Bejárta Szerbiát az a felvétel, amely a hétvégén készült, amikor egy BMW százhetven kilométer/órás sebességgel valósággal belerobbant az előtte haladó Daciába: az ibari főúton történt tragédiában a helyszínen négyen veszítették életüket (hárman a Dacia utasai voltak, egy személy pedig a BMW-ben ült), négyen pedig súlyosan megsérültek.
A két autóban utazók közül a legfiatalabb 17, a legidősebb 28 éves volt. Ez utóbbi adta kölcsön a BMW-jét a nála egy évvel fiatalabb barátjának, hogy vezessen ő. Nikola M. felelőtlensége (egyes lapok arról számoltak be, hogy előtte sörözött a kocsmában) és figyelmetlensége négy fiatalt küldött a halálba, feldolgozhatatlan traumát okozva az elhunyt huszonévesek családtagjainak.
Ez után a baleset után egy órával még egy bekövetkezett az ibari főúton, abban egy személy vesztette életét. Egy nappal később, augusztus 11-én hajnalban ráfutásos baleset történt Majdány közelében, egy férfi meghalt: a szerencsétlenségben három személygépkocsi vett részt.
Csak az elmúlt hétvége tragédiával végződő eseményeit soroltam fel, amelyek során öt ember vesztette életét, és nyolcan kerültek kórházba. Az elmúlt két hét adataiból az következik, hogy a szerbiai utakon a halálos balesetek száma augusztusban rekordot dönt majd. A közlekedés biztonságáért felelős szervek sorozatban közlik a felhívásaikat az online és az offline térben is, azonban ezeknek a hatása minimális, legalábbis ezt bizonyítják a tragédiák.
Amint megtanulnak kerékpározni…
A rövid videók, a szórólapok, a felhívások helyett azonnali és gyors intézkedésre van szükség, méghozzá már a legkisebbek esetében el kell kezdeni az edukációt. Már az óvodásokat, amint megtanulnak kerékpározni, ügyességi pályákon kell még magabiztosabbá tenni, s közben el kell kezdeni tanítani nekik a közlekedésben való részvétel legfontosabb szabályait. Az iskolákban heti rendszerességgel kellene tanulniuk a helyes közlekedésről, a szabályokról, és nemcsak az iskola feladata lenne ez, hanem a civil szervezeteké is, amelyek előadások és gyakorlatok szervezésével járulhatnának hozzá a biztonságosabb közlekedéshez. Kimondottan furcsa, hogy szinte minden községben több civil szervezet foglalkozik az ifjúsággal, viszont a közlekedéssel kapcsolatos projektek száma minimális, ha egyáltalán van. Ezen a téren hatalmas a lemaradás, amit az is azonnal észrevesz, aki csak pár órán át vesz részt a közlekedésben a szerbiai utakon.
A szerbiai közlekedéskultúra katasztrofálisan alacsony: nehéz átsorakozni, mert nem engedik be az autóst, nem figyelnek a kerékpárosokra, a gyalogosok nem azt nézik, hogy nekik zöldet mutat-e a lámpa, hanem azt, hogy az autónak piros van-e, ha igen, akkor gyorsan átszaladnak. Még ma is sokan fogják a mobiltelefonjukat vezetés közben, és beszélgetnek, s néhány ital elfogyasztása után vagy hullafáradtan ülnek a volán mögé.
Ilyen környezetben a gyerekek ezeket a dolgokat látják és jegyzik meg, s ha a társadalom nem kezd el a lehető legrövidebb időn belül változtatni ezen, akkor a jövő évi augusztusi adatok még lesújtóbbak lesznek.
Természetesen az is fontos, hogy a családban hogyan tanítják meg a közlekedéssel kapcsolatos alapvető tudnivalókat a gyerekeknek, viszont a gyakorló sofőrök tapasztalhatják, nem kevés azoknak a felnőtteknek a száma, akik úgy vesznek részt a közlekedésben, hogy nem ismerik a jobbkéz-szabályt, és hogy az irányjelzőt is csak akkor használják, amikor éppen eszükbe jut.
A biztonságos közlekedéssel kapcsolatban folytatott eszmecserék során biztosan lesz egy-két olyan személy, aki azzal érvel majd, hogy régen nem is voltak gyerekülések, biztonsági öv se volt hátul (egyes autókban még ma sincs…), s mégis baleset nélkül vezettek több ezer kilométert. Azt felejtik csak el, hogy az autók azóta sokkal gyorsabbak és nehezebbek is lettek, s pont a gyerekülés és a biztonsági öv azok, amelyek életeket menthetnek egy ütközés során.
A közlekedésben tapasztalható állapotok, a halálos balesetek növekvő száma azt mutatja, hogy még mindig nem sikerült az illetékeseket ráébreszteni arra, hogy a megelőzésre kellene fektetni a hangsúlyt, nem akkor intézkedni, amikor sorozatban történnek a tragédiák.
Fáradt és ideges külföldiek
Többórányi vezetés és várakozás után érnek el a szerbiai útszakaszhoz a nyáron hazalátogató németországi vendégmunkások
A szerbiai autópályák is sok veszélyt rejtenek magukba, ugyanis a Németországból Törökországba tartó vendégmunkások több tízezrével veszik igénybe ezt a szakaszt. Sokan nyolc-tíz óra vezetés után érkeznek meg a röszkei határra, ahol sok esetben a tűző napon még öt-hat órát várakoznak. Ez alatt az idő alatt azonban nem pihenhetnek, mert a sor, ha lassan is, de halad, nekik is figyelniük kell. Mire Horgosnál belépnek Szerbiába, addigra a koncentrációs képességük már jelentősen lecsökkent, ami nem is csoda, hiszen akkor már több mint fél napja nem pihentek, csak vezettek. És ekkor jön a szerbiai útszakasz, amelyet egy ideges és fáradt sofőrnek kell megtennie.
Az írás a Családi Kör augusztus 15-ei számában jelent meg.
