Noha kerek az évforduló és a várakozások is igen nagyok voltak, az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének ünnepe meglehetősen nyugodtan telt Budapesten. Az állami rendezvények is és az ellenzéki megmozdulások is az ellentábor szórványos jelenléte mellett zajlottak le, volt némi füttyögés, skandálás, sajnálatos módon tettlegesség is (amelynek egyik áldozata Ungváry Krisztián történész volt), de valóban nagy „balhé“ nélkül telt el október 23-a.
Az ’56-os forradalom hatvanadik évfordulójának megünneplése valójában már szombaton délután megkezdődött: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen rendezett emlékünnepségen. A magyar egyetemi ifjúság 1956-ban örökre beírta magát a történelembe – mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, aki azt is kiemelte: az akkori egyetemisták, akik gyermekfejjel végigélték a második világháborút, joggal hitték, hogy van esély arra, hogy egy új, szabad ország lesz az otthonuk. Látták azonban, hogy nem lehet tovább tűrni, el kell mondani az igazságot, szabadságot kell adni minden magyarnak, és haza kell zavarni a megszállókat. „Bátorságuk akkora volt, hogy magával sodort minden magyar embert, és a forradalom tizenkét napja, a remény szűk két hete alatt egy nép Európa közepén megmutatta, hogy nincs más út, csak az igazság“ – emlékezett a történész.
A műegyetemi megemlékezést követően fáklyás menet indult azon az útvonalon, ahol hat évtizeddel ezelőtt a műegyetemisták haladtak, a Nagy Imréről elnevezett térig, ahol Tarlós István főpolgármester mondott beszédet az egybegyűltek előtt. Ezen a téren talált új otthonra a Forradalom lángja emlékmű: az az obeliszk, amelyet 1996-ban állítottak fel a Kossuth téren, az Országgyűlés előtt, azonban a tér átépítését követően nem került vissza az eredeti helyére.
A hagyományokhoz híven vasárnap reggel katonai tiszteletadás mellett, a közjogi méltóságok jelenlétében vonták fel a nemzeti lobogót a Kossuth téren. Ugyanott, ahol délután megtartották A szabad Magyarországért címet viselő díszünnepséget, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök és Andrzej Duda, a Lengyel Köztársaság elnöke mondott beszédet.
Ugyanabban az időpontban, 15 órakor a Blaha Lujza nevét viselő téren a baloldali ellenzék pártjai tartottak közös rendezvényt, amelyen azonban nem vett részt éppen minden ellenzéki párt: az Együtt alelnöke, Juhász Péter néhány nappal korábban arra szólította fel szimpatizánsaikat, hogy vonuljanak a Kossuth térre és fütyüljék ki a kormányfőt.
Az ünnepnapot megelőzően emiatt többször több helyen figyelmeztettek kormányzati politikusok: a fütyülés a közrend megzavarásának minősül, így akár büntetőjogi következményei is lehetnek. Demonstrálók mégis jelentek meg a központi rendezvényen, még ha nem is akkora számban, amennyire Juhász Péter (akit egyébként nem engedtek a térre a biztonságiak) számított. Ráadásul a biztonsági őrök nem is engedtek be senkit a lekordonozott területre, akinél bármilyen, hanghatás kiváltására alkalmas eszközt láttak.
A tiltakozók és az ünneplők többször összeszólalkoztak, egyes esetekben a tettlegesség sem maradt el, azonban a rendőrség igyekezett minél jobban elkülöníteni a „fütyülőket“ és a kormányfő beszédére kíváncsi tömeget. A tettleges „érvelés“ áldozata lett Ungváry Krisztián, az ismert történész is: a róla készült fotók bejárták az internetet. Nem is csoda: ritkán látni vérző fejű tudóst egy tömeg közepén…
Nem is csoda: ritkán látni vérző fejű tudóst egy tömeg közepén… Viszont nem ő volt az egyetlen, aki vérével pecsételte meggyőződését, ahogyan azt a valasz.hu portal helyszíni beszámolójából megtudhattuk (http://valasz.hu/itthon/ami-a-tudositasokbol-kimaradt-ez-tortent-a-kossuth-teren-120990)
Helyszíni beszámolók szerint egyébként meglehetősen bizarr élmény volt megfigyelni, hogy a kordon két oldalán összegyűltek (a kormányfő hívei és az ellene demonstrálók) egymásnak skandálták, hogy „Ruszkik, haza!“
Andrzej Duda lengyel államfő beszédét magyar köszöntéssel kezdte, majd párhuzamot vont az ötvenhatos magyar felkelők és a poznańi munkások között, mondván: a forradalmárok mindkét országban ugyanazt akarták: jólétet és szabadságot, illetve mindazt, amit elrabolt tőlük a kommunizmus. Utcára vonultak, mert mert elegük volt, a kizsákmányolásból, a csalásból, az üldöztetésből, s függetlenséget, többpártrendszer akartak, orosz megszállás nélkül.
A lengyel vendég után lépett a színpadra Orbán Viktor. A magyar kormányfő mintegy húszperces beszédét azzal kezdte, hogy a magyarok számára október 23-a a büszkeség napja, amely hatvan évvel 1956 után is felemel és megtisztít. Beszélt arról, hogy nekünk, magyaroknak „van tehetségünk a szabadsághoz; ám a szabadság nem egy állapot, ahova eljuthatunk, hanem létforma, olyan mint az úszás: aki abbahagyja, elsüllyed“. Emlékeztetett: 1956 őszén mindenki láthatta a szabadságot a maga szépségében. „A szabadság, ha magyar, még halálában is csodálatos, (…) bár jeltelen sírba, arccal a föld felé, kátránypapírba csavarva, lábát szögesdróttal összekötözve temették el, mégis feltámadt, itt van közöttünk ma is“ – mondta Orbán Viktor, aki ezt követően arról beszélt: a birodalmak bekebelező és megemésztő étvágyával szemben csak a saját nemzeti függetlenségünk védhet meg bennünket.
A kormányfő szerint ezért nem fogadható el ma, hogy az EU-t modernkori birodalommá alakítsák, hogy a szabad európai nemzetek szövetségének helyére egy európai egyesült államok lépjen. „Európa szabadságszerető népeinek ma az a feladatuk, hogy megmentsék Brüsszelt az elszovjetesedéstől, attól, hogy el akarják dönteni helyettünk, kivel és hogyan éljünk együtt a saját hazánkban“ – jelentette ki, hozzátéve: nem engedhetünk teret „a terroristáknak, akik hadat üzentek a nyugati világnak, a haszonlesőknek, akik a jobb sorsra vágyakozók százezreit indítják Európa felé, és a naiv lelkeknek, akiknek fogalmuk sincs, milyen végveszélybe sodorják Európát és önmagukat“. Orbán Viktor szerint „Magyarország a nehezebb úton indult el, amikor bevándorlók helyett saját gyerekeket, spekuláció és segély helyett munkát, adósrabszolgaság helyett saját lábon állást, feltett kéz helyett a határvédelmet választotta“.
Mindeközben a Blaha Lujza téren az ellenzék tüntetett. Illetve, mint már említettük, annak egy része: az MSZP, a DK, a MOMA és a Párbeszéd Magyarországért. Ami már csak azért is érdekes volt, mert e pártok hívei meglehetős ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt. Az említettek azonban a jövő héttől kezdődően együttműködésről egyeztetnek, így aztán a vasárnapi rendezvény afféle bemelegítés is volt. Vagy lehetett volna.
A szónokok azonban egymás alatt vágták a fát. „Aki szemet huny a rablás felett, aki kifogást keres, aki elmúltnyolcévezik, gyurcsányozik, az Orbánnal van“ – fogalmazott Gyurcsány Ferenc, egyszerre utalva a rendezvénytől távol maradó Együttre és azokra, akik éppen miatta ódzkodnak egy nagy ellenzéki összeborulástól. Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke próbálta menteni a mundér becsületét: elmondta, hogy szerinte 2006. október 23-a a harmadik magyar köztársaság haláltusájának első napja volt. „Az ország fele azt hitte, Orbán puccsot készít elő, a másik fele meg azt, hogy a rendőrség nem akarja megkülönböztetni a csőcseléket a békés tüntetőktől. A magam nevében mondom, végtelenül sajnálom, hogy ez megtörténhetett“ – mondta Karácsony, utalva arra, hogy Gyurcsány Ferenc regnálása alatt, a forradalom 50 évfordulójának napján is vér folyt a pesti utcákon. És hogy a másik potenciális partner se érezze elhanyagoltnak magát, osztott lapot a szocialistáknak is, amikor a 2010-es kormányváltás előtti korrupciós ügyeket említette meg, mondván: „másnak a nevében nem tehetem, de a magam nevében azt mondom, hogy végtelenül sajnálom, hogy nem voltak a baloldali politikusok elég tisztességesek“.
Az ellenzéki rendezvényen is voltak ellentüntetők, de komolyabb összetűzés nem történt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóját Budapest békében élte meg.
(Fotó: MTI)
