolgot az emberek összekötik, amikor csatlakoznak.
A Fidesz és az Európai Unió
A Fidesznek van egy határozott elképzelése arról, hogy milyen legyen az Európai Unió. A kutya ott van elásva, hogy egyeseknek szabad, hogy véleményük legyen, a ketteseknek meg nem szabad véleményt alkotniuk, mert akkor szélsőségesek, populisták, euroszkeptikusok, múltba révedők… Ez a kulcsa ennek az európai politikai történetnek. Az igazság ténye nem a nagyság függvénye: attól, hogy egy országnak tízmillió lakosa van, s a mögötte kétharmados támogatottságot élvező pártnak véleménye van, kis pártként kis országból, nem azt jelenti, hogy a nagyoknak van igazuk. Azt látom, hogy most minél nagyobb az ország, annál nagyobb a befolyása. Ami a VMSZ-t illeti, az volna a jó, ha nem kellene sehová se menni, és maradhatnánk az Európai Néppártban.
VMSZ-kampány és Salvini tömörülése
Arra a kérdésre, hogy véletlen-e az, hogy Pásztor Bálint, amikor a jövőről beszél a „nemzetek Európája” mellett érvel, ami összecseng a Matteo Salvini által két nappal ezelőtt elindított tömörülés elnevezésével, ami a Nemzetek és Népek Európája nevet viseli, Pásztor nem tudott válaszolni, annyit felet, hogy szerinte nem függ össze, s hozzátette, a teremben tartózkodik Pásztor Bálint, és a rendezvény után majd válaszol erre. A VMSZ köztársasági képviselője viszont nem kívánt felelni a kérdésre.
Nyitókép és fotók forrása: mindannyan.rs
