A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének november 23-án megtartott közgyűlésén a vajdasági magyar oktatással kapcsolatban a következő álláspontokat fogalmazta meg és fogadta el a jelen lévő tagság.
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete által, az előző években felvázolt oktatási helyzet súlyosbodott. A Vajdaságban a gyermeklétszám csökkenése miatt több iskolában továbbra is (évről évre) kérdéses a magyar tannyelvű osztályok beindulása, illetve a nagyobb létszámú iskolákban csökkent a párhuzamos osztályok száma és az egyes osztályok létszáma.
Muzslyán nyolc évvel ezelőtt még 58 elsős kisdiák kezdte meg a tanulmányait, négy évvel később már csak 28 gyerek, idén szeptemberben pedig mindössze 10 diák indult elsőbe.
A csökkenés legfőbb oka:
- a magyar lakosság elöregedése, a születések számának csökkenése,
- a kivándorlás,
- a vegyes házasságok/asszimiláció,
- a szülők egy részének bizalmatlansága a magyar tagozatok nyújtotta lehetőségek iránt a gyermek életpályájának biztosítása terén.
Két tényező befolyásolja a családokban a gyermekek számát. Egyik az anyagi helyzet, amely sok délvidéki családot kivándorlásra indított. Nem csak a létminimumon élők mennek el, hanem azok is, akik megélhetése szerényen, de biztosított, ám többre vágynak. A másik tényező a többgyermekes család megbecsülésének és példaképként való bemutatásának hiánya. A szülők sorsa leginkább a jelenlegi gazdasági-politikai helyzettől függ: elbocsátások, munkanélküliség, a vállalkozások ellehetetlenítése, a rossz adópolitika, a földművelésben tapasztalható kiszámíthatatlanság, szintén a rossz adópolitikával tetézve. Egyes esetekben, ha vannak is munkahelyek, azok egy része csaknem „rabszolgatartó” jellegű: túlórázás, kis fizetés, embertelen körülmények.
A magyar nyelvű oktatás végveszélyben van a szórványban, a demográfiai fogyás és az elvándorlás miatt. A VMPE szerint az itthoni körülmények javításával a visszatérő családok számát is növelni lehetne. Ebben politikusaink lehetnének segítségünkre, viszont több esetben okoztak már csalódást.
A magyar tagozatok megszűnése maga után vonja a pedagógusok munkanélküliségének növekedését, amire a szerb államnak nincs megfelelő szociális programja. Az állás nélkül maradt pedagógusok közül sokan családosan elhagyják az országot.
Sok szülő eleve többségi osztályba íratja gyerekét. A megtévesztés eszköze a bizonytalanság keltése, miszerint a minisztérium csak bizonyos létszám felett fogja jóváhagyni a magyar osztály megnyitását, ezért legjobb lesz, ha szerb tagozatra íratják a gyermeküket.
Másrészt ezt kényelemből teszik, vagy azért, mert lakóhelyükön már régen nincs magyar nyelvű oktatás, utaztatni pedig anyagilag képtelenek, vagy erre nincs is elfogadható lehetőségük. Több bánáti faluban évek óta nincs menetrend szerinti közlekedés. Félreértés ne essék, a legkisebb segítség is jól jön a szülőknek, ám az évente egyszeri iskolakezdő tanszercsomag kiosztása nem oldja meg a megélhetési problémákat.
Ha nincs elég diák, a minisztérium gondolkodás nélkül felmond a „fölöslegessé vált” pedagógusnak. Sokan maradtak ily módon munka és megélhetés nélkül. Ennek oka a gyermekek már említett, szerb tagozatra való irányítása. Egyik példa erre a nagykikindai megoldás. Erről egyetlen hivatalos beszámoló sem tesz említést.
És az is nyílt titok, hogy ésszerűsítés és más címen végrehajtott tisztogatások alkalmával mindig a kisebbségiek maradnak munka nélkül.
Ez a hozzáállás a közélet minden területére vonatkozik, nem csak az oktatásra. Vég nélkül sorolhatnánk a megtörtént eseteket.
Ugyanígy ide tartozik az oktatási minisztérium hozzáállása is a magyar nyelvű tagozatokhoz. Tavaly a futaki mezőgazdasági iskola magyar osztályának megnyitását egy nappal a beiratkozások után hagyták jóvá, miután már minden érdeklődő átment más iskolába, annak ellenére, hogy Nyilas Mihály oktatási titkár egy nyilatkozatában megígérte, hogy a következő tanévben visszaállítják a magyar osztályt.
A magyar tagozatokon tanuló roma diákok kimaradása jelentős. Névlegesen jelen vannak, ám csak annyira, hogy ne veszítsék el a szociális támogatásokat. Ez az igazolt/igazolatlan órák kiugró adataiból látszik. E diákoknak csak nagyon kis hányada fejezi be az általános iskolát, többségük ismétlőként legfeljebb az 5–6. osztályig jut el. Amennyiben az iskola szakszolgálata jogi lépéseket tesz a szülők ellen (végzi a kötelességét), azok családostól ismeretlen helyre költöznek! A tanulóknak, szülőknek nagyon sok jogot biztosít az állam, a kötelezettségeiket viszont már kevésbé kéri számon. Azokat jószerével nem is ismerik. A tanárokat igen gyakran megalázás éri a szülők és a tanulók részéről is, az esetek többségében pedig elmarad a felelősségre vonás.
Együttműködés
Nagyon fontos, hogy az anyaországgal való eddigi együttműködés teljes egészében megmaradjon. Az anyaország az eltelt időszakban sokat segített az iskolák felszereltségében és az épületek állapotának javításában is. A szórványgondozás terén még bővülhetne is, azzal, hogyha szükséges, akkor nemzetközi fórumok előtt is a kölcsönösségre hivatkozva kell intézmények megnyitását, működésüknek támogatását szorgalmazni. A Magyar Nemzeti Tanácsnak követelnie kell, hogy a magyar diákok is ugyanolyan minőségű és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint a szerb diákok, mert csak így vehetnek részt egyenrangúan a különböző versenyeken és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon. Azzal a kitétellel, hogy mindegyik kisebbség nyelvén megjelent tankönyv az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen. A tankönyvek, elsősorban a történelem-, földrajz-, magyar nyelv és irodalomkönyvek esetében kiemelkedően fontos a kisebbségi érzést kiváltó tartalom, azaz a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatásának megszüntetése. Az ilyen tartalmú könyvek nagyban serkentik az asszimilálódást, hiszen fiatal korban a legkönnyebb befolyásolni az érzelmi világot.
A jelenlegi helyzettel kapcsolatban az egyetlen bizakodásra adó ok Orbán Viktor politikája, amelynek alapja az erős Magyarország lenne. „Csak nagy, korábban elképzelhetetlen célokat lehet kitűzni: 2030 tájára az öt legjobb uniós ország közé kell kerülnie Magyarországnak… Orbán Viktor megjegyezte: a magyarok megértik, hogy a románság számára ünnep a tavalyi centenárium (az Erdély és a Román Királyság egyesülését kikiáltó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés), de annak megértését kérik, hogy a magyarok számára „ezen nincs mit ünnepelni”. (Forrás: miniszterelnok.hu)
Ezzel szemben Szerbiában központi ünnepséggel ünnepelték meg a Délvidék Magyarországtól való elszakításának dátumát. 1918. november 25-én a szerb Nagy Nemzetgyűlés hozta meg a döntést, hogy Bácska, Bánát és Szerémség a Szerb Királyság része legyen. Ezt később 1920-ban a Trianoni békediktátum szentesítette.
Amit ők ünnepelnek, az nekünk gyász, annak ellenére, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség megszavazta, hogy ünnepnap legyen a Délvidék 1918-as elcsatolásának évfordulója.
Ha már nem tiltakozott, legalább tartózkodott volna a szavazáskor! Szerbia sem ünnepli Koszovó elszakadását. Ez az ő Trianonjuk.
Az ilyen kényszeres ünneplés a gyermekeink azonosságtudatát nem a magyar azonosságtudat irányában befolyásolja. A nemzeti ünnepek kitüntetett napot jelentenek. Önazonosságunkban az emlékezet különböző formái (az önéletrajzi, a történelmi és a kollektív emlékezet) meghatározó szerepet játszanak. A nemzeti ünnepek megünneplését a történelemhez vezető egyik útnak, a történelmi azonosságtudat egyik tényezőjének tekinthetjük.
A következő részben a VMPE anyanyelvápolással, tanárhiánnyal és tankönyvhelyzettel kapcsolatos észrevételeit és összegzését közöljük.
