Kategória: Egyéb

Az elnöki ígérgetések sorsa

Ismételnem kell önmagamat, hiszen ezen a helyen többször leírtam: 1995. március 20-án a horvátországi Glina városának zsúfolt művelődési termében a szerbiai Szerb Radikális Párt akkori főtitkára, egy bizonyos, jogot végzett fiatal politikus megígérte a helyieknek: Itt soha többé nem lesz sakktáblás zászló, ti mindannyian Nagy-Szerbiában élhettek. Három hónappal később jött a Villám-hadművelet, majd pedig (augusztus 5-én) a Vihar, amely felszámolta a Republika Srpska Krajina (Krajinai Szerb Köztársaság) elnevezésű bábállamot, amely Belgrád, a miloševići rendszer hathatós anyagi, erkölcsi és fegyveres támogatásával jött létre és maradt fenn. Ideig-óráig. Ezek ma már történelmi, megcáfolhatatlan tények. 

Olvass tovább

Merre is van Curaçao?

Világszerte sokan szeretik a focit, és (talán) még többen nem rajonganak érte, de ezúttal azok is alaposan meglepődtek a jövő évi világbajnokság selejtezőinek végén: az amerikai–kanadai és mexicói rendezésű világbajnoki tornára ugyanis kijutott Curaçao válogatottja. Ellentétben több olyan európai ország nemzeti tizenegyével (például Dánia, Svédország, Magyarország, Szerbia), amely a korábbi világbajnokságokon és más tornákon figyelemre méltó szerepet játszott. Ha van is mit felhánytorgatni a világ labdarúgását irányító uraknak, azt biztosan az érdemüknek tekinthetjük, hogy a foci révén bővülnek földrajzi és történelmi ismereteink.

Olvass tovább

Fotelfilozófia

Soha nem azt vesszük észre, ha rendben mennek a dolgok. Az a természetes. Nem okoz felháborodást, nem lepődünk meg, nem akarunk rajta változtatni. Legfeljebb talán egy kicsit, jobbító szándékkal.
Azt viszont nagyon is észrevesszük, ha valami nem stimmel. Ilyen az emberi természet, mondhatnánk lakonikusan. Fokozottan érvényes ez azokra a dolgokra, amelyek működését másoknak kell(ene) biztosítaniuk mindannyiunk számára.

Olvass tovább

Katonák

Ahogy minden hadseregben, úgy a néhai Jugoszláv Néphadseregben is esküt tettek a katonák, a sorkötelesként bevonultatott bakák éppúgy, mint az elöljárók, akik ezt már a katonai középiskolában megtették. Nem igazán lehetett félreérteni az eskü szövegét: „A haza védelmében akár az életemet is feláldozom” – próbálom felidézni jó fél évszázaddal később a kórusban általam is elmondottakat. Aztán ki-ki mégis különbözőképpen értelmezte azt a szöveget. Volt, aki a kilencvenes években éppen az esküjére hivatkozva utasította el a katonai behívót, és akadtak, persze, olyanok is, akik – ugyancsak az esküjükre hivatkozva – elmentek a harcterekre.

Olvass tovább
Betöltés