A határok átjárhatósága napjainkban több szempontból is aktuális probléma. Joggal tehető fel a kérdés azonban, hogy a napi politikai diskurzuson kívül, léteznek-e egyáltalán valódi diszciplináris határok például a tudományban, vagy természeti- és társadalmi létünk bármely aspektusában? A Létünk 2016/3-as számának alább ismertetett tanulmányai, írásai mindenképpen abban erősítik meg az olvasót, hogy ilyen határok legfeljebb elménkben és analizáló szemléletünkben, de nem a valóságban léteznek, és az egyes társadalmi problémák természete nem érthető meg a különféle diszciplínák eszmecseréje nélkül. A Létünk aktuális tematikus száma ékes bizonyítékául szolgál annak, hogy miként mosódnak el a filozófia és a társadalomtudományok határvonalai napjainkban, és hogy a filozófiai kérdésfelvetések évezredek távlatából is változatlanul nélkülözhetetlenek nem csupán más diszciplínák számára, de emberi létünk valódi természetének megértéséhez is.
A folyóirat tematikus blokkját Barcsi Tamás tanulmánya nyitja, melyben a szerző a neves művészetszociológus, Hauser Arnold, valamint a szintén „vasárnapos” Lukács György filozófus Dosztojevszkijhez való viszonyát teszi összehasonlító elemzései tárgyává. Barcsi szép elemzésekben fejti ki Lukács Dosztojevszkij-felfogásának változásait különböző életszakaszaiban, mely annak ellenére is figyelemre méltó, hogy korábban már több kutató is rámutatott ezen változásokra. Meggyőző következtetés a szerző részéről, hogy Hauser Dosztojevszkijről írva számos esetben mintha a fiatal Lukács álláspontjával szállna vitába anélkül, hogy erre konkrét utalásokat tenne, vagy kifejezetten hivatkozna rá. Végső konklúziójában arra is rámutat Barcsi, hogy Dosztojevszkij hatása gyakorlatilag végigkísérte a „vasárnaposok” életútját még akkor is, ha a kezdeti éveket követően már kevéssé ösztönözte is a Kör tagjait konkrét művek megírására. Barcsi Tamás tanulmánya nézetem szerint ösztönzőleg hathat mind a Lukács-, mind a Hauser-kutatásokra, és megállapításai egy már kiérlelt koncepció meglétéről tanúskodnak.
Szabó Gábor tanulmánya, melyben az emberi jogi alapú fejlődés és a nők jogainak kapcsolatát vizsgálja, a filozófia nehezen körvonalazható határait a jogtudomány irányában lépi át. Írásának első részében a globalizáció korának fejlődésparadigmáit vázolja fel meggyőző tényanyagra támaszkodva, majd az emberi jogi alapú fejlesztéspolitika alapjait taglalja. Tanulmányának utolsó harmadában a fejlődés és a nők emberi jogainak viszonyát vizsgálja. Szabó gondolatmenete világosan vezet el végső konklúziójához, mely szerint az emberi jogi alapú fejlesztés, mely mentes a kulturális relativizmustól és a hatástalan technokratizmustól, rendkívüli hatást gyakorolhat a nők jogainak valódi érvényesítésére.
Tóth I. János rendkívül izgalmas és Szabó Gábor tanulmányához hasonlóan égetően aktuális írása Az alacsony mértékű gyermekvállalás morális vonatkozásai címet viseli. Tóth tanulmánya jól példázza a tényt, hogy miként kapcsolódnak össze szétválaszthatatlanul a filozófiai kérdésfelvetések és mindennapi létproblémáink, és hogyan hasznosíthatók a filozófiai ismeretek olyan társadalomtudományokban, mint például a szociológia. A szerző a demográfiai változások áttekintése után fordul a reprodukció etikai aspektusainak vizsgálatai felé. Három jelentős etikai tétel: az evangéliumi aranyszabály, a kanti kategorikus imperativusz, valamint a sokat vitatott benthami utilitarizmus alapján fogalmazza meg végkövetkeztetését, amely szerint „az alacsony termékenységi arányból következő demográfiai vészhelyzetben minden embernek a lehető legtöbb, de minimum két gyereket kell vállalnia és gondosan felnevelnie”.
Máté István írása a bűnügyi informatika világába nyújt betekintést az olvasó számára, rámutatva arra, hogy az e területen megszerezhető ismeretek nem csupán az igazságszolgáltatás és a jogtudomány, de a kultúratudományok terén is jól hasznosíthatóak. A szerző írásának első felében a kulturális tartalmak használata és a szerzői jogok kapcsolatát vizsgálja, majd részletesebben fordul a pornográf tartalmak kapcsán felmerülő kérdések, valamint az ún. „second life” problémák vizsgálata felé. A szerző három jelentősen eltérő valós estre támaszkodva igyekszik rámutatni arra, hogy társadalmi létünk határterületeken lévő jelenségei mindenképpen a lehető legszélesebb, több tudományos diszciplínára kiterjedő vizsgálatokat és értelmezési kísérleteket igényelnek, hiszen csakis a legszélesebb spektrumú megközelítés vezethet el a problémák természetének valódi felismeréséhez és kínálhat valós megoldási alternatívákat azokra.
Popovics Zoltán a maga esztétikán túlmutató tanulmányában Danto művészetelméleti koncepciójára reflektálva fejti ki álláspontját, mely szerint a művészetnek ugyan nincs pozitíve értelmezhető hatalma, mégis rendelkezik olyan tulajdonsággal, amely hatalomnak tekinthető. A művészet ilyen értelemben vett hatalmát, husserli terminológiával élve „passzivitásnak” nevezi a szerző. Írásának konklúziójaként egy művészeti megalapozású, nem hagyományos hatalomelméleti koncepció körvonalai rajzolódnak ki.
Marosán Bence Péter alapvetően filozófiatörténeti irányultságú írása a fenomenológia atyjának, Edmund Husserlnek az életművét, mint a filozófia „üvegplafonjának” áttöréséért folytatott szakadatlan küzdelmet értelmezi. A szerző a husserli ouvre-t négy fázisra bontva mutatja be a mester megérkezését a szemléleti síkot túlhaladó ún. konstruktív fenomenológiához. Az egyes fejlődési szakaszokat Marosán emblematikus Husserl-művekhez kapcsolja, mondhatni nagyfokú filozófiai megalapozottsággal és szakirodalmi jártassággal. Figyelme a témához kapcsolódó legfrissebb fejleményekre is kiterjed.
A tematikus blokk egészét is szerkesztő Bene Adrián izgalmas tanulmánya a filozófia határait a fenomenológia felől elsősorban az ún. „gender studies” irányában lépi át, a kései Sartre munkásságát állítva vizsgálódásai középpontjába. Bene főként Baudelaire, Genet és Flaubert gondolatain keresztül igyekszik rávilágítani arra az útra, amelyen haladva Sartre filozófiája a testi tapasztalat közvetlenségéhez érkezik, és melynek egyik központi fogalma a „megélt tapasztalat” lesz. A szerző írásának zárásaként arra is rámutat, hogy figyelembe véve a téma szakirodalmának újabb terméseit, a testben létezés megélt tapasztalatának a nemi identitással összekapcsolt elemzésében Sartre jóval megelőzte korát, ám átlépve a filozófia szigorúan értelmezett diszciplináris határait, hatása kevéssé vált érzékelhetővé.
A folyóirat tematikus blokkját egy három recenzióból álló egység követi, melyben Szűcs Attila András a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola 2015-ben megjelent konferenciakötetét mutatja be éles lényeglátással: „TRIPLEX INTERPRETÁCIÓ A DUPPLEX EFFECTUS KÉZIKÖNYVÉHEZ Kettős hatás. Helyettesíthető-e az etika a matematikával?” címmel.
Szabó Rafael Ákos a veszprémi kiadású Pro Philosophia Évkönyv 2012/13 konferenciakötetét méltatja, mely „A magyarországi filozófia francia kapcsolatai” címet viseli és egy hiánypótló konferencia előadásainak tanulmánnyá fejlesztett változatait tartalmazza. Az előadások Pécsett hangzottak el 2012. márciusában, ám a nagy jelentőségű kötet megjelenésére csak 2015-ben került sor.
Hrubi Attila a maga írásában egy meghatározó vidéki bölcseleti orgánum, a Passim Filozófiai Folyóirat viszontagságos történetét mutatja be a lap 1998-as indulásától a jelenlegi utolsó szám 2013-as megjelenéséig. A szerző a Passim egykori szerkesztőjeként és szerzőjeként, mintegy „belső perspektívából” világít rá a tényre, hogy bár a hasonló kezdeményezések indulása és fennmaradása anyagi szempontból mintegy húsz évvel ezelőtt sem volt éppen könnyű feladat, napjaink elképesztő forráshiánya miképpen válhat gátjává maradandó értékek megszületésének, és elsődleges okozójává több évtizedes múltra visszatekintő, patinás bölcseleti orgánumok megszűnésének.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a Létünk 2016/3-as száma egy rendkívül aktuális problémát állít fókuszba a filozófia határainak átjárhatóságát vizsgálva. A kötet szerzőinek mindegyike választott témájának jó ismerője és jó interpretátora. A folyóirat aktuális számát kézbe vevő olvasó pedig bizonnyal győződhet meg a szerkesztői előszóban megfogalmazottak igazságáról.
(Szerző: Zóka Péter)