Körülbelül fél éve egy nagyobb baráti asztaltársaságban hallottam először a „Kairos-mesét”, akkor azt mondtam: „Nyilvánosan széttépem a diplomám, ha ez működik.”
Aki még nem hallott a Kairosról, annak dióhéjban felvázolom: A Kairos Planet vállalat azzal csábítja leendő tagjait, hogy busás jutalék fejében adják bérbe otthoni számítógépes tárterületüket a cég üzleti partnerei részére. A pontos összegek változnak, de nagyságrendileg 70 gigabájtnyi (a továbbiakban GB) tárterületért havi 100 USA dollárt fizet a vállalat, és ehhez mindössze napi 10 órát kell a gépünket bekapcsolva tartani. Persze ahhoz, hogy minderre lehetőségünk nyíljon, be kell tagosodnunk a cégbe, ami a fenti példacsomag esetén 600 dollár. Ez azt jelenti, hogy 6 hónap után már visszajön a befektetett pénzünk, és a hetedik hónaptól „dől a lé”. A fenti példa egy szerényebb csomagot taglal , az igazi „aranytojást tojó tyúkért” közel 3000 dollár beugrót kell fizetni, persze így a havi jutalék is jóval magasabb lesz.
Csábító, ugye? Csak hátradőlünk a karosszékben, miközben számítógépünk keresi a „havi fixet”! A Kairos hozzánk Magyarországról szivárgott be, és nap mint nap egyre több áldozatot kapcsol be hálózatába.
Akkor nézzünk most az informatikai gépezet motorháza alá. Apropó, informatika, ismer Ön olyan informatikai szakembert, aki kairosozik? Mert én egyet sem!
Kezdjük egy kis számtannal: A Kairos 100 dollárt fizet a tagoknak 70 GB tárhelyért, tehát ő szerény hasznot rászámítva kb. 120 dollárért adja el „ügyfeleinek” ezt a tárhelyet. A Dropbox tárhelyszolgáltató azonban több mint 10-szer ennyit, azaz 1000 GB-ot ad 10-szer kevesebbért.
Konklúzió: van egy csomó olyan világcég a Kairos ügyfélkörében (a honlapjukon a Nissant említik), amelynél csupa idióta IT-szakember dolgozik, akinek nem kell 10 dollárért 1 terabájtnyi, laboratóriumi környezetben, szünetmentes áramellátással ellátott, klimatizált szerverparkokba rendezett tárhely, helyette 120 dollárért vásárol 10-szer kevesebbet, megbízhatatlan, vírusos, elavult, kalózjátékokkal telepakolt és nem is mindig elérhető számítógépről?!
Tovább megyek: egy 3000 GB-os diszk ára 100 dollár alatt van, egy éves 70 GB-os Kairos-bérlés árából, ami 1440 dollár, a világ legmodernebb tárhelyszerverét meg lehet vásárolni 100-szoros kapacitással!
A Kairos válasza a fentiekre, hogy ő bizony 256 bites titkosítást használ, amelyet alapítója, egy orosz zseni (mert a Tetrisz óta tudjuk, hogy az oroszok csak jó dolgokat találnak ki – szerk.) szabadalmaztatott. Ez laikusok számára talán hihetően hangzik, de egyrészt 256 bites kódolást (sőt mélyebbet is) bárki használhat és használ is nap mint nap (e cikk olvasása közben is számítógépe vagy mobiltelefonja több ilyen kódolt kommunikációt folytat a háttérben), másrészt a kódolás biztonsága nem elsősorban annak mélységében, mint inkább algoritmusában rejlik!
Erre is van „kairosos” válasz: a Kairos szétszórva, több gépen tartja az adatokat. Ez is jónak hangzik elsőre, a valódi tárhelyszolgáltatók is osztottan, gyakran több kontinens szerverparkjaiban tárolják adataikat, másrészt az ilyen, szaknyelven cluster rendszerek is rendelkeznek egy központi vezérlővel, ahonnan minden adat elérhető, így biztonságtechnikailag ez nem jelent különösebb előnyt.
Akiket ez eddig nem győzött meg, és továbbra is azt hiszik, létezik olyan vállalat, amely a Kairos-tagok gépén tárolja az adatait, azok számára górcső alá vettem 2 független számítógépet, amelyeken már hosszú hónapok óta üzemel a „szolgáltatás”. A Kairos szoftvere, ahogy azt ígérte, lefoglalja a bérbe adott tárterületet. Teszi ezt úgy, hogy létrehoz egy óriásfájlt (esetünkben 70 GB mérettel). Ha viszont megvizsgáljuk ezt az állományt egy speciális programmal, benne csupa 0x00 értékeket találunk, ami emberi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a fájl ÜRES, vagyis soha senki ebben egy porszemnyi adatot sem tárolt el. Ugyanez megállapítható akkor is, ha forgalomkövető programmal figyeljük a Kairos-szoftver tevékenységét. Azon kívül, hogy néha lejelenti, hogy tényleg bekapcsolva tartjuk a gépünket, más forgalmat nem produkál.
Ha már porszem meg forgalom, az egyik magyarországi szemináriumán azt állította a cég, hogy azért kicsi a forgalom, mert egy gépen „morzsaszemnyi”, azaz mindössze néhány bájtnyi adatot tárol egy ügyféltől. Ez így egyezik is az előző bekezdésben taglalt állítással.
Számoljunk megint egy kicsit: legyen az a néhány bájt mondjuk, 10, amit egy ügyfél tőlünk bérel, mi viszont 70 GB-ot adtunk bérbe (ne feledjük, ez egy szerényebb csomag). Kérdés, hány ügyfélnek kell eladni a tárhelyünket, hogy mind a 70 GB-unk elkeljen? 70 GB az 70 milliárd bájt, amit ha elosztunk 10-zel, megkapjuk, hogy a Föld mind a 7 milliárd lakosa ügyfele a Kairosnak, hisz csak így adható el a mi kis 70 milliárd bájtos tárhelyünk morzsánként!
Eljátszottam a gondolattal, hogy oké, ott a „7 milliárd ügyfél”, és mind fizeti az évi 1440 dollárt a Kairosnak egy akkora tárhelyért, amelynél jóval nagyobb már ott fityeg mindannyiunk kulcstartóján.
Készítettem egy üzleti ajánlatot, és elküldtem (e-mail és Facebook) a cég magyarországi képviseletének. Íme a levél:
„Tisztelt Kairos!
Üzleti lehetőséget kínálok Önöknek. Bérbe adok 30 darab egyenként minimum 100 GB szabad tárhellyel rendelkező Windows 7. számítógépet. A gépek 100/100 megabites internetkapcsolattal, önálló IP-számmal, szünetmentes tápforrással rendelkeznek, és távolról is kezelhetők. Önök ezen gépek bérbeadásával 30×1440=43200 dollárt kereshetnek. Mivel nekem nincs lehetőségem a Kairos-tagságra, mindezt rendelkezésükre bocsátom a bevétel 20%-ért (8640 dollár). Ezért a csekély összegért engem terhel a gépek áramfogyasztása, amortizációja, 24 órás üzemeltetése, az Önöké viszont a tiszta profit, ami 34 560 dollár. Az egyetlen feltételem, hogy az éves bérleti díjat előre fizessék ki. Természetesen, szerződéssel garantálom a fent leírtakat.”
Ha most azt hiszi a kedves olvasó, hogy ezzel az ajánlattal én is szélhámoskodtam – téved. Valóban bérelhető ennyi pénzért a fenti paramétereknek megfelelő VPS gép, akár Szabadkán is.
Természetesen válaszlevelet nem kaptam, a nyilvános Facebook-bejegyzésemet törölték.
Lássuk be végre, a Kairos egy modern kori piramisjáték, így a hálózat tagjai csak úgy láthatják viszont a pénzüket, ha újabb tagokat szerveznek maguk alá (általában barátokat, rokonokat). Pontos számokat nem tudok, de kb. 10–14 ismerőst kell csőbe húzni ahhoz, hogy a tagdíjukból visszajöjjön a belépődíj. És ha még így sem jön vissza a pénzük, akkor utazhatnak Londonba, mivel a „milliós forgalmú” Kairos, a cégbíróság adatai szerint, ebbe a londoni bérházba van beregisztrálva 150 másik céggel osztozkodva a bérleményen (Google Street View).
A hálózat főleg a gazdasági gondokkal küzdő országokban terjed. Fehéroroszországban már le is tartóztatták az ottani vezetőt, és a hírek szerint Litvániában, Észtországban, Szlovákiában és Törökországban is indult már ellenük eljárás.
Friss hír: A Kairos nemrég bemutatta „saját fejlesztésű” (módosított android – szerk.) mobiltelefonját, amelyet CSAK prémium csomaggal rendelkező tagok kaphatnak meg, és amely olyan „egyedülálló” funkciókkal rendelkezik, mint:
– egymás közötti ingyenes telefonálás és üzenetküldés interneten keresztül (ezek még nem hallottak a Viber, Allo, Hangout, Whatsapp és még vagy egy tucat ezekhez hasonló ingyenes szolgáltatásról? – szerk.)
– inkognitó móddal rendelkező böngésző (a kérdés, hogy melyik NEM rendelkezik még ezzel a funkcióval – szerk.)
– névre szóló postaláda, webmail lehetőséggel, amelyet az izraeli titkosszolgálat 3 hét alatt sem tudott feltörni (most képzeljék el, ahogy a Moszad-ügynökök félretolva minden nemzetbiztonsági feladatukat, Kairos webmailt törnek fel heteken át – szerk.)
Remélem, hogy annak, aki eljutott idáig az olvasással – és közben nem rohant el a legközelebbi Kairos-ügynökhöz, hogy betagosodjon – sikerült megértenie, miért is képtelenség ez az elsőre hihetőnek hangzó átverés.