Az irodalmi Nobel-díj idei nyertese, Peter Handke osztrák író szerdán egy német lapnak adott interjújában védelmezte korábbi, szerbekről megfogalmazott álláspontját az 1990-es évekbeli balkáni háborúval kapcsolatban, de hangsúlyozta, hogy „sohasem hajolt meg” Slobodan Milošević előtt, írja az MTI.
A Svéd Akadémia döntése, amellyel Handkének ítélte oda a Nobel-díjat, sokakban felháborodást keltett az írónak a balkáni háború idején hangoztatott kijelentései miatt. Handkét egyebek mellet azért is bírálták, mert 2006-ban beszédet mondott a háborús bűntettek, népirtás és emberiség elleni bűntettek miatt nemzetközi bíróság elé idézett Milošević temetésén.
Handke a Die Zeit német hetilapnak nyilatkozva elmondta: „természetes”, hogy ott kellett lennie 2006-ban Milošević temetésén.
– Az utolsó választások egyikén Jugoszlávia felbomlása ellen szavazott. A temetése egyúttal Jugoszlávia temetése is volt – idézte fel az író.
– Az emberek már elfelejtették, hogy ezt az államot Hitler birodalma ellen alapították? – vetette fel. Ugyanakkor megjegyezte: Milošević előtt „egyszer sem hajolt meg, sem belsőleg, sem külsőleg”.
Egy újságíró azt írta, hogy „állítólag rokonszenvemet fejeztem ki Milošević iránt. Soha!” – mondta a szerző a Die Zeitnek.
Az író azért sem mentegetőzött, hogy az A Journey to the Rivers: Justice for Serbia című 1997-es kötetében olyasmiket állított, ami miatt azzal vádolták, hogy bagatellizálja a szerb háborús bűntetteket.
– Egy szót sem lehet elítélni, amit Jugoszláviáról írtam, egyetlen egyet sem. Ez irodalom” – hangsúlyozta, és kijelentette, hogy annak idején „a Szerbiával kapcsolatos jelentések monotonok és egyoldalúak voltak.
– A Szerbiának való igazságszolgáltatásról volt szó. Hogyan ismerhette el Németország Horvátországot, Szlovéniát és Bosznia-Hercegovinát, mikor a térségben élő emberek egyharmada ortodox vagy muzulmán szerb volt? – kérdezte Handke.
– A szerbek hirtelen alacsonyabbrendűek lettek a saját országukban? Ennek háborút kellett okoznia – tette hozzá. – Miért nem mondta senki, hogy a Nyugat felelős, miért nem hívtak össze azonnal egy békekonferenciát?” – tette fel a kérdést az író.
