Nem léphetünk be az Európai Unióba, amennyiben nem fektetünk jelentős pénzösszeget a szennyvíztisztításba, tudósít a Szerbiai Köztévé. Ez az egyik prioritás, amelyet Szerbiának teljesítenie kellene a 27-es csatlakozási fejezet keretében. A felmérések szerint mintegy 5 milliárd euróra lenne ehhez szükség.
Ott, ahol van szennyvíztisztító – mindössze négy szerbiai városban, további fejlesztésekre lenne szükség, hogy teljesen megakadályozzák a szennyezést.
A szabadkai tisztító az egyetlen Szerbiában, amely a tisztítást követően a szennyvíziszapból áramot fejleszt. Sánta Csaba, a Szabadkai Vízművek és Csatornázási Kommunális Közvállalat a Szerbiai RTV-nek azt nyilatkozta, az, hogy megtisztított szennyvíz folyik a Palicsi-tóba az első három szektorban már látványos eredményeket mutatott. A turisztikai szektorban ez sajnos még nem látszik, ami nem is csoda, hiszen minden harmadik háztartásban még emésztőgödör van, és vannak olyanok is, akik egyenesen a tóba engedik szennyvizüket. Hasonló a helyzet Šabacon is, ahol a legnagyobb harcot az iparral folytatják, ráadásul nekik nincs iszapfeldolgozójuk. Így ebből a városból Magyarországra exportálják az iszapot és ez pénzükbe kerül.
Emellett óriási problémát okoz az is, hogy a lakosság mindent beledob a szennyvízcsatornába, főként a nedves zsebkendők okozzák a problémát, amelyek nem bomlanak fel és dugulásokat is okoznak.
Az európai előírások szerint minden 2000-nél több lakossal rendelkező településnek kell, hogy legyen szennyvíztisztítója.
Ehhez képest Belgrád az egyetlen olyan főváros Európában, amelynek egyáltalán nincs szennyvíztisztítója. Minden szennyvize egyenesen a Szávába folyik.
Nyitókép: Száva folyó
