„A helyzettel való közvetlen megismerkedés során kiderült, hogy mind a szovjet katonai parancsnokság, mind a magyar fegyveres erők parancsnokságának előzetes jelentései némiképp – negatív irányban – túlzónak bizonyultak; a katonákkal folytatott megbeszélés után átmentünk az MDP KV-be, ahol megbeszélést folytattunk Gerővel, Nagy Imrével, Kádárral, Szántó Zoltánnal, Hegedűssel, akik tájékoztattak bennünket a városban kialakult helyzetről és az általuk foganatosított intézkedésekről a rendzavarások felszámolása érdekében” – Anasztasz Ivanovics Mikojan (1895–1978) és Mihail Andrejevics Szuszlov (1902–1982) fogalmazott így az 1956. október 24-én Budapestről Moszkvába küldött, közösen jegyzett rejtjeltáviratában. Hozzátették még:
„Az a benyomásunk alakult ki, hogy különösen Gerő elvtárs, de más elvtársak is túlbecsülik az ellenség erőit, és lebecsülik saját erőiket. Moszkvai idő szerint 5 órakor a városban a helyzet ténylegesen a következő: A felkelők valamennyi tűzfészkét felszámolták, most a legnagyobb, a rádiónál lévő tűzfészek felszámolása folyik, ahol körülbelül négyezer ember gyűlt össze. Kitetették a fehér zászlót ugyan, ám amikor a magyar hatóságok képviselői megjelentek, a kapituláció feltételeként Gerő elmozdítását jelölték meg, mely természetesen elutasíttatott. A mi parancsnokságunk azt a feladatot tűzi ki, hogy ezt a tűzfészket ma éjszaka meg kell semmisíteni. Jellemző, hogy itt a magyar munkatársak, de mindenekelőtt az államvédelmi munkatársak elkeseredett ellenállást tanúsítottak a felkelőkkel szemben, és itt csupán amiatt szenvedtek vereséget, hogy a hadianyagból kifogytak, és támadta őket egy, az engedelmességet megtagadó, pihent magyar zászlóalj is.”
Ennyit tudtak hát Moszkvában az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc második napján, a Budapesten zajló eseményekről. Mikojan és Szuszlov aznap érkezett a magyar fővárosba és 31-éig tartózkodott Budapesten. Aznapi operatív jelentésük, amelyet úgynevezett rejtjeltáviratban küldtek meg a forradalmi események helyszínéről a szovjet birodalom központjába, mintegy három és fél évtizeddel később, 1993-ban jelent meg nyomtatásban magyar nyelven. (A Móra Ferenc Könyvkiadó ugyanis akkor adta ki a Hiányzó lapok 1956 történetéből című kötetét a Zenit könyvek sorozatában. Válogatta, az előszót és az utószót írta: Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin. Fordította Bazsó Tibor, Bazsó Márton, Kádas Géza és Soproni András.)
Forradalmi pillanatok, amelyekről a két szovjet vezető magatartása és véleménye szinte mindent elárult. S hatvan esztendő távlatából visszaolvasva soraikat, felettébb sajnálatos módon, azt kell látnunk, hogy hiába telt el időközben ez a bizonyos hatvan esztendő, hiába volt időközben egy rendszerváltás Magyarországon (a volt Jugoszláviát pedig röviddel a többpártrendszer bevezetése után nyomban szétdúlta egy véres délszláv polgárháború…), hiába omlott össze a szovjet birodalom, s hiába éltünk korábban mi, vajdasági magyarok (na jó, én persze még csak gyerekfejjel…) egy mindettől elhatárolódó titói jugoszláv rendszerben… Hat évtized múltán is azt kell látnunk, hogy ugyanezek a berögződések, ugyanazok a diktatórikus normák működnek a társadalom vezető struktúráiban, mint akkoriban. A „tűzfészkek felszámolása” folyamatosan folyamatban van, mert ez a hatalom célja, és semmi más; s hiába tűzik ki esetenként a fehér zászlót némely ellenállók, kívánságaik, elvárásaik nem találnak meghallgattatásra.
Most nem Mikojan és Szuszlov írja a jelentéseket, nem Moszkva diktál, de a mozgástér nem kevésbé behatárolt.
Pedig – gondoljunk csak bele –, ha a vezető politikai erők csak fele annyi energiát fektetnének a saját munkájukba, s ha ezzel valóban elvégeznék a dolgukat, mint amennyit az ellenvélemények, a kritikák, a máskéntgondolkodók elhallgattatásába fektetnek, hol is tarthatnánk ma már…
Piros betűs nemzeti ünnepként tartjuk számon az ötvenhatos forradalom és szabadságharc kitörését, a leverésére, brutális elfojtására pedig gyásznapként emlékezünk. A forradalmak tehát nem múlnak el észrevétlenül… Akármennyire szeretné is ezt a szabadságharcok leverése után felálló hatalom. Márpedig hat évtizeddel ezelőtt Vajdaságunk szerepe épp a forradalom szovjet leverése után, a megtorlások és a vérbosszú elől menekülő százezrek befogadása – és későbbi továbbküldése – révén értékelődött fel. Mi képeztük a kapu szerepét nemcsak a nyugati… de a szabad világ felé is!
Hatvan évvel később azonban most szinte minden másképp van: a sajtó- és szólásszabadságunkért most nekünk, vajdasági magyaroknak kell kiállnunk. Ugyanolyan nyílt, ámde eltökélt naivitással, ahogyan egykor a szovjet tankokkal, páncélosokkal néztek farkasszemet a pesti srácok. Tisztelet emléküknek! Mert – s idézzük csak ismét Mikojan és Szuszlov rejtjeltáviratának szövegét: „Az elvtársak azon a véleményen vannak, hogy a magyar hadsereg rosszul viselkedett, bár a debreceni hadosztály derekasan helytállt. A magyar matrózok, akik a Duna rakpartjain járőröztek, és különösen, mint ezt már említettük, az államvédelem katonái és munkatársai jól helytálltak.” Titkosított, és szigorúan bizalmas soraikat persze a történelem már rég cáfolta.
Az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján indult a Szabad Magyar Szó – tisztelegve ezzel az áldozatok emléke előtt is –, hiszen az elnyomással, elhallgattatással szembeni küzdelemnek nincs alternatívája… A hat évtizeddel későbbi szellemi elnyomás, ha eszközeiben és módszereiben különbözik is, semmivel sem másabb elődjénél, s jól példázzák ezt a mai, vajdasági magyar politikai viszonyaink is. Azzal pedig, hogy az egyensúly helyreállításán ügyködünk, így kerülünk automatikusan, szándékunkon kívül is egy permanens forradalomba. S ez tulajdonképpen nem is a mi megfogalmazásunk vagy célkitűzésünk (még ha vállaljuk is), hanem ezt – mint az alábbi összeállításból is kiderül – tevékenységünket értékelve mások fogalmazták meg.
Az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján jelent meg az interneten a Szabad Magyar Szó.
Azt már megállapítottuk Visszhang című sorozatunk első részében, hogy a Szabad Magyar Szó indulására – az egy Vajdaság Ma kivételével – a szerb sajtó sokkal élénkebben reagált, mint a magyar – legyen bár határon túli, vagyis esetünkben elsősorban vajdasági, de akár az anyaországi is. Így például már aznap több, velünk (is…) foglalkozó cikkel jelentkezett a szerb nyelvű – de magyar cikkeket is rendszeresen publikáló – szabadkai Magločistač (Ködoszlató) portál, amely 2016. október 23-i első, a témával foglalkozó napi tudósításában beszámolt a Szabad Magyar Szó indulásáról.
A Magločistač első tudósítása a Szabad Magyar Szó indulásáról
A tudósításból kiderült, hogy aznap reggel a Magyar Szó című napilap honlapjának helyén megjelent az új független közéleti fórum, amelyet a nyomtatott lap egykori, többségükben nemrég (javarészt a nyáron…) kirúgott munkatársai szerkesztenek. A szerzők közül név szerint említették – a felsorolás sorrendjében – Pressburger Csabát, Kókai Pétert, Vígi Zoltánt, Vígi Zsoldos Zsaklinát, Bajtai Kornélt és Purger Tibort. A tudósítás hangsúlyozta, hogy utóbbi „több, mint két évtizeden át” volt a Magyar Szó washingtoni tudósítója, de kitért arra is, hogy a Magyar Szó az elmúlt időszakban eltávolodott az objektív tájékoztatástól, és ehelyett „a valóság kozmetikázásával” foglalkozik.
A Magločistač munkatársai tényszerűen ismertették, hogy a Szabad Magyar Szó alapítóinak célja, hogy ezt korrigálják, ellensúlyozzák, s hogy az új közéleti fórum a sajtó- és véleményszabadságnak kíván teret adni. A tudósítás hangsúlyozta, hogy a Magyarszo.com internetes cím (domain) a kezdetektől fogva Purger Tibor tulajdona volt – és maradt is.
Néhány órával később a Magločistač újabb írással jelentkezett – Urednik potvrdio preuzimanje portala Mađar soa címmel – a Szabad Magyar Szó indulásával kapcsolatban. Ebben már idézték Vígi Zoltán szavait, aki – mint írták – „megerősítette a portál átvételét”, és megismételték az addigra már több szerb nyelvű honlapon is megjelent információt, miszerint a Szabad Magyar Szó főszerkesztője közölte, hogy a lapot kezdetben nagyjából tíz újságíró készíti majd, akik közül többen egyelőre nem írják alá teljes nevükkel a cikkeiket, amíg jogilag nem rendeződik a státusuk.
A Magločistač Vígi Zoltán főszerkesztőt kérdezte a helyzetről
Ugyancsak idézték Purger Tibornak az új független közéleti fórumon megjelent írását, kiemelve, hogy az új közéleti fórum beindítására elsősorban azért szánta el magát, mert a nyomtatott Magyar Szóból a nyáron „brutálisan” rúgtak ki vezető újságírókat és szerkesztőket, illetve minden, a hatalmi pozícióban lévő politikai erők álláspontjától különböző véleményt cenzúráznak. Gyakorlatilag semmi sem jelenhet meg, ami nem a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) álláspontját képviseli. „A sajtó- és szólásszabadság alapvető emberi jog, és ehhez joguk van a kisebbségeknek is – idézték Purger Tibor szavait. – A kritikát el kell fogadni, és egyértelmű álláspontot kell képviselni a gyűlölettel szemben. Meg kell szüntetni a megfélemlítés politikáját.”
A Magločistač cikke kitért arra is, hogy huszonöt esztendei washingtoni tudósítói munka után, az idén áprilisban a nyomtatott Magyar Szó megszakította Purger Tibor írásainak [online — a szerk. megj.] közlését.
A Második Nyilvánosság nevű Facebook-csoport még aznap kora délután ezzel az egymondatos kommentárral osztotta meg a Szabd Magyar Szó nyitó oldalát: „Forradalom van!”
Permanens forradalomban! – a Második Nyilvánosság nevű Facebook-csoport bejegyzése
Így van ez, amikor permanens forradalomban élünk!
S minderre reflektálva idézhetnénk tovább Mikojan és Szuszlov1956-os rejtjeltáviratának további sorait is: „Több mint 450 embert tartóztattak le a rendzavarások szervezői és főkolomposai közül – a főkolomposok felderítése és letartóztatása tovább folyik.” De maradjunk most csak a mánál, illetve a közelmúltnál…
Másnap, 2016. október 24-én a Naplo.org című portál vette át a vezető szerepet a Szabad Magyar Szó indulásával kapcsolatos eseményekről való tudósításban. A nyomtatott Magyar Szót gondozó kiadóházban összehívták a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület , vagyis az úgynevezett TJGYT rendkívüli ülését. A Bódis Gábor által szerkesztett honlapnak az erről szóló előzetes információját – a helyenként ismétlődések ellenére is – teljes terjedelmében közöljük:
„Rendkívüli igazgató bizottsági ülés a Magyar Szóban!
Az egyik napirend bizonyosan a vasárnap meghekkelt honlap, de akár káderváltozások is lehetnek.
Az előzmények: Vígi Zoltán főszerkesztésével megjelent vasárnap a Szabad Magyar Szó, méghozzá a magyarszo.com oldalon, ahol mindeddig a véemeszes Magyar Szó, valljuk be, nem túl combos, online kiadása volt. Kiderült, hogy a honlap címe nem is a pártos Magyar Szó tulajdona, hanem Purger Tiboré, aki immár negyed százada tudósította a lapot. Ennek vállalhatatlan szerkesztési politikája miatt Purger bejelentette, hogy szakít a 25 éves hagyománnyal és mostantól a Szabad Magyar Szónak fog tudósítani, jegyzetet küldeni Amerikából. Erről előzetesen értesítette Varjú Márta főszerkesztőt.
A Naplo.org ezúttal valóban jólértesültnek bizonyult
Másik előzmény: a Varjú előtti két főszerkesztő, Pressburger Csaba és Kókai Péter közös levélben fejezte ki elégedetlenségét a Magyar Szó pártossága miatt: »Mi, alulírottak, akik a vajdasági magyarság egyetlen napilapjának együttesen tízéves időszakát jegyeztük, úgy érezzük, hogy napjaink Magyar Szója mára teljesen elvesztette az irányérzékét, és letért arról az útról, ami az eredeti küldetése.«
Várjuk a fejleményeket” – írta a Naplo.org.
Úgy tudjuk, nagy volt a fejetlenség és a kapkodás, mert a TJGYT ülését hirtelen „rántották össze”, így a vidéken élő tagokat nem lehetett az eredetileg kitűzött kora reggeli időpontra leutaztatni Újvidékre. Késett ugyan az ülés, de a szervezők mégis nagyon expeditívek voltak: a szabadkai és zentai „tanácstagok” már úgy érkeztek meg Újvidékre, hogy ott a később kiadott közleményük – vagyis az ő véleményük – előre megírt változata várta/fogadta őket, a legnagyobb meglepetésükre.
A mi legnagyobb meglepetésünkre pedig mindannyian ellenkezés, zokszó nélkül aláírták, vagyis teljes nevükkel és hitelükkel vállalták azt, anélkül, hogy megvizsgálták volna annak tartalmi tévedéseit és szándékos csúsztatásait.
Így történhetett meg, hogy néhány órai késéssel ugyan, de a Magyar Szónak az immár az új címen megjelenő holnapján feltűnt a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGYT) közleménye.
A TJGYT közleményét is csonkítatlanul tesszük közzé:
„A Magyar Szó Online-t 2016. október 23-án támadás érte, amelynek következtében az oldalról eltávolították a Magyar Szó Kft. által korábban létrehozott tartalmakat.
A Purger Tibor által korábban az USA-ban bejegyzett magyarszo.com oldalra a Magyar Szó által létrehozott tartalmak helyébe a szabadmagyarszo.com tartalma került közvetlen átirányítással.
A Magyar Szó regisztrációjában egyértelműen szerepel, hogy az online megjelenés a Magyar Szó Kft. tulajdona.
A Purger Tibor, Kókai Péter és Vigi Zoltán által jegyzett oldal tehát ezzel a kisstílű hacker-eljárással elrabolta a közvagyont képező Magyar Szó szellemi termékét: a Magyar Szó archívumát, a domain nevet és a @magyarszo.com címre végződő e-maileket.
A Magyar Szó napilap szellemi termékének ilyen alattomos eltulajdonítása miatt a Magyar Szó jogi lépéseket fog tenni.
A TJGYT közleménye az régi szerbiai kiterjesztésre visszaköltöztetett honlapon
A támadás célja a Magyar Szó Online felülete olvasóinak a megtévesztése, a Magyar Szó nevének, szellemi termékének, hetven év alatt létrehozott tevékenységének felhasználása a fent említettek és munkatársaik saját politikai és ideológiai meggyőződésük propagálása céljából.
A Magyar Szó TJGYT a jogi lépések megtétele mellett mélyen elítéli a Magyar Szó szellemi terméke és a közvagyon internetes elrablását.
Az éjszaka leple alatt az oldal átirányításával történt olvasói megtévesztést pedig példátlanul sunyi, minden újságíróhoz, értelmiségihez és a szellem embereihez méltatlan, példátlan és alantas cselekedetnek tekinti, aminek semmi köze nincs a függetlenséghez és a közéletiséghez.
Ehhez ugyanis saját weboldalt kellett volna felépíteni, nem pedig a Magyar Szó Online-t meghackelni.”
A Magyar Szó honlapját legfeljebb a nyomtatott újság jelenlegi főszerkesztője, Varjú Márta hekkelte meg – Németh Zoltán és Kabók Erika főszerkesztő-helyettesek hathatós támogatásával, a szerkesztőbizottság tagjainak „harsány bólogatásától kísérve”, vélhetően felsőbb politikai utasításra. Purger Tibor csak meghozott egy döntést a saját tulajdonával kapcsolatban.
A TJGYT közleményének nyilvánvaló csúsztatásait és félreértelmezésit (magyarán: a hazugságait) más helyen már cáfoltuk, egy lapszemlének ez nem feladata. Ezért csak néhány (ki)tételben összegezzük a legfontosabbakat a tisztánlátás érdekében:
- a Magyar Szó Kft. által létrehozott tartalmak a legcsekélyebb mértékben sem sérültek vagy károsodtak, azokhoz senki hozzá nem nyúlt, csak a korábbi átirányítás szűnt meg, de más kiterjesztésű honlapcímen továbbra is hiánytalanul elérhetőek;
- a Magyar Szó regisztrációjában NEM szerepel, hogy az online megjelenés a Magyar Szó Kft. tulajdona, és főleg az nem, hogy ez a magyarszo.com címen lenne elérhető;
A hivatalos cégkivonat igazolja, hogy a TJGYT közleményében valótlanságokat állítanak az aláírók
Tehát a magyarszo.com domain soha nem is volt a Magyar Szó nevére bejegyezve
- semmiféle „kisstílű hacker-eljárás”-t nem alkalmazott senki sem, csupán a tulajdonos döntött úgy, hogy ezentúl másra használja a saját elidegeníthetetlen tulajdonát (a TJGYT közleményének szerzője egyszerűen nincs tisztában a magántulajdon fogalmával!);
- a Magyar Szó valóban közvagyont képezett, amíg arra rá nem telepedett a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és nem vonta kizárólagos irányítása alá, statisztaszerepet adva a pártot mindenben kiszolgáló Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT), ma már azonban legfeljebb pártvagyonnak, esetleg egy-két VMSZ-es vagy MNT-s vezető politikus magántulajdonának, homokozójának tekinthető;
- így hát „a közvagyont képező Magyar Szó szellemi termékét” senki sem rabolta el, a Szabad Magyar Szó nem használta és nem is használja fel semmire a Magyar Szó archívumát, a hetven esztendei megjelenés alatt felhalmozott értékeit, csakis azt „a domain nevet”, amely soha nem is volt a Magyar Szó tulajdona, de átmeneti ideig a valódi tulajdonos jóindulatának és segítőkészségének köszönhetően ingyen használhatta;
- jogi lépések helyett a Magyar Szó Kft.-nek inkább hálásnak kellene lennie Purger Tibornak, hogy évek óta térítésmentesen a szerkesztőség rendelkezésére bocsátotta a saját tulajdonát, aminek a megújításáéért ő minden évben rendszeresen fizetett;
- a közleményben ez olvasható: „A Magyar Szó napilap szellemi termékének ilyen alattomos eltulajdonítása miatt a Magyar Szó jogi lépéseket fog tenni”, s ez a mondat is igazolja, hogy a dokumentum megfogalmazójának fejében fogalmi zavar van. Egy domain név ugyanis nem szellemi termék – ellenben szellemi terméknek minősülnek a domain néven elhelyezett, ott továbbra is elérhető elérhető tartalmak.
A Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGYT) tagjai: Bencsik István, Erdődi Edvina, Fodor István, Fremond Árpád, Nagy Imre, Újhelyi Lukács (elnök), Urbán Zsuzsanna, Verebélyi Árpád és Végvári Angéla. Ők tehát azok, akik kollektíven jegyzik ezt a csúsztatásoktól, félremagyarázásoktól és nyilvánvaló hazugságoktól hemzsegő közleményt.
S ők azok is, akiket 2016. október 24-én, a TJGYT pánikszerűen összerántott ülésén készen várt az előre megfogalmazott közlemény szövege, de nem vették maguknak a fáradtságot, hogy ellenőrizzék annak tartalmát.
A Naplo.org még aznap ismertette a TJGYT közleményét, amihez kommentárként csak egy nyúlfarknyi mondatot fűzött: „Várjuk a szabadmagyarszósok válaszát. Mert, hogy lesz, afelől semmi kétség.” Majd röviddel ezután, de még mindig 2016. október 24-én részletesen ismertette a magyarországi Népszava című napilap honlapján megjelent összefoglalót a Szabad Magyar Szó indulásáról. Ebből kiderült, hogy az új független közéleti fórum impresszuma szerint a portált a szabad vajdasági magyar újságírók szerkesztik, s hogy a domain tulajdonosa, Purger Tibor úgy döntött, hogy megszakítja az együttműködést a Magyar Szóval. „Vígi Zoltán Valódi kérdésre őszinte választ címmel írt cikkében kifejti, hogy a vajdasági magyar közéleti kommunikáció téves irányt vett, a párbeszéd igénye is hiányzik. Célként pedig kiemeli, hogy »minden témában meg kell nyitnunk azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek előre vihetnek bennünket emberként és közösségként is. Vajdasági magyarokat itthon és a nagyvilágban egyaránt.«”
A permanens forradalom érzetét erősíti, hogy a Napló kiberhábrúként értékelte az aktuális történéseket
A nemzeti ünnep után 2016. október 24-én jelent meg először Budapesten a Miniszterelnökség mellé rendelt Nemzetpolitikai Államtitkárságon működő Stratégiai Tervező és Tájékoztatási Főosztály, valamint a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szerkesztett Napi Nemzetpolitikai Sajtószemle. Ennek hírösszeállításában a Vajdaság Ma hírportálra és a Vajdasági Rádió és Televízióra hivatkozva szűkszavú, tényszerű híradás olvasható a Szabad Magyar Szó megjelenéséről. Ezt csonkítatlanul közöljük:
„Szabad Magyar Szó a napilap internetes oldalán
Vasárnap délelőtt nem kis meglepetés érte azokat, akik beütötték az egyetlen vajdasági magyar nyelvű nyomtatott napilap internetes címét. A www.magyarszo.com címen ugyanis egy Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat, amely a honlap fejléce értelmében független közéleti fórum. Az említett domain tulajdonosa Purger Tibor, aki úgy döntött, hogy megszakítja az együttműködést a Magyar Szóval és helyette a Szabad Magyar Szónak bocsátja rendelkezésére a tárhelyet.”
Egy nappal később, október 25-én jelent meg a Kisebbségi Sajtófókusz, vagyis a Kárpát-medencei Sajtófókusz – a Civitas Europica Centralis (CEC) – napi sajtófigyelőjének első, az október 23-i nemzeti ünnep utáni száma (szerkeszti: Boér Krisztina). Ez volt az első kiadvány, amely nemcsak a Szabad Magyar Szó indulásáról – és azt övező viharos fejleményekről, reakciókról – számolt be, de hivatkozási alapként több témában is az új független közéleti fórumunkat jelölte meg forrásként.
A sajtófókusz Vajdasági médiaháború címmel azt írta: „Puccs történt a vajdasági magyar sajtóban, vasárnaptól az egyetlen szerbiai országos magyar nyomtatott napilap, a Magyar Szó internetes címén egy új, Szabad Magyar Szó feliratú logó fogadta az olvasókat. Ez egy hosszú hónapok óta tartó magyar média- és kulturális háború végkifejlete, a vajdasági magyar kulturális élet szereplői ugyanis politikai nyomásgyakorlásra, a sajtó és véleményszabadság korlátozására panaszkodnak. Nem a szerb hatalom avatkozott bele a vajdasági magyar kulturális életbe, nem belgrádi intézkedések indították el a hónapok óta dúló magyar médiaháborút és eredményezték a Szabad Magyar Szó megszületését. A kulturális és médiaharc pedig nem véletlenül esik egybe a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szakadásával és a Magyar Mozgalom megjelenésével sem. A Pásztor István vezette VMSZ-t és a kisebbségi támogatásokat is kezelő Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) az utóbbi időben egyre gyakrabban és nyíltabban vádolták azzal, hogy megengedhetetlen módon korlátozzák a sajtó és véleményszabadságot.”
Három anyagunk pedig, amelyet a Kárpát-medencei Sajtófókusz hivatkozási alapként idézett, a következő:
A Magyar Mozgalom vasárnap tartotta meg 56-os megemlékezését
A Magyar Mozgalom küldöttsége az 1956-os forradalom 60-ik évfordulójának napján, október 23-án emlékezett a történelmi eseményre, és annak jugoszláviai/szerbiai vonatkozásaira. Vasárnap délelőtt dr. Korhecz Tamás társelnök, Maglai Jenő vezetőségi tag és Sövény Ferenc, a palicsi helyi szervezet koordinátora helyezték el a kegyelet koszorúit a palicsi befogadótábor helyén emelt emlékműnél (https://szabadmagyarszo.com/).
Kamerákkal figyelik a Magyar Szó újságíróit, szerkesztőit és munkatársait az újság szabadkai, újvidéki és zentai szerkesztőségében. Sőt, nem csupán őket, hanem mindenkit, aki bármilyen oknál fogva betéved ezekbe a szerkesztőségekbe, hisz a kamera „mindent vesz”. Zentán legalább egy figyelmeztető felirat hívja fel erre a szerkesztőségbe belépő figyelmét, Szabadkán azonban még ezt sem tartották fontosnak feltüntetni, ami már valószínűleg az alapvető emberi- és szabadságjogok kérdését is felveti (lásd képeinket!). Az intézkedést körülbelül két hónappal ezelőtt vezették be a Magyar Szó jelenlegi vezetői (https://szabadmagyarszo.com/).
Megnyílt a Belgrádi Könyvvásár
Az írott szó ünnepe, egy olyan oázis, ahol a szellemi integritást óvják, ahol bizonyosságot nyer, hogy az emberek olvasnak – így jellemezték a kiállítók, az írók, költők a Belgrádi Nemzetközi Könyvvásárt, amely 61. alkalommal vasárnap este nyílt meg a szerb fővárosban. A rendezvény idei díszvendége Irán, összesen 450 kiállítója van, az október 30-ig tartó rendezvénynek pedig hétfőn és kedden családi, csütörtökön iskolanapja van, de közben szakmai fórumok, vitaestek várják az érdeklődőket. Több kerek évforduló is köthető a mostani szervezéshez, így lesz vitafórum Cervantes és Shakespeare születésének 400. évfordulója kapcsán, Petar Kočić százéves évfordulója apropóján. A rendezvényt vasárnap este a Szerb Matica elnöke, prof. dr. Dragan Stanić és az iráni Narges Abjar író, rendező nyitotta meg (https://szabadmagyarszo.com/).
A sorrendben második összeállításunkban feldolgozott publikációkat olvasóink ezúttal is áttekinthetik az eredeti közlések csonkítatlan változatában is:
Archívum
Végül pedig talán egy kis öncélúságot is megengedhetünk magunknak. Bár az is igaz, hogy ha bárki többet látna ebben, egyáltalán nem biztos, hogy messze jár az igazságtól:
Nagy szerencse, hogy Gloria Gaynor karácsony és újév között Budapesten koncertezik, és együtt énekelhetjük majd vele a túlélés dalát…
Gloria Gaynor december 29-én koncertezik Budapesten
UTÓ-MOTTÓ: „Az éjszaka folyamán az a feladat, hogy likvidáljuk a házakba befészkelődött megmaradt csoportokat. Mivel az eseményekben fordulat következett be, elhatároztuk, hogy a járőrözésbe, a bevezetett rendkívüli állapotot megsértő gyanús elemek és személyek letartóztatásába, a fontos objektumok – állomások, utak – védelmébe bátrabban bevonjuk a magyar egységeket is” – írta rejtjelezett táviratban Anasztasz Ivanovics Mikojan és Mihail Andrejevics Szuszlov, amikor 1956. október 24-én megküldték jelentésüket Budapestről Moszkvába.
Hat évtizeddel később, ma, immár a 21. században, amikor a vajdasági magyar közéletben hasonló (fegyvertelen, de ugyancsak romboló) módszerekkel élő, önjelölt Mikojanok és Szuszlovok vannak hatalmi pozíciókban, ők talán levonhatnának legalább annyi tanulságot az időközben jelentős fordulatot vett történelemből, hogy nem célszerű mindig kapásból likvidálni mindazon csoportokat, amelyek merészelnek a vezető politikai struktúrákétól eltérő véleményeket is megfogalmazni.
