Ha nem lenne globális, sőt történelmi tétje az idei amerikai elnökválasztásnak, jókat mosolyoghatnánk, vagy éppen nagyokat hahotázhatnánk azon, hogyan vezette meg a tanulatlanabb és befolyásolhatóbb szavazópolgárok millióit egy kétes üzleti múltú (és jelenű), mocskos szájú, kórosan hazudozó (jobbik esetben halandzsázó), narcisztikus ingatlanmágnás. Méghozzá annyira, hogy a voksolás előtt három nappal újra szoros küzdelemről tanúskodnak a közvéleménykutatási adatok.
Tévedés ne essék: a legkomplexebb adataggregátumra építő számítások szerint még november 4-én is Hillary Clintonnak volt 84 százalékos esélye a győzelemre, Donald Trump pedig mindössze 16 százalékon állt. A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatójának egy héttel korábbi levele azonban – az Egyesült Államok történetében először – felborította az egyre nagyobb demokrata párti győzelmet jósoló számításokat.
Pedig a kongresszus nyolc bizottságának republikánus elnökéhez intézett (és azok demokrata helyetteseinek másolt) email semmilyen szenzációt nem tartalmazott. A republikánus főnyomozó (ilyen is csak Amerikában van, hogy egy demokrata elnök nyolcadik évében egy jobboldali kötődésű figura vezesse az ország legerősebb bűnüldözési szervét) váratlanul bejelentette, hogy egy más tárgyú nyomozás során olyan elektronikus leveleket találtak, amelyek utólag kihathatnak a Hillary Clinton magánszerverével kapcsolatos, a nyáron vádemelés nélkül befejezett ügyre. A három bekezdésből álló értesítés elismeri ugyan, hogy “az FBI egyelőre nem tudja felmérni, hogy ez az anyag jelentős-e vagy sem”, a hír mégis bombaként robbant az amerikai fővárosban – és felrobbantani látszik a választások addigra kialakult, visszafordíthatatlannak vélt kimenetelét.
Az FBI Anthony Weiner volt demokrata szövetségi képviselő kiskorú lánnyal folytatott, explicit szexuális kommunikációs ügyét vizsgálva találta a gyanúsított laptopján az említett emaileket, amelyeket Weiner hónapok óta külön élő felesége, Huma Abedin váltott ugyanazon a gépen főnökével, Hillary Clintonnal. A negyvenéves Abedin már húsz éve a demokrata elnökjelölt legbizalmasabb munkatársai közé tartozik, vagyis a szóban forgó emailek akkor lehetnek érdekesek, ha van közöttük olyan, amelynek nem titkosított küldésével Hillary még külügyminiszterként megsérthette az államtitkot.
Trump úgy csapott le a legvérmesebb csatlósa (Rudi Giuliani volt New York-i polgármester) által pár nappal korábban cinikus-sejtelmesen beharangozott “októberi meglepetésre”, mint fenevad a véres húsra. Az akkor még egyre inkább vesztésre álló jobboldali jelölt végre el tudta terelni a figyelmet saját disznóságairól – már tucatnyi nő állt elő zaklatási történetekkel, hogy Trump egyéb gyanús üzelmeiről ne is beszéljünk –, és ádáz ellentámadásba lendülhetett, amivel felvillanyozhatja, újra fanatizálhatja a jelentések szerint éppen reményüket veszítő híveit.
A tavaly júniusi indulás pillanatától kezdve harsányan idegengyűlölő, arcátlanul mocskolódó, széles körben ellenséggyártó Trump-kampány új erőre kapva hirdette meg a “totális háborút” Hillary Clinton ellen: ha Trump győz, akkor börtönbe csukatja a “csalárd, hazug, pénzhajhász és hatalomszomjas” ellenfelet. Ha viszont véletlenül mégiscsak Hillary nyerné a választást – mert hiszen az “meg van bundázva, az egész rendszer ízig-vérig korrupt, nekem elhihetik”, ismételgeti vég nélkül az egyébként több mint 150 korábbi, illetve még most is folyó pénzcsalási perben vádolt Trump, aki ráadásul orosz befolyással is gyanúsítanak – akkor pedig a republikánus többségű képviselőház azonnal leváltási folyamatot indítana Clinton ellen.
Így válik lócitromból negédes limonádévá a Trump-mese a fanatizált tömegek elmámorítása érdekében. Az FBI-igazgató által az utolsó pillanatban mérgezett almaként begurított ügy azért ál-hír, de legalábbis leplezett ármány, mert azt az egykori államügyész Giuliani nyugalmazott FBI-haverjai kotyvasztották össze a New York-i politmaffia megbízásából. Ha már a korábbi vizsgálatrohamokkal nem tudták “megfogni” Hillaryt, sőt az amerikai közvélemény Bill Clinton rég elcsépelt nőügyeire sem volt vevő, akkor kerestek egy közvetett ügyet, amelyen keresztül – ismét csak egy elvtelen-felelőtlen nőcsábász bűnei miatt annak pakisztáni származású, de Amerikában született feleségét vegzálva – csak-csak a mindvégig higgadtan és ellenfeléhez képest összehasonlíthatatlanul emelkedettebben kampányoló Hillaryra ronthattak.
Az amerikaiak millióinak pedig azt üzeni a valóságshowk egykori – és a megvezethető kisemberek mostani – halandzsázó hőse: hiába kínál demokrata ellenfele olyan megoldásokat, amelyek az átlagember felemelkedését célozzák, azokat úgysem lehet majd végrehajtani, mert ha legyőzni nem is tudták, a republikánus képviselők pokollá tehetik egész elnökségét. Trump máris meghirdette a “hosszú és példátlan alkotmányos válságot”: “Micsoda mocsok!” – harsogja az elmúlt száz év legbőszebb és gátlástalanul mocskolódó elnökjelöltje.
Ebben a mérgesgomba-erdőben kell, hogy megtalálja józan eszét az amerikai választók többsége, hogy november 8-án kiszűrje a hírekből a megvezetést; a limonádáéból a lócitromot.
FRISSÍTÉS és HIBAIGAZÍTÁS (2016. nov. 6., KEI 16:50)
Az előző frissítésben tévesen a Washington Postnak nyilvánítottuk a lenti összesítő táblázatot, holott az a New York Times honlapján jelent meg. Olvasóink elnézését kérjük.
A Washington Post mai jelentése szerint országos viszonylatban Hillary Clinton 5 százalékkal, 48:43 arányban vezet, és a különbség az elmúlt egy hét alatt az ő javára növekedett. (A Post nov. 1. és 4. közötti saját közvéleménykutatásának eredménye ez.)
FRISSÍTÉS (2016. nov. 5., KEI 14:45)
A jegyzetben idézett adatösszesítést frissítve a Washington Post New York Times az előző naphoz képest 84-ről 85 százalékra növelte Hillary Clinton győzelmének valószínűségét.