Alternatíva Vajdaságért néven új képviselőcsoport alakult a vajdasági parlamentben
A héten megalakult a Tartományi Képviselőház nyolcadik képviselőcsoportja Alternatíva Vajdaságért – Magyar Mozgalom – VMDK néven. A legutóbbi választás alkalmával létrejött, a Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége által fémjelzett választási listának két képviselője jutott a tartományi parlamentbe – dr. Korhecz Tamás, az MM társelnöke és Csonka Áron, a VMDK elnöke. Az új frakcióba hárman csatlakoztak hozzájuk: a Demokrata Pártot elhagyó két képviselő: Jelena Balašević és Amir Beslimi, valamint az Elég volt! Mozgalomból kizárt Arsen Kurjački. Korhecz Tamással, az új képviselőcsoport vezetőjével beszélgettem a többi között a frakció megalakulásáról és annak céljairól.
· Milyen előnyök származhatnak egy képviselőcsoport megalakításából?
– Röviden: a frakció megalakítása láthatóbbá teheti a képviselőket és tevékenységüket, olyan munkafeltételeket, technikai eszközöket és támogatást biztosít a képviselőházon belül, amelyek segítségével szervezettebben és hatékonyabban dolgozhatunk azokért a célokért és értékekért, amelyekért eddig is kiálltunk.
· Első ránézésre nem sok közös vonása van az öt képviselőnek. Mely célok mentén tervezik az együttműködést? A leendő frakció vezetőjeként hogy érzi, milyen mértékben juthatnak kifejezésre a Magyar Mozgalom és a VMDK céljai ebben a képviselőcsoportban?
– Természetesen jobban örültem volna, ha a Magyar Mozgalom és a VMDK listája annyi szavazatot kapott volna, hogy öt képviselőnk lehetne a képviselőházban, de ehhez a szórványterületeken is legalább akkora támogatásra lett volna szükségünk, mint Szabadkán vagy mondjuk, Magyarkanizsán és Zentán. De visszatérve a kérdésére, minket nem a szél söpört össze egy kupacba, itt nem pusztán egy kényszerszövetkezésről van szó, közös értékeket fogalmaztunk meg, amelyek mögé mindannyian felsorakozunk, ezek nagy része az MM–VMDK választási programjában is megtalálható volt. Közös bennünk az is, hogy mindannyian ellenzékben vagyunk, valamint hogy Vajdaság és annak autonómiája fontos nekünk. Úgy egyeztünk meg, a jövő hét elején közös sajtótájékoztatót tartunk a vajdasági képviselőházban, addig részletesen nem beszélünk az elképzeléseinkről és terveinkről.
· 2010-ig volt a tartományi kormány tagja, az idén képviselőként tért vissza. Ez alatt az idő alatt országos és tartományi szinten is jelentős politikai változások történtek – az idei évtől Vajdaságban is a Szerb Haladó Párt a legerősebb politikai szereplő, a Demokrata Pártban történt változások után az ország egykoron legerősebb pártja még mindig keresi önmagát. Ilyen körülmények között milyen irányba változott meg a Tartományi Képviselőház és a tartományi kormány szerepe Szerbián belül?
– Mint a vajdasági kormánykoalíció vezető ereje a Demokrata Párt 16 éven keresztül irányította a vajdasági kormányzat munkáját, és megnyert minden tartományi választást ebben az időszakban. Ez nem kis politikai teljesítmény volt, de a hatalmon maradásért a DP sok mindent fel- és beáldozott, annak a lehetőségét is, hogy a Vajdaság esetében létrejöjjön az autonómiának egy stabil, fenntartható és működő jogi-politikai kerete. Szilárd alapok nélkül, homokra építette a DP (általában a Szociáldemokrata Liga és a VMSZ támogatásával) a vajdasági autonómia képzeletbeli építményét. A szabadon felhasználható költségvetési pénzekért folytatott szüntelen harc és a virtuális térben való politikai hadakozás kötötte le azt az energiát, amelyet a stabil, fenntartható jogi-politikai, közigazgatási keret létrehozására kellett volna fordítani. Arról nem is szólva, hogy a 2012 és 2016 közötti, harmadik Pajtić-kormány ideje alatt majdnem minden erőfeszítés arra koncentrálódott, hogyan védje ki a DP vezette vajdasági hatalom az akkor már az országot uraló Szerb Haladó Párt próbálkozásait, hogy a választói akaratot módosítva előrehozott választásokat kényszerítsen ki a Vajdaságban. Ez utóbbit a DP sikeresen megakadályozta, de 2016-ra politikai ellenfelei olyan sikeresen diszkreditálták (ezért maga is sokat tett), hogy a választásokon súlyos politikai vereséget szenvedett a Vajdaságban is, ahol mindvégig a legjobban szerepelt ez a párt 2000 óta.
Most egy új helyzet van. A hatalom minden szintjén a Szerb Haladó Párt irányít. Politikai szempontból a többpártrendszer bevezetése óta senkinek sem összpontosult ekkora politikai hatalom a kezében. Még Miloševićnek és szocialistáinak sem volt ekkora hatalma a kilencvenes évek elején, hiszen több nagyvárost, így Szabadkát sem ők vezették, és az ellenzék is erősebb volt akkor. Nos, ez a helyzet azonkívül, hogy a zsarnokság kialakulását is elősegítheti, arra is jó, hogy a haladó párti hatalom bebizonyítsa rátermettségét vagy éppen annak ellenkezőjét. Amit pozitív kezdeti jelnek tartok, hogy Mirović vajdasági kormányfő retorikájában erőteljesen kiáll a fenntartható autonómiáért, a hagyományos vajdasági értékekért és a nemzetiségi egyenrangúságért. Azt azonban már kevésbé tartom jónak, hogy a jogi, az alkotmányos-törvényes keret szükséges módosításáról és pontosításáról már egyre kevesebbet beszél, hogy a tettekről ne is szóljak. Az alkotmánybíróság által 2012-ben megcsonkított vajdasági hatásköri törvény újrafogalmazása és a 2006 óta aktuális vajdasági adóforrásokról szóló törvény kidolgozása és elfogadása vagy nem elfogadása pontosan jelzi majd, lesz-e előrelépés, képesek lesznek-e a vajdasági haladó pártiak arra, hogy céljaikat a belgrádi pártszékházban is elfogadtassák. Félek, hogy a populista retorikán kívül minden marad a régiben, azaz csak annyi fog változni, hogy a közszférában az SZHP pártkönyve jelenti majd a munkahelyi belépőt és nem a DP-jé. Én a magam legfontosabb képviselői feladatának azt tartom, hogy a képviselőházban és a közvéleményben érthető nyelvre, ha úgy tetszik, magyarra fordítsam le mindazt, amit a pártpolitika elmaszatol, fügefalevéllel álcáz, vagy rózsaszín ködbe rejt.
· Évekig a Vajdasági Magyar Szövetséggel együttműködve tevékenykedett. A Magyar Mozgalom megalakulása óta milyen a viszonya a tartományi parlamentben dolgozó VMSZ-es politikusokkal. Beszélgetnek a folyosón?
– Mindenkivel köszönőviszonyban vagyok, néha egy kézfogás vagy egy „szervusz, hogy vagy” is része ennek. Ez jólneveltség kérdése. Az is normális volna, hogy a színfalak mögött tartalmas emberi kommunikáció legyen közöttünk, de ez nem így van. Az egymásban csalatkozott barátok és harcostársak között nagyobb szakadék keletkezik, mint a politikai ellenfelek között úgy általában. Nem tudom feledni, hogy a VMSZ mostani vezetői, azok is, akikkel a folyosón találkozom, közösségileg elkötelezett, becsületes magyar emberek, és családok tucatjainak az egzisztenciájára, létezésére törtek bosszúból. Az utcára dobott magyar emberek egy része eddigi munkájával örökre lekötelezte a délvidéki magyarságot, sokan közülük barátaim, az ellenük indított megtorlás pedig olyasmi, ami lehetetlenné teszi, hogy társalogjak ezekkel a politikusokkal, ez erkölcstelen lenne a részemről. Mindazonáltal keresztény emberként nincs bennem gyűlölet vagy bosszúvágy, és a közösség, a közjó érdekében mindenkivel leülök tárgyalni. Pontosan ezért kezdeményeztem többször is levélben, hivatalosan Pásztor Istvánnak címezve, hogy tárgyaljunk. A válaszlevelet azóta is várom.
