Most, az újévi ünnepek első napjaiban – ha már egyedül a világban nálunk érvényes, hogy amennyiben szombatra vagy vasárnapra esik egy állami ünnep, akkor annak megünneplése hétfőn, illetve hétfőn s kedden történik – egyre több olyan információkkal bombáznak bennünket, melyek azt akarják elhitetni velünk, mennyivel jobb lesz nálunk (Szerbiában) a 2017-es év. Megkísérlem most ezeket felsorolni, persze, észrevételeimmel, kommentárjaimmal együtt.

a) Kormánycsomag

– Növekszik a minimálbér. 130 dinár a legkisebb órabér, így 174 munkaórával a minimálbér 22.620 dinár lesz.

– 5%-kal növelik a béreket a rendőrségnél, a katonaságnál, az igazságügyben, a tudományos-kutatói területeken, valamint a kulturális, a szociális és az egészségügyi intézményekben dolgozók esetben. – Az iskoláskor előtti intézmények, az általános és középiskolák alkalmazottainak esetében 6%-os lesz a béremelés, míg a felsőoktatásban dolgozók pedig 3%-os emelést kapnak.

– Előirányozták a nyugdíjak 1,5 %-os emelését is.

– Megszűnik a védővám, vagyis nem kell külön illetéket fizetni az Európai Unióból behozott élő sertésre, a sertés- és marhahúsra, az élő halra, a tejre és bizonyos tejtermékekre, a cukorra és a szárított dohányra.

– A két év alatti gyermekeknek vásárolt holmik után nem kapják vissza a forgalmi adót a szülők.

– Gyűjtsük az ÁFÁ-s (PDV-s) számlákat, majd március 31-ig küldjed el a szerb pénzügyminisztériumba. Nyerhetsz (vagy nem) egy belgrádi lakást, néhány autót, nyaralást, kisebb értékű elektronikai eszközt stb.

– Marad a TV-előfizetés, az összege változatlanul 150 dinár.

– Drágul a cigaretta, a jövedéki adó emelése miatt.

– Az autópálya használati díja tíz százalékkal nő.

– Január elsejétől változnak a nyugdíjba vonulás feltételei Szerbiában. A nők 61 és fél évesen mehetnek öregségi nyugdíjba. A férfiak 65 évesen (kell minimum 15 ledolgozott év).

Miután elolvastam ezeket az újdonságokat, összevetettem őket a 2016-ban tapasztaltakkal, így a következőket kell megosztanom az olvasókkal:

1. A minimálbér Szerbiában az elmúlt négy évben 21.050,00 dinár (174 munkaórára) volt. Ezt nagyon sok vállalat és vállalkozó nem tartotta be. Papíron kifizették az összeget, de különféle ügyeskedéssel annak egy része visszajutott a cég kasszájába. Csak a legdurvábbat fogom leírni, valószínűleg magukra ismernek az érintettek, miután megkapták a minimálbér összegét, azonnal vissza kellett fizetni 5.000,00 dinárt a cég számlájára különféle indokokkal. Mivel eddig sem ellenőrizték, mi lesz a garancia, hogy nem ugyanilyen módon fogják a bérek fizetést végezni az idén is.

2. A közszférát és a nyugdíjakat érintő emelés még csak meg sem közelíti a minimálbért meghaladó kifizetésekből törvénnyel előírt 10%-os csökkentést.

3. Örüljünk-e a védővám eltörlésnek vagy sem? A tapasztalatok szerint Szerbiát ismét elárasztják kétes eredetű, de főleg kétes minőségű hússal, tejjel és hús- valamint tejtermékekkel. A vásárlók valamivel olcsóbban jutnak élelemhez, az állattenyésztők pedig képtelenek lesznek értékesíteni mindezeket. Nyugaton ezt úgy kompenzálják, hogy költségvetési támogatásban részesítik a termelőket, nálunk pedig pont 2016-ban csökkentették le a támogatásokat. Vajon 2017-ben hogyan fogják támogatni a termelőinket? Félek, a családi gazdaságok sokasága fog megszűnni az állam ilyen hozzáállása miatt!

4. Mivel a kisgyermekes szülők nem kaphatják vissza az ÁFÁ-t kénytelenek lesznek legkevesebb 10%-kal drágábban megvásárolni a ruházatot és a lábbelit (na meg minden mást, amire érvényes volt az adóvisszaigénylés). Itt is elhúzták a mézesmadzagot a szülők előtt, 2017 végéig meg kell születnie annak a törvénynek, amely a gyermekvédelemmel foglalkozik majd. Azonban, mivel egyre valószínűbb a rendkívüli parlamenti választás, ennek bizony nagyon kicsiny az esélye. Nem marad más hátra, a családok reménykedhetnek!

5. Még két évig érvényben marad a TV-előfizetés (ha van televíziód, ha nincs, ha nézed a közszolgálati adók műsorát, ha nem stb.), függetlenül attól, hogy az ezt szabályzó törvényi rendelkezés alkotmányellenes (a polgároknak joguk van a tájékozódáshoz, nem pedig kötelezettségük a közszolgálati médiumok népbutítást szolgáló híreinek olvasása, hallgatása, nézése, illetve e médiumok fenntartása).

6. Az ÁFÁ-s számlák gyűjtése és beküldése miért is fontos? Valószínűen a Szerbiai Posta működésének biztosítása, a veszteségeinek csökkentése a cél, mivel az egyszerű emberek tömege fog eleget tenni a felhívásnak, azok a kevesek, akik nyerni fognak, örülhetnek, a többiek pedig büszkék lehetnek arra, egy időre megmentették a Szerbiai Postát!

7. Nem hiszem, hogy bármit kell mondani a cigaretta és dohánytermékek drágításával kapcsolatban!

8. Ismét növekedik az autópálya használati díja. Igaz, ilyen rossz állapotban levő autópálya-hálózat kevés helyen van, meg az is, elkezdtek végre gondolkodni azon, hogy elektronikus úton is meg lehet fizettetni a díjat, de addig, amíg nem döntenek, minden kb. 100 km távolság megtétele után el kell vesztegetnünk 5-10 (néha még ettől is több) percet a kényszerű megállásokkal.

9. December 31-ig lehetőség volt a régi feltételek mellett nyugdíjba vonulni, de mit tegyen az a nő, aki december 31-ig betöltötte a 61. életévét, de csak 14 év 11 hónap és 25 nap munkaideje volt. Egyértelmű, várjon (de dolgozzon is) még fél évet, 2017 nyarára meglesz az új feltétele!

b) Délvidéki / vajdasági magyar pártok és 2017

Papíron több délvidéki / vajdasági magyar politikai szervezet létezik (VMSZ, VMDP, VMDK, MRM – igaz, 2014 óta felfüggesztette a tevékenységét –, MEP és MM) azonban nagyon vérszegényre sikeredett a 2017-es esztendő köszöntése, egyedül a VMSZ jelentetett meg egy közhelyes üdvözletet (benne semmi arról, hogy 2017-ben mit is kívánnak a nemzeti közösségünknek), a többiek nem tartották fontosnak, hogy véget ért a 2016-os év. Nagy valószínűséggel az volt a legfőbb ok, hogy újhold december 29-én volt, nem pedig Szilveszter napján, így nem lehetett ráfogni, hogy az aznapi kívánságok biztosan valóra válnak (különösen akkor, ha még aprópénzt is csörget az érintett a zsebében).

Egyetlenegy megnyilatkozás, mégpedig Pásztor István évértékelője foglalkozik a közeljövővel, de nézzük meg, mi módon.

„… Újra kell építeni a vajdasági magyar közösséget…”

„… A Magyar Kormánynak köszönhetően soha nem látott lehetőségek állnak a rendelkezésre, amelyek Vajdaság és Szerbia fejlődését is egyaránt segítik. Csak közös erővel lehet előrehaladni. A széthúzás nem visz előre…”

„Egymásba kapaszkodva, közösen kell újraépíteni a közösségünket és megszilárdítani a bizalmat. El kell takarítani azokat a romokat, amit az elmúlt másfél évben mások hagytak maguk után…”

„… hiszen 2017-ben a Magyar Kormány jóvoltából a Prosperitati Alapítvány újonnan kiírt pályázatainak pénzelésére mintegy százmillió eurós hitelkeret áll rendelkezésre…” „… Ezenfelül egy 53,5 millió euró értékű vissza nem térítendő kölcsön is elérhető lesz…”

„2017-ben a több tartományi jelentőségű és kistérségi fejlesztés is megvalósulhat”

„A következő év küzdelmes lesz a magyar közösség és Szerbia számára, de a párt továbbra is kiveszi majd a részét az ország kormányzásának terheiből…”

Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet, mivel én az ilyen mézes-mázas szavakat demagógiának hívom, hiszen az ígéretek nem tartalmaznak semmi konkrétumot, ami miatt nem tekinthetők sem projekteknek, sem pedig megvalósítandó terveknek.

c) Valamik, amelyek közül egyik biztosan, a másik valószínűen bekövetkezik

2017-ben új vagy régi-új államfőt kap Szerbia. Áprilisban voksolunk a köztársasági elnök személyére, de egyre valószínűbb, hogy ugyanakkor rendkívüli parlamenti választások is lesznek.

Nekünk mindezt a VMSZ elnökének kijelentése tükrében kell megvizsgálnunk. Mit is mondott Pásztor István?

Arra a kérdésre, hogy Tomislav Nikolić jó elnök-e, Pásztor azt mondta: „A vajdasági magyarok számára ő jó elnöke Szerbiának”

Nézzük a közelmúlt történéseit, Tomislav Nikolić milyen tettekkel bizonyította Pásztor állítását? Tények Tomislav Nikolić eddigi életútjából:

– Az általános és a szakközépiskola befejeztével a belgrádi Jogi Egyetemre iratkozott, de képtelen volt azt befejezni, így visszatért szülővárosába, ahol a Kommunális Közvállalat igazgatója lett (a rossznyelvek állítása szerint sírásói munkát végzett). Követendő példa a magyarok számára, ha valaki nem is fejezi be főiskolát vagy egyetemet, mégis képes lehet akár igazgató is lenni.

– 1991-ben a Népi Radikális Párt alelnöke volt, majd 1992-ben, miután egyesültek a Népi Megújhodási Mozgalomból kivált személyekkel, létrehozták a Szerb Radikális Pártot, annak elnöke dr. Vojislav Šešelj lett, helyettesének (a párt alelnökének) pedig megválasztották Tomislav Nikolićot. Ebben az időben szerb önkéntesként harcolt Horvátországban, Vukovárnál, amire mind a mai napig büszke. Mi ebből a tanulság a magyarok számára? (Egy ideig) ki kell tartani az elveid mellett, ha kell, fegyverrel is harcolj érte (egyesek szerint még az 1991- és 1992-es délvidéki magyar háborúellenes mozgalmakat is felül kellene vizsgálni és mindjárt elfogadhatók leszünk a mai és leendő szerb elnök számára)!

– A főnöke mellett állt, nagyban bólogatott, később pedig ő maga is elismételte annak beszédét: „Amikor deportáljuk a vajdasági kisebbségieket, megmutatjuk, hogy milyen emberségesen bánunk velük. Szépen kikísérjük őket az állomásig, és kapnak szendvicseket az útra. A magyaroknak fejenként egy szendvics jár, mert az ő anyaországuk közel van, a szlovákok kettőt kapnak, mert ők messzebbre fognak menni.” Mi ebből a tanulság? Mi, délvidéki magyarok semmilyen körülmény között sem fogunk éhen halni!

– 1998-ban a Szerb Radikális Párt koalícióra lepett az addigi „esküdt ellenségeivel” a Slobodan Milošević vezette Szerbiai Szocialista Párttal, valamint a Mira Marković (Milošević felesége) által megalapított és vezetett Jugoszláv Egyesült Baloldallal. Meg is kapták a jutalmat, Nikolić a szerb kormány miniszterelnök-helyettese (de nehogy ne legyen elég munkája egy évvel később megszerezte még kis-Jugoszlávia miniszterelnök-helyettesi posztját is, Vučić (a jelenlegi kormányfő) pedig tájékoztatási miniszterré vált. Látjátok délvidéki magyarok, mit jelent pragmatikus politikusnak lenni?

– A rendszer (látszólagos) változása, azaz 2000 októbere után csak néhány évig voltak ezek az emberek ellenzékben. Miután Vojislav Šešelj 2003-ban Hágába került, Nikolić már Szerbia (persze, időközben kis-Jugoszlávia és az azt követő Szerbia-Montenegró Államszövetség is a történelem szemétdombján kötött ki) Népképviselőházának elnökévé választották (az is volt összesen öt napig), majd Šešelj leghűségesebb híveit maga köré gyűjtve létrehozta a Szerb Haladó Pártot. Talán egy közmondás mondja el számunkra, miért is megfelelő részünkre ez az államelnök: Jó tettért jót ne várj!

– 2012-ben bekövetkezett a visszarendeződés, Nikolićot megválasztották államelnöknek, majd az pedig SZHP a szocialistákkal együtt kormányozott négy évig, mígnem 2016-ban a csúcsra értek, nem kellettek a szocialisták, de a demokratikus voltukat azzal bizonyították, bevonták az SZSZP-t és a VMSZ-t is a hatalomba, ez pedig elég ok az államfő-jelölt támogatására.

– Államelnöksége alatt felejthetetlen kijelentéseket tett, bizonyítva hozzá(nem)értését. De két másik tette a legmaradandóbb, ezek közül az egyik: (ismét a rossznyelvek szerint) egy magán egyetemen három hónap alatt befejezte a négy éves közgazdasági egyetemet, majd szinte néhány nappal később megszerezte a mesterfokozatot. Kijelentette, hogy készül a doktorátus megszerzésére is. A másik valódi unikum, habár az államfői tisztséggel összeférhetetlen a gazdasági tevékenység folytatása, ez idő alatt beindult a Tomina rakija (Tómó pálinkája) nagyüzemi gyártása, ezt követően pedig – nagy valószínűséggel azért, hogy a megszorítások miatt ne kelljen pénzt költeni ajándékokra – állami jelképekkel illetett palackokban diplomáciai ajándékokként forgalmazták. Igaz, elfelejtettek jóváhagyást kérni az állami jelképek használatára, a forgalmazó pedig off-shore cég, amelyet a Virgin-szigeteken jegyezték be, mégis példaértékű számunkra, hogyan kell minden körülmény között talpon maradni!

Még egy szervezet nyilatkozott az elnökjelöltséggel, mégpedig a Magyar Mozgalom. Ez így kezdődik: „A Magyar Mozgalom üdvözli Saša Janković polgári jogvédő bejelentését, mely szerint jelöltetni kívánja magát Szerbia köztársasági elnökének tisztségére.” Úgy hiszem, a többit szükségtelen közölni, hiszen, ha átmesélem, akkor is érthető lesz, ő az, akit nem párt vagy pártok összefogása, hanem a civil szervezetek, azaz az egyszerű emberek ajánlanak jelöltnek. Sajnos, Szerbiában nem nagyon értékelik, hogy ombudsmanként becsülettel végezte a munkáját, emellett pedig nevéhez nem fűződik semmiféle botrány, azaz, ami a fejlett demokráciájú államokban erénynek számít, itt, minálunk csakis hátrány lehet.

Nem írtam semmit a várható parlamenti választásokról, mert nem kívánom találgatásokkal untatni az olvasókat. Nemsokára úgyis minden kiderül!