Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerdán megtartott sajtótájékzotatóján közölte, hogy hamarosan ismét lehet majd igényelni kétnyelvű anyakönyvi kivonatokat. Az államigazgatási és közigazgatási minisztérium ezzel kapcsolatosan körlevelet küldött azon önkormányzatoknak, amelyekben valamelyik kisebbségi nyelv hivatalos használatban van.
„Elhárultak azok a technikai akadályok, vagy technikai-jogi akadályok, amik az elmúlt hónapokban ezt a lehetőséget nem tették realitássá” – mondta Pásztor István.
A történet azonban nem ennyire egyszerű, ugyanis Orosz János, a tartományi ombudsman nemzeti kisebbségekkel megbízott helyettese még januárban azt nyilatkozta a Családi Kör hetilapnak, hogy a törvény eddig sem engedélyezte az olyan anyakönyvi kivonatok kiadását, amelyeken a néven kívül más információ is szerepel magyar nyelven.
Orosz János: A már kétnyelvűvé vált kivonatba azonban továbbra is csak a polgár személyneve kerülhet kisebbségi nyelven is (ennek feltétele, hogy a név ilyen alakban az anyakönyvben is szerepeljen), a többi adatot kizárólag szerb nyelven, cirill betűkkel kell beírni. Egyes hivatalok olyan kivonatot is kiadtak, amelyben a többi rovatot is kétnyelvűen töltötték ki, ami törvényszegésnek számít
– Az elmúlt időkben voltak szerbesítések, magyarítások, következetlenségek, amelyek gondot okoztak, főként az olyan vegyes nemzeti összetételű térségekben, mint amilyen a mi tartományunk. A hetvenes években a személynevekről szóló vajdasági törvény ugyan némi rendet teremtett, de ezt követően állandóan változtak a jogszabályok, amelyek gyakran szem elől tévesztették a lehetséges élethelyzeteket, így nem tudtak megfelelő megoldásokat találni. A kilencvenes évekig, amikor még írógéppel töltötték ki az anyakönyvi kivonatokat, a beírások leginkább latin betűsek voltak. Ezt követően, az 1991-es nyelvhasználati törvény kötelezővé tette a cirill betűs írásmód hivatalos használatát. Cirill betűsekké váltak a hivatalos űrlapok, a formanyomtatványok és egyben a bejegyzések is. A személynevek beírását az 1990-ben meghozott, anyakönyvekről szóló szerbiai törvény (és a törvény végrehajtását részletező utasítás) szabályozta. Ennek alapján az anyakönyvvezetők cirill betűs rovatokat tartalmazó cirill betűkkel kitöltött kivonatokat adtak ki. A szerb nyelv szabályainak értelmében az idegen eredetű szavakat, neveket a szerb kiejtés szerint kell írni.
„Így lettem én Оросз Јанос”
Milyen abszurd helyzeteket szült a cirill betűk bevezetése?
– Gyakran előfordult, hogy az anyakönyvvezető nem ismerte a kisebbségi nyelven bejegyzett név helyes kiejtését, és egyszerűen betűről betűre (és nem a kiejtésnek megfelelően) átírta azt, miközben külön kihívást jelentett az ipszilon, az iksz, amelyből rendszerint cirill „u”, illetve cirill „h” lett, az ly-ből „lu”, a cs-ből „c+sz”… Így lettem én is Оросз Јанос. Leküzdhetetlen akadályt képezett és képez a magyar magánhangzók megfelelőinek hiánya is, ezért az effajta anyakönyvezés nem tudja tükrözni pl. a Seres és a Sörös, a Csikós és a Csíkos családnevek közötti különbséget. Az említett törvény helyébe 2009-ben egy új anyakönyvi törvény lépett.
Az új jogszabály lehetővé tette a kétnyelvűséget?
– A törvényt követő utasítás az új alkotmányban, a becikkelyezett nemzetközi egyezményekben, a kisebbségvédelmi és a módosított nyelvhasználati törvényben szavatolt szabad névválasztási és -használati kisebbségi jognak úgy szándékozott eleget tenni, hogy olyan kivonatok kiadását irányozta elő, melyek szerb nyelvűek voltak, a rovatok megnevezését kisebbségi nyelven (nyelveken) pedig a hátlapok tartalmazták. Ebben merült ki a két-, illetve a többnyelvűség. A nyelvhasználati törvény értelmében azokon a területeken, amelyeken a kisebbségi nyelvek is hivatalos használatban vannak, a nemzeti kisebbséghez tartozó polgár kérelmére a közigazgatási szervek kisebbségi nyelven adták ki a közokiratokat kétnyelvű formanyomtatványon. Mivel sem az anyakönyvekről szóló törvény, sem a minisztériumi utasítás nem irányozta elő a kétnyelvű űrlapok nyomtatását és a kétnyelvű kivonatok kiállítását, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza 2001-ben határozatot hozott a többnyelvű anyakönyvi kivonat űrlapjáról és kitöltésének módjáról.
Ez milyen változást eredményezett?
– Azokban a községekben, amelyekben a kisebbségi nyelv is hivatalosan használatban van, kérelemre a közigazgatási hivatalnak két nyelven nyomtatott és párhuzamosan két nyelven kitöltött anyakönyvi kivonatot kellett kiadnia. A személynevet olyan alakban kellett a kivonatba beírni, amilyenben eredeti anyakönyvi bejegyzésként is szerepelt. Ha a polgár nevét csak szerb nyelven anyakönyvezték, az anyakönyvvezető kötelessége (volt) tájékoztatni a polgárt, hogy (a megfelelő közigazgatási eljárás lefolytatását követően) kérheti személynevének eredeti alakban történő utólagos bejegyzését. Elkészültek a kétnyelvű kivonatok formanyomtatványai, és a határozatnak megfelelően az anyakönyvvezetők ezekbe minden adatot (neveket, dátumokat, helységneveket, címeket, záradékokat) két nyelven jegyeztek be. Az ilyen kivonatok iránti igény évről évre nőtt. Az anyakönyvvezetők két tűz közé kerültek, mert a hivatalos nyelvhasználat felett felügyeletet gyakorló tartományi szerv az effajta kivonatok kiadása mellett szállt síkra, míg az anyakönyvek ellenőrzésének kérdésében illetékes köztársasági minisztérium felügyelői ebben törvényszegést láttak. Az Alkotmánybíróság határozata alapján módosított tartományi statútum szerint a tartományi határozat 2014-ben hatályát vesztette. Tehát csak ebben az időszakban léteztek kétnyelvű űrlapon kiadott, teljességükben két nyelven kitöltött anyakönyvi kivonatok.
Csak a polgár neve kerülhet bele
És ismét változtak a formanyomtatványok is…
– Időközben a kisebbségi személynevek eredeti alakban történő anyakönyvezése során jelentkező mulasztások és gondok egyre gyarapodtak, ezért 2011-ben a köztársasági polgári jogvédővel karöltve a tartományi ombudsman ajánlásokat intézett az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztériumhoz. Ezt követően a minisztérium még abban az évben módosította Az anyakönyvek vezetéséről és az anyakönyvi formanyomtatványokról szóló utasítását. Rendezték a névváltozatok bejegyzésének a sorrendjét, mely szerint a nemzeti kisebbséghez tartozó személy nevét eredeti alakban a szerb nyelvű és cirill betűs forma után és alatt kell beírni azonos nagyságú betűkkel (és nem mellette vagy zárójelben vagy kisebb betűkkel). Egyben a kivonatok űrlapja is megváltozott: a rovatok kisebbségi nyelvű megnevezését nem a hátlapon kell feltüntetni, hanem a szerb szöveg alatt, a megfelelő mezőben, szintén azonos betűnagysággal. A már kétnyelvűvé vált kivonatba azonban továbbra is csak a polgár személyneve kerülhet kisebbségi nyelven is (ennek feltétele, hogy a név ilyen alakban az anyakönyvben is szerepeljen), a többi adatot kizárólag szerb nyelven, cirill betűkkel kell beírni. Egyes hivatalok olyan kivonatot is kiadtak, amelyben a többi rovatot is kétnyelvűen töltötték ki, ami törvényszegésnek számít.
A polgárok tájékozatlansága is akadályt jelent
A tavalyi törvénymódosítással valójában mi változott meg?
– A 2009-től hatályban levő anyakönyvi törvény 2018-as évi módosítása és kiegészítése nem érinti sem a (kisebbségi) személynevek kérdését, sem pedig az űrlapok kitöltésének módját. Ilyen szempontból nem történt semmilyen változás (sem jóra, sem rosszra). Tehát kérelemre az anyakönyvvezető a szerb nyelvű névváltozat után és alatt a nevet eredeti alakban is köteles bejegyezni. Az eredeti bejegyzéshez hűen a kiadott anyakönyvi kivonatban is mindkét névalakot fel kell tüntetni. Az egyéb adatok csak szerb nyelvűek, cirill betűsek lehetnek. A törvénymódosítás kisebbségi vonatkozású új megoldása csak arra vonatkozik, hogy az anyakönyvi nyilvántartásba a polgár akaratától függően bejegyzik nemzeti hovatartozását. Emlékeztetőül, eddig nem volt lehetőség arra, hogy valaki okirattal bizonyítsa nemzeti hovatartozását, holott egyes esetekben (pályázatok, nemzeti alapon járó előnyök megszerzése stb.) ezt igazolni kellett. A választói külön névjegyzék vagy bármely más nyilvántartás nem szolgálhatott ilyennemű bizonyítvány kiadására. Nem csak a nemzeti kisebbségekhez tartózókat érintő újítás az elektronikus anyakönyvvezetés elsőségben részesítése (amely gyorsabb és hatékonyabb ügyintézést szavatol), az anyakönyvek hálózatba csatolása (ami lehetővé teszi a kivonatok igénylését és kiadását a születési helytől függetlenül bármely más helyen, akár külképviseleten is), a polgár neme megváltoztatásának anyakönyvi bejegyzése, valamint az anyakönyvi adatok (pl. elhalálozás) közvetlen átvitele a választói névjegyzékbe. Az említett újítások január elsején léptek életbe – nyilatkozta Orosz János januárban a Családi Körnek, amely ugyanabban a számban egy szerzői írást is közölt Beretka Katinka jogásztól, aki korábban a Magyar Nemzeti Tanács hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsosa volt.
„A hivatalos nyelvhasználatról szóló törvény értelmében azokban az önkormányzatokban, ahol a nemzeti kisebbségi nyelv hivatalos használatban van, a hivatalos nyilvántartásokat az adott kisebbségi nyelven is vezetni kell, illetve azok alapján kisebbségi nyelvű közokiratokat kell kiállítani.
A törvény továbbá előírja, hogy a közokiratok nyomtatványát is kötelezően két nyelven kell nyomtatni. Ezzel szemben a hatályos anyakönyvekről szóló törvény értelmében az anyakönyveket kizárólag szerb nyelven kell vezetni, a végrehajtási utasítás szerint pedig a kivonatokat bár ki lehet adni kétnyelvű nyomtatványokon, a bejegyzések (a személynéven kívül) kizárólag szerb nyelvűek. Tehát két törvény kollíziójával állunk szemben.
Beretka Katinka: Két törvény kollíziójával állunk szemben. Az eddigi változatos anyakönyvvezetői gyakorlat is azt bizonyítja, hogy egyes községekben az egyik, másokban a másik törvény szerint jártak el.
Az eddigi változatos anyakönyvvezetői gyakorlat is azt bizonyítja, hogy egyes községekben az egyik, másokban a másik törvény szerint jártak el. Mivel a kisebbségi nyelvű bejegyzés valójában nem minősül új vagy másféle bejegyzésnek a szerb nyelvű anyakönyvi adatokhoz képest, hiszen voltaképpen fordításról van szó,
nem követtek el törvénysértést azok az anyakönyvvezetők sem, akik a hivatalos nyelvhasználati törvény szerint eljárva kétnyelvű nyomtatványon kétnyelvű bejegyzéssel ellátott kivonatokat állítottak ki.
Az anyakönyvekről szóló törvény azonban 2018-ban módosult, és mostantól egy (szerb nyelvű) központi elektronikus adatbázisból lehet lehívni az adatokat. Ez pedig azt eredményezte, hogy gyakorlatilag ellehetetlenült a többnyelvű kivonatok kiadásának lehetősége még azokban az önkormányzatokban is, amelyek eddig hajlandóak voltak a hivatalos nyelvhasználati törvény szerint kisebbségbarát kivonatokat is kiállítani. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az említett „ellehetetlenülés“ jogi értelemben már évekkel korábban elkezdődött, és az sem mellékes, hogy nem ez az első eset, mikor a technikára hivatkozva nem érvényesíthetőek bizonyos kisebbségi jogok” – írta Beretka Katinka a Családi Kör január 31-én megjelent számában.
