Kétszer 12 pont a vajdasági magyar közbeszédről
Pontosan 25 évvel ezelőtt jelentkeztem először Washingtonból a Magyar Szó olvasóinak, a Kolumbusz bosszúja című jegyzettel. Az amerikai kisebbségek egyenrangúsági harcáról írtam – miközben a volt Jugoszláviában dörögtek a fegyverek. Ma nincs háború a Balkánon, de a legtöbb utódállam mindmáig képtelen volt emberhez méltó életet teremteni mind a többségi, mind a kisebbségi társadalmaknak. Az új hatalom pedig – feledve a korábbi állapotok kritikáját – a többpárti demokrácia fátyla alatt még durvábban bitorolja a kormányzási jogosítványokat, mint azt a rendszerváltás előtti politikai rendszer tette. Így történhetett, hogy a vajdasági magyar sajtóban bekövetkezett – vagy kikényszerített – változások sem egyértelműen kedvezőek, az utóbbi időben pedig különösen károssá váltak.
Amikor 1991 őszén kiderült, hogy amerikai küldetésemnek nem lesz otthoni anyagi alapja, úgy döntöttem, hogy a háború végéig szolgálom a Magyar Szó olvasóit. Dayton után azzal toltam ki a határidőt, hogy „Milošević bukásáig” ki kell tartani. A 2000-es év után az új demokrácia konszolidálása volt a cél, később a kisebbségi önkormányzat kiépítése. Amikor az utóbbi is többé-kevésbé megvalósult, akkor meg az vált saját sajtója elnyomójává. Nem lehet hát abbahagyni még most sem a tiszta és tisztességes közbeszédért folytatott küzdelmet.
Huszonöt év folyamatos washingtoni jelentkezés után kötelességemnek érzem megindokolni az Olvasó számára, miért nem fogja megtalálni – legalábbis egyelőre – amerikai jegyzeteimet a lap hasábjain. Azt, hogy miért, és miért nem folytatódik a munka. Azt, hogy miért célunk a szabad magyar szó. Kezdjük az előbbivel!
Miért kell a Szabad Magyar Szó?
- Mert alapvető emberi jog a szabad véleménynyilvánítás
- Mert a nemzeti kisebbséget is megilleti a sokszínűség, a pluralista társadalmi lét szabadsága
- Mert a kisebbségi sajtó közösségteremtő ereje nem az egyengondolkodásban, hanem az együtt gondolkodásban rejlik
- Mert mégoly totális politikai meg anyagi hatalom, túlerő és támogatottság birtokában sincs joga senkinek elhallgattatni a másként gondolkodókat
- Mert szükséges és lehetséges a tiszta és tisztességes közéleti vita, a nyílt eszmecsere
- Mert minden konstruktív véleménynek helye van
- Mert műveljük a jobbító szándékú, pallérozott kritikát, és vállaljuk a jó szándékú bírálatot
- Mert gátat kell szabni a populista demagógiának
- Mert megálljt kell parancsolni a félelemkeltésre alapozó politikának
- Mert elutasítjuk a gyűlölködést és a karaktergyilkosságot
- Mert a szétszóródó, a háborúk, a megfélemlítés és kisemmizettség elől külföldre távozó, elsősorban az interneten kommunikáló vajdasági magyaroknak is joguk van a valós otthoni helyzet megismerésére és a beleszólásra
- Mert szükséges és lehetséges a politikai és pénzhatalmi gócoktól független, szakmai értékek mentén szerveződő médiacsalád
Miért nem tudom folytatni a jelenlegi Magyar Szó hasábjain 25 év odaadó munkáját az Olvasó szolgálatában? Erről tájékoztattam a főszerkesztőt azzal, hogy a hosszas fontolgatás után és fájó szívvel meghozott elhatározásra a következő tucatnyi ok vezetett:
- Elődje alaptalan leváltása nyomán óva intettem Varjú Mártát nyilvánosan is attól, hogy Fekete Elvira nyomdokaiba lépjen. Egyetlen napilapunk azóta a hatalom kiszolgálójává süllyedt – olyan mértékben, ahogyan azt egyetlenegy korábbi főszerkesztő sem engedte meg magának. Még Erdélyi Károlyt is partnerként kezelte a hatalom, nem cselédként.
- A lap tekintélyét féltve idén januárban, ill. februárban rámutattam a Magyar Szóban megjelent plágiumokra. Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes azonban nem engedte közzétenni a bizonyítékokat.
- Az áprilisi választások kampánycsendje előtti utolsó nap egy külmunkatárs tollából soha nem látott módon, egész oldalas becsmérlő véleménycikk jelent meg a vajdasági magyar közélet jeles szereplőiről. Ebben engem is kiemelten rágalmazott a szerző, ám válaszomat nem volt hajlandó publikálni a lap.
- A főszerkesztő-helyettes egy trollportálon többször is megrágalmazott az Új Symposion „eltemetésével”, sőt nyerészkedéssel.
- A Magyar Szó – a szakmai méltóságról lemondva – partnerként szerepel a Jó Reggelt Vajdaságon, amely többnyire kilétüket sem vállaló szerzőkből áll, és Bayer Zsolt dicstelen hagyományait átültette a korábban legalább mocskolódásmentes vajdasági magyar médiába.
- Júniusban megpróbáltam előmozdítani a párbeszédet és az összefogást a szabadkai főszerkesztői kerekasztallal. Varjú Márta a személyes meghívás és hosszú telefonbeszélgetésünk ellenére sem jött el, és a Magyar Szó nem is tudósított arról a háromórás rendezvényről, amelyen négy volt főszerkesztő és félszáz ember higgadtan, értelmesen beszélgetett a lapról a leglátogatottabb szabadkai értelmiségi találkozóhelyen, a Klein-házban.
- Júliusi nyílt levelemben még egy kísérletet tettem arra, hogy kritikusan ugyan, de összefogásra biztató, vajdasági magyar közösségünket féltő szóval forduljak a Magyar Szó főszerkesztőjéhez, a Magyar Nemzeti Tanács elnökéhez és a VMSZ elnökéhez. Válaszra sem méltattak.
- Áprilisban a Magyar Szó leállította vasárnapi jegyzeteim internetes publikálását, anélkül, hogy nekem szóltak volna. Szeptember elején még a szerkesztői hozzáférésemet is megvonták, noha azt olyan tartalmak gyors publikálására is használtam, amelyekkel a Magyar Szó a világ összes magyar nyelvű napilapját verni tudta.
- A jelenlegi vezetőség öt év alatt egyetlenegyszer sem kérdezett meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen lehetővé tenni a tulajdonomban lévő internetes címtartományok használatát.
- A jelenlegi vezetőség öt év alatt egyetlenegyszer sem kérdezett meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen írni hétről hétre.
- Pressburger Csaba botrányos leváltása után az idén még egy volt főszerkesztőt eltávolítottak, pedig Kókai Péter az elmúlt negyed évszázad egyik legfontosabb lapvezetője volt. Közéleti szereplése miatti kirúgása vállalhatatlanná teszi az együttműködést.
- Végül túlcsordult a pohár, amikor idén augusztusban a legkiválóbb munkatársak egész sorát hozták lehetetlen helyzetbe. Ilyen csoportos kirúgásra még az egykori párt sem ragadtatta el magát.
Ismétlem: fájó szívvel szántam rá magam a fenti elhatározásra. Az Olvasót azonban továbbra is elkötelezetten szolgálom a Szabad Magyar Szóban.
