A Családi Kör július 11-i számában számolt be arról, hogy Szabadkán is levetítették a Blue Heart (Kék szív) című dokumentumfilmet, amely azt mutatja be, hogy a Balkánon vannak Európa utolsó vadvizei, amelyek védelméért a helyiek nagy elszántsággal harcolnak. A vetítést egy beszélgetés követte, amelyen Miloš Baković Jadžić, a belgrádi Pravo na vodu (A vízhez való jog) környezetvédelmi szervezet tagja, Mészáros Gábor szabadkai biológus és Mengyán Pletikoszity Ildikó, a topolyai A Jelenért és Jövőért Környezetvédelmi Mozgalom képviselője fejtette ki álláspontját.
– A víz, mint közjó több szempontból is veszélyeztetve van. A térségünkbe tervezett minivízerőművek kiépítése csak az egyik, amivel környezetünket veszélyeztetik. A másik, ami a vizeinkre veszélyt jelent, az a privatizáció különféle formái: például a források, a vízellátás vagy akár a gyógyfürdők magánosítása. A folyók és a patakok szennyezettsége ugyancsak gond – mondta bevezetőjében Boris Telečki, a szabadkai rendezvényt szervező Természet és Társadalom Polgári Kezdeményezés illetékese, a beszélgetés moderátora.
A Pravo na vodu (A vízhez való jog) környezetvédelmi szervezet bő egy évvel ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy a vízzel kapcsolatos helyi kezdeményezéseket minél jobban koordinálják, mutatott rá Miloš Baković Jadžić szociológus, a szervezet képviselője:
– Ami országos szinten is leginkább a nyilvánosság középpontjába került, az a balkáni folyók megmentéséért szervezett akciónk volt a Balkán-hegységen (Stara planina). Viszont ezt a kezdeményezést olyan szervezetek képviselői hozták létre, akik nem szigorúan környezetvédelemmel foglalkoznak. Minivízerűművek sem kizárólag a Balkán-hegységen vannak, hanem a Kopaonik Nemzeti Parkban és Szerbiában sok más helyen is. Az ivóvízhez való alapvető emberi jog problematikája sem merül ki a minivízerőművek által okozott problémákban. Elérkezett egy olyan pillanat, amikor érdemesnek bizonyult a különböző területeken zajló különböző helyi küzdelmeket összekapcsolni úgy, hogy például a nagybecskereki emberek, akiknek az ivóvízzel van problémájuk, támogassák a belgrádiakat, akiknek a Száva folyó melletti töltés és az illegális építkezés okoz gondot. Azt gondoljuk, hogy csak közösen fellépve tudunk olyan erőt felmutatni, amivel eredményt érhetünk el – szögezte le Miloš Baković Jadžić, és elmondta, a Pravo na vodu szervezet egyik alapvető követelése az, hogy Szlovéniához hasonlóan Szerbia alkotmányába is foglalják bele, hogy a vizek védelme alapvető emberi jog.
Palics: Leterhelt a tó vize
Mészáros Gábor szabadkai biológus elmondta, korábban különböző szervezetek keretében foglalkozott környezetvédelemmel, ma már teljesen önállóan tevékenykedik, viszont továbbra is támogat minden jó kezdeményezést. Véleménye szerint is az önszerveződés, illetve a befektetőkre, vagyis a kereskedelmi bankokra gyakorolt nyomásgyakorlás a leghatékonyabb módja annak, hogy megakadályozzák a minivízerőművek kiépítését. A Palicsi-tó szennyezettségével kapcsolatosan pedig a biológus a következőket mondta:
– Kerülöm a szennyezettség kifejezést, én inkább úgy fogalmaznék, hogy le van terhelve a víz. Olyan világban élünk, hogy a környezetbe túl sok tápanyagban gazdag szennyvizet engedünk. Mosóporok, samponok kerülnek a vízbe, ami miatt fölborul az ökoszisztéma, pontosabban egy olyan ökoszisztéma alakul ki, ami számunkra nem megfelelő. A szennyezettség ugyanis mérgezést feltételez, de esetünkben nem erről van szó. Persze a mérgezés is előfordul, de az ilyen incidensekre azért gyorsan reagálnak. Viszont a nutrientek, azaz tápanyagban gazdag anyagok ellenőrizetlen mennyiségben kerülnek bele a Palicsi-tó vizébe, és ez az egyik oka annak, hogy a tó ilyen állapotban van – mutatott rá a szakember.
Mészáros Gábor szerint a Palicsi-tó hosszú távon is fennmaradhat, de ehhez elengedhetetlenek a karbantartási intézkedések, valamint a szennyvíztisztító hatékonyságának a megnövelése:
– A karbantartáshoz szükséges emberi és más erőforrásokat is biztosítania kell annak, akire a szennyvíztisztítás feladatát rábízták. Egy félig természetes vagy, mondhatni, mesterséges ökoszisztémát kell létrehozni. Azokat a szerves anyagokat, amelyekből többlet van, például a nádat minden évben el kell távolítani. Le kell halászni azokat a halfajtákat, amelyek túlszaporodnak. A német kormány eszközeiből, ami nem hitel, hanem adomány, folyamatban van egy projektum lebonyolítása, amelynek célja, hogy a Palicsi-tavat több szempontból is szanálják. Ebben szakmai tanácsadóként jómagam is részt veszek – emelte ki Mészáros Gábor. A biológus emlékeztetett a sajtóban közelmúltban megjelentekre, miszerint Belgrád az egyetlen olyan európai főváros, amelynek nincs szennyvíztisztítója, és hogy ennek orvoslására jelentős pénzeszközök is szóba kerültek. A szakember azt mondta, ezt a kérdést illetően szkeptikus a hatalomgyakorlókkal szemben:
– A hatalmon lévő politikusokat inkább a befektetések érdekelik, ahogyan az előzőeket is. Fontos nekik az építkezés, de a karbantartással úgy vannak, hogy „majd meglátjuk”. Ezt a hozzáállást tapasztaltuk a szennyvíztisztítónk esetében is. Amíg az befektetés volt, addig szuper volt! De mi van a karbantartással? Egy ideig Szabadkán tartózkodott egy német szakember, akit szinte sokkolt, amikor megtudta, hogy a városi költségvetésből nem biztosítottak elegendő pénzt a szennyvíztisztító normális működéséhez. Például Németországban az ilyen berendezések esetében a fenntartási költségekre a beruházás összegének három százalékát irányozzák elő évente. Nálunk csak három ezreléket – mondta Mészáros Gábor, és hozzátette, hogy a jelenlegi helyzet annyira rossz, hogy nem látja, hogyan lehetne ebből kilábalni. Rámutatott, ennek egyrészt az az oka, hogy rossz befektetési modellt alkalmaznak, másrészt, hogy a döntéshozók a beruházásokkal szavazatokat akarnak szerezni, nem pedig a problémákat megoldani.
Bács-ér (Krivaj) – A nyílt szennyvízcsatorna
A Krivaj (vagy Krivaja), azaz a Bács-ér az egyetlen olyan patak, aminek forrása és torkolata is Vajdaság területén van. Ennek valamikor teljesen tiszta volt a vize, őseink ebben fürdöttek. A patak Topolyától Szenttamásig ma már egy szennyvízcsatornára hasonlít. Mengyán Pletikoszity Ildikó számos akciót, tiltakozást szervezett már a patak megmentéséért:
– Valamikor a hetvenes években indult meg Topolyán a gyárépítés. Lehet, hogy ezután már nem fürdöttek a Krivajban, de az emberek ezt még valahogy elfogadták, mert a patak élővilága azért megmaradt, és a lakosok közül sokan munkahelyhez jutottak ezekben a gyárakban. 1991-ben azonban egy jelentősebb szennyezésre kerül sor, amikor a polgárok már az önkormányzathoz fordultak, hogy oldja meg a problémát. Mivel erre rövid időn belül nem került sor, az emberek úgy döntöttek, hogy betemetik a kis folyót. Ez végül eredményt hozott, mert a gyárakban tisztítóberendezéseket szereltek fel. Akkoriban még egyszerűbb volt az ilyen problémákat orvosolni, mert azok a gyárak állami tulajdonban voltak. 2002-től ismét jelentősen megnövekedett a patak szennyezettsége, akkor rövid idő alatt nagyon sok aláírást összegyűjtöttünk, hogy ezt oldják meg. Ekkortájt az emberek még elég aktívak voltak. Ma viszont érdektelenek, nem vesznek részt az akciókban. A hatalom részéről különböző telefonhívások révén pedig meg is félemlítik őket, hogy ne vegyenek részt a tiltakozásokban. 2012-ben pedig oly mértékű szennyezésre vagy megterhelésre került sor, hogy a patak egy nyitott szennyvízcsatornává vált. Az idei a nyolcadik nyár, amikor a Krivaj mellett élők számára lehetetlenné válik az élet – mutatott rá Mengyán Pletikoszity Ildikó.
A Bács-ér szennyezése leginkább két falut érint, Bajsát és Kishegyest. Utóbbi településre nem mindig jut el a szennyvíz, mert útközben lerakodik a szennyeződés, és ez attól is függ, hogy mennyi víz van a medrében.
– A Topolyai-tóból ugyanis, amit a Krivaj táplál, a vizet sokak szerint jogtalanul és korlátlanul használják az arabok, akik megvették a zobnaticai parkot. Így előfordul, hogy a Krivajban egyáltalán nincs is víz, csak mosószerek. Számos alkalommal panaszt tettünk, amikor megnövekedett a szennyeződés. A helyi közösség mellénk állt, viszont az önkormányzat soha nem volt hajlandó részt venni ebben a harcban. Egészen a bíróságig jutottunk, de a hatalom mindig valami új rendeletet talált ki. A legújabb rendelet szerint a húsipari vállalatok akár a végtelenségig szennyezhetik a vizeket azzal a feltétellel, ha jelentéseket írnak arról, hogy csökkentik a szennyvízkibocsátást. Persze a valóságban semmi sem változik: kibírhatatlanul bűzlik a patak, amelyből teljesen kipusztult az élővilág – ismertette a bajsai aktivista.
A Krivaj vize teljesen fehér, a felszínét zsíros anyag borítja, amelyen egerek és patkányok futkároznak, lábnyomaik megmaradnak a zsíros anyagon. Amikor ezt a polgárok 2012-ben először észlelték, azt hitték, hogy ez egy olyan meghibásodás következménye, amit majd azok, akik okozták, másnapra elhárítják. Nem így történt.
Mengyán Pletikoszity Ildikó hozzátette, hogy itt nemcsak környezetvédelmi, hanem erkölcsi krízisről is beszélhetünk, hiszen a környezetszennyezők teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy mekkora szenvedést okoznak a helyi polgároknak, de teljesen érzéketlenek irántuk. Már Bajsa bejáratánál autóból, csukott ablakok mellett is érezni lehet a bűzt, amivel a helyiek kénytelenek mindennap együtt élni.
– A minap épp találkoztunk a szennyezést előidéző vállalat illetékeseivel, akik dölyfösen azt mondták, hogy valójában mi szennyezzük a patakot. Úgy viselkednek, mintha már nem is emberek lennének, mert – ezt ki merem jelenteni – a szervezett bűnözésnek egy olyan zárt világában élnek, hogy őket egyszerűen semmi nem érdekli – panaszolta Mengyán Pletikoszity Ildikó, aki rámutatott, a polgárok különféle módokon tiltakoztak már, és minden lehetséges jogi lépést végigjártak. A legutolsó az volt, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultak, mert szerintük alkotmányellenes az a rendelet, ami a gyáraknak megengedi a szennyezést, azonban az Alkotmánybíróságtól már több mint egy éve nem kaptak semmilyen visszajelzést.
Boszniai, albániai és macedóniai példákon keresztül a Blue Heart film bemutatta, összefogással az emberek megakadályozhatják, hogy a hatalmon lévők érdekeiktől vezérelve tönkretegyék a természetet, ez pedig reményt ad arra, hogy Vajdaságban és Szerbiában is hasonló összefogással komoly eredmények szülessenek. A Szabadkán megtartott előadás egy jelentős lépés volt egy országos méretű összefogás érdekében, amelynek koordinálását a Pravo na vodu szervezet vállalta magára.
A nyitóképen a szabadkai beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Boris Telečki, Miloš Baković Jadžić, Mészáros Gábor és Mengyán Pletikoszity Ildikó.
Az írás a Családi Kör hetilap 2019. július 18-i számában jelent meg.
