Csütörtök az úgynevezett kukanap az utcában, ugyanis akkor jön a szemetesautó, és elviszi a szemetet. A legtöbben szerda este teszik ki a ház elé a szemeteskukát, aztán csütörtökön délelőtt nyolc és kilenc óra között tolják vissza az udvarukba. A legtöbben így tesznek, vagyis nem számít, ki gazdag, ki szegény, a kukakitevés időpontját nem befolyásolja a pénztárca vastagsága.
A töpörödött, összegörnyedt öregasszony viszont pontosan tudja, melyik kukát érdemes kinyitni, és melyikben érdemes – ahogy a székelykeveiek mondanák – nézgelődni. Jobbról a negyedik, balról a hatodik ház, amely szemeteskukája olyan dolgokat rejthet, amit ő még fel tud használni. Előbb a jobb oldalon levőt közelíti meg, közben jobbra és balra is tekint, amolyan terepszemlét tart, nehogy valaki a semmiből előkerüljön, és meghiúsítsa a tervét. Amikor a kukához ér, gyorsan cselekszik: valósággal megfiatalodik, azonnal nyitja a kukát, szortíroz, kivesz, félretesz, zsebében gyűjti az apróságokat. Pár másodperc, és már kész is. Egy kis dobozzal a kezében gyorsan az utca másik oldalán terem, ott ugyanaz a forgatókönyv, mint az előbb.
A két kuka átnézése és a tárgyak kiválogatása nem volt több harminc másodpercnél. Amikor vége, megint visszavedlik öregasszonnyá, lassan lépked, háta ismét a kérdőjelre hasonlít, a dobozt egyre nehezebben cipeli, de elindul a háza felé. És közben mosolyog. Valószínű, olyan valamit talált a szemeteskukákban, amelyeknek az unokái majd megörülnek, vagy megízlelhetnek egy olyan ételt, italt, amelyről eddig csak álmodhattak. Az átlagnál gazdagabbaknak a szerda esti kukakitolás csak egy kötelező, amolyan rutinművelet volt, a néninek pedig a nagybetűs ünnep.
