A magyarországi belpolitikába az olimpiaellenes népszavazási kezdeményezés ügyének felkarolásával, a NOlimpia kampánnyal berobbant, s azóta már párttá alakult Momentum Mozgalom negyvenöt napos országjárása lassan a végéhez közeledik. Nagy meglepetést – és helyenként felháborodást – váltott ki azonban a szervezet bejelentése, amely szerint kiegészítik azt egy kéthetes „külhoni országjárással”, amelynek egyik állomása április 8-án lesz a szabadkai Klein House-ban. Arról, hogy miként vélekedik a Momentum a határon túli magyarsággal kapcsolatos magyarországi belpolitikai problémákról, s hogy miért nem rettennek meg az „elrettentő tényezőktől”, valamint arról, hogy melyek a Momentum konkrét nemzetpolitikai elképzelései, Soproni Tamást, a Momentum Mozgalom alelnökét kérdeztük.

 

A témával foglalkozó korábbi cikkünket ITT találhatják meg olvasóink:

Szabadkára látogat a Momentum Mozgalom

A magyarországi belpolitikába az olimpiaellenes népszavazási kezdeményezés ügyének felkarolásával, a NOlimpia kampánnyal berobbant, s azóta már párttá alakult Momentum Mozgalom negyvenöt napos országjárása lassan a végéhez közeledik. Nagy meglepetést – és helyenként felháborodást – váltott ki azonban a szervezet bejelentése, amely szerint kiegészítenék azt egy kéthetes „külhoni országjárással”, amelynek egyik állomása április 8-án lesz a szabadkai Klein House-ban.

 

● Hogyan tekint a Momentum a külhoni magyarokra? Honnan jött az ötlet, hogy az „országjárás” a határon túlra is kiterjedjen?
– A mi közösségünkben mindig is teljesen természetes volt, hogy foglalkoznunk kell a külhoni magyarokkal is. S mivel nálunk ez alapvetés, engem sokkal inkább a másik oldal lep meg: az, ha egy politikai párt ezt nem érzi kötelességének. Amikor például a szombathelyi fórumunkon beszélgettünk, egy korábban másik pártban tevékenykedő – egyébként erdélyi – aktivista mesélte, hogy ő a pártján belül is szép számmal kapott megjegyzéseket azért, mert foglalkozni akart a határon túli magyarsággal. Ez számunkra teljesen megdöbbentő és elfogadhatatlan. Mi úgy fogjuk fel a nemzetet, mint egy családot. Egy családban pedig mindenkivel foglalkozni kell, bárhol is élnek a tagjai, legyen az határon innen, vagy határon túl.

Fekete-Győr András, a Momentum elnöke a Szabad Magyar Szónak erre reflektálva elmondta: Továbbá arról sem szabad megfeledkezni, hogy élnek határon túli magyarok az országhatáron belül, többek között Budapesten is, többen vannak például a Momentum tagságában is. Így talán érthető, hogy nálunk a kezdetektől, már 2015 eleje óra evidencia, hogy nem tervezünk a határokon belül maradni, hanem szoros viszony kiépítésére és ápolására törekszünk a határon túli magyarokkal. Igyekszünk egy olyan közösséget építeni, amelynek ők is részesei, akárcsak a külföldön élő magyarok, legyenek Londonban, Berlinben, vagy akár Párizsban. A magyarságot világszerte közös nevezőre szeretnénk hozni, ha már az elmúlt években így szétestünk, hála a Fidesznek és a baloldali pártoknak.

Fekete-Győr András és Soproni Tamás egy korábbi sajtótájékoztatón

 

● Sok kritika ér benneteket emiatt, mondván, hogy túl sok energiát, erőforrást „pazaroltok” erre, holott nektek 2018-ra – és ezzel együtt a „teljes szavazati joggal rendelkező választókra” – kellene koncentrálnotok.

Soproni Tamás, a Momentum Mozgalom alelnöke

– A Momentum országjárásának alapvetően két fő célja van: a párbeszéd megindítása, és az, hogy tanuljunk. Ugyanis rengeteget tanulunk a lokális tapasztalatokból, amikor a helyiek beszámolnak nekünk a problémáikról, és felvázolják az általuk jónak tartott megoldásokat, legyenek akár Szekszárdon, Kaposváron vagy akár Vajdaságban. Ilyen szempontból tekinthetjük ezt egy önző dolognak is a Momentum részéről, hiszen a határon túl rengeteg tudás van, amivel mi nem rendelkezünk. Hogy csak néhányat emeljünk ki: a határon túli magyarok két nyelvet beszélnek, ismerik a helyi politikai elitet, tudják, kivel hogyan lehet és érdemes kommunikálni és átlátják a helyi politikai dinamikákat. Ez rengeteg tanulsággal szolgálhat számunkra is. Továbbá, mi nem éltünk meg olyan élményeket, amiket ők igen. Nem éltük át azt, ahogy üldözték őket például Romániában, vagy a háborút, ami húsz éve még Szerbiában zajlott. Ezekből a tanulságokból nekünk is tanulnunk kell. Ezért is nyilvánvaló, hogy ez semmiképpen sem időpazarlás, hanem éppen ellenkezőleg: mérhetetlen tapasztalatszerzési lehetőség, amelytől óriási politikai öngól lenne megfosztani magunkat.

● Mivel foglalkozik, milyen feladatokat szabott magának a Momentum nemzetpolitikai munkacsoportja?
– Ha egy szóban kellene definiálnom a feladatukat, az a kapcsolatépítés lenne. Az, hogy a kapcsolatokat, az általunk sokat emlegetett cselekvés köreit a határon túl is megteremtsék, segítsenek megteremteni. Noha ezt lehetne úgy csinálni, hogy beülnek az íróasztal mögé, és kitalálják, hogy mi lenne a legjobb a határon túli magyarságnak, mi rossz iránynak tarjuk, hogy mindig Pestről akarják megmondani a frankót. Ezért mi, amikor párbeszédet kezdeményezünk – akár az országon, akár a Kárpát-medencén belül – mindig azt mondjuk, és erre nyitottak is az emberek, hogy ők mondják el: mit is szeretnének. Úgy hisszük, az első kézből tőlük érkező tapasztalatokra kell építenünk, az általuk felvetett problémákra kell fókuszálnunk – ezt szolgálja többek között a határon túli települések meglátogatása is, amelynek megszervezésében a munkacsoport oroszlánrészt vállalt.

● Mennyire tudjátok, mire számítsatok? Mennyire vagytok tisztában a határon túli magyar belpolitikával, ottani – akár a magyarságon belüli – belhacokkal?
– Akárcsak Magyarországon, úgy természetesen a határon túl is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy mi nem különböző politikai pártokkal keresünk szövetséget, hanem az emberekkel. Tudatosan nem léptünk kapcsolatba helyi pártokkal, és nem is tervezünk ilyesmit. Ez átvezethető arra is, ahogyan a támogatási rendszerről is vélekedünk: örvendetes, hogy a 2010-es évek óta megnövekedtek a határon túli magyarság támogatására szánt összegek, az azonban már kevésbé, hogy ezeket a pénzeket ennyire átláthatatlanul és ad hoc módon osztják el. Magyarországon belül is a helyi szervezetek, helyi közösségek támogatását látjuk célravezetőnek, így véleményünk szerint a magyarországi politikának, a mindenkori magyar kormánynak is inkább a határon túliak helyi, saját szerveződéseit kellene megtalálni a támogatáspolitika kialakításakor.

● Ennek tükrében hogyan viszonyul a Momentum az anyaországon belül, és a határon túl egyaránt sok vitát kiváltó támogatáspolitikához? Megtartaná-e azt a Momentum jelenlegi formájában, vagy inkább átalakítaná?
A pénztranszferekkel kapcsolatban azt látjuk, azokat a visszajelzéseket kapjuk, hogy ez nagyjából úgy működik, mint a magyarországi sporttámogatások: sokan örülnek, hogy mennyi pénz áramlik az ő sportágukba, de furcsa módon valahogy ezt a sportolók nem érzik meg – ugyanolyan szakadt dzsúdótermekben edzenek a dzsúdósok, ugyanolyan szakadt boksztermekben edzenek a bokszolók. A határon túlról is hasonló visszajelzéseket kapunk: valóban megnövekedett a támogatásokra fordított pénzösszeg (még ha nem is feltétlenül GDP-arányosan), de nem tisztázott, hogy ez hova is áramlik. Azt tapasztaljuk, hogy ez egy meglehetősen ad hoc jellegű, a megfelelő tervezettséget és szakmaiságot nélkülöző támogatási rendszer, amelyen változtatni kellene. A rendszer esetleges jellegét remekül példázza, amikor egyik napról a másikra kiderült, hogy Magyarországról ötvenmilliárd forintot vágnak a VMSZ-hez gazdaságfejlesztésre, vagy hogy a Délvidék Sportakadémia hárommilliárdos támogatást kapott. Ilyenkor a hirtelen jött pénzösszegeket gyorsan el kell költeni, erre viszont többnyire nincs pontos terv, holott a tervezettség nagyon is számít abban, mennyire érzik meg az emberek a támogatást, a belőle fakadó fejlődést. A másik kiemelten fontos elem a témában a transzparencia. Jelen formájában a rendszer nem átlátható – nekünk sem, de szerintem megfelelő mértékben a határon túl sem. Összességében mi egy átláthatóbb, inkább civil jellegű pénzelosztó rendszert szeretnénk, nem egy közvetlen pártfinanszírozás-jellegűt, amilyen jelenleg, sajnos, több helyen is működik.

Soproni Tamás (fotó: Magyarnarancs.hu)

● Amennyiben a pártokat tudatosan kerüli, a külhoni közösségekben kik a Momentum partnerei? Milyen konkrét programokat fixáltatok le?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bennünket keresnek meg. Ez egyrészről a közelmúltbeli politikai sikerünkből fakad, másfelől viszont annak a nyitottságnak az eredménye, amellyel más magyarországi pártok esetében nem találkozik az ember – sokan ugyanis biztosra veszik, hogy a határon túl úgyis mindenki Fidesz-szavazó, és egyébként is csak „egy szavazattal rendelkeznek”. Erdélyben például van olyan tagunk, aki megkeresett, és jelenleg is az ottani rendezvényünket szervezi, de Vajdaságba is ellátogatunk április 8-án, oda a szabadkai Klein House-tól kaptunk meghívást. De általánosságban is igaz az országjárásunkra, hogy akárhova megyünk, legyen az Beregszász vagy Szeged, oda többnyire saját ismerőseinken keresztül, az ő segítségükkel jutunk el – hiszen rengetegen vannak, akik Magyarországon tanultak, majd hazaköltöztek, vagy például, ahogy sokan közülünk is, aki élt vagy tanult határon túl, például Kolozsváron. Ezek az emberek segítenek minket abban, hogy saját erőforrásokból, helyben, a helyi közösségekkel együtt, pártok bevonása nélkül tudjuk megszervezni a rendezvényeinket.

Momentum Mozgalom – Az új politikai generáció

A Momentum Mozgalom az új politikai generáció. Olyan társadalmat építünk, melyet nem ideológiai harcok osztanak meg, hanem megoldások tartanak össze.

● Mik a konkrét tervek, mit vár a Momentum ettől a „külhoni országjárástól”? Hogyan illeszkedik a Momentum által meghirdetett pozitív nemzetkép-irányvonalba a pártépítő tevékenység határon túlra való kiterjesztése?
– Mi magyarságban gondolkodunk, nem kizárólag Magyarországban. Az általunk szorgalmazott cselekvés köreinek a megvalósítása is erről szól, s ez politikafelfogásként határozható meg: a politika nem csak a közéletről való beszéd számunkra, hanem mindennapi aktivizmus is. Erre vezethető vissza az a célkitűzésünk, hogy már az országgyűlésen kívülről is jobb hellyé tegyük az országot, vagy bármilyen – akár azon kívüli – helyi közösséget. Feladatunk az, hogy amennyiben az állam valahol nincs jelen, akkor ott helyettesítsük azt; ez egyszersmind feladata a politikának, a politikai pártoknak, és a civileknek is. Ez a civil aktivizmusra levetítve annyit jelent, hogy ha például angoltanárként azt látom, hogy az oktatási rendszerben a nyelvoktatás nincs a helyén, és ha valaki nem elég módos, akkor nem tud magántanárt fizetni, akkor létrehozva a cselekvés helyi köreit – amelyeket a Momentum kialakítani, támogatni kíván – közreműködök egy hátrányosabb helyzetű gyerekeknek szóló, heti egyszeri ingyenes angol nyelvoktatás megvalósításában. Hiszünk benne, hogy ezeket az apró, de jelentős változtatásokat, önszerveződő cselekvéseket meg lehet, és meg is kell csinálni minden magyar közösségben. Ez például abszolút célunk, amikor határon túli mozgalomépítésről beszélünk.

● Hogyan képviselné a Momentum a külhoniak érdekeit a magyarországi belpolitikában? Mi a véleménye például a kettős állampolgárságról, szavazati jogról?
– Üdvözöljük a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, a kedvezményes honosítást, a választójoggal kapcsolatban azonban még akadnak alapvető hiányosságok, hiszen a kormány, amikor a határon túliak választójogát jelen formájában törvénybe foglalta, úgy viselkedett, mint a lány a népmesében: adott is, és nem is. A nemzetpolitikai munkacsoportunk munkája, illetve a határon túliakkal való párbeszéd egyaránt szolgálja olyan lehetőségek feltárását is, amelyek lehetővé tennék a jelenlegi „fél választójog” valódivá, teljessé tételét.
Tisztában vagyunk azzal, hogy – elsősorban a magyarországi belpolitikában – ez egy megosztó, nagy indulatokat kiváltó kérdés. Mi azonban nem azt mondjuk, amit a választók hallani akarnak, hanem azt, amit hallaniuk kell. Vannak olyan értékeink – a három alapérték, ami alapján mi egy országot szeretnénk felépíteni: a teljesítményelvűség, a szolidaritás és a pozitív nemzetkép –, amelyek mentén teljesen egyértelmű az út, amelyet járnunk kell, és amelyről nem tudunk letérni csak azért, mert a téma esetleg megosztó. Másfelől, ez hozzátartozik saját magyarságunk megéléséhez is, már csak ezért is lehet ez az egyetlen utunk.

Soproni Tamás: Elérhetővé kell tenni a magyar identitás megélését a határon túliaknak

Egyrészről, és ez talán a legfontosabb: elérhetővé kell tenni a magyar identitás megélését. Ez persze nem kényszer. A határon túli magyaroknak, maguknak kell eldönteniük, hogy mennyire akarják ezt megélni. A magyar államnak azt viszont meg kell tennie, azt el kell érnie, hogy aki magyar akar lenni, az tudjon magyar lenni.