A 2017. január 20-án, pontban délben letett elnöki eskü után Donald J. Trump 16 perces beszéddel fordult a megjelentekhez, az amerikai néphez és a világhoz. A beszéd teljes szövegét itt közöljük, annak elemzése egy másik cikk tartalma lesz. (A beiktatás és a beszéd hangulatáról szóló első szubjektív beszámolót az esemény után egy órával közöltük.)
Roberts főbíró, Carter elnök, Clinton elnök, Bush elnök, Obama elnök, amerikai honfitársaim és a világ népei: köszönöm.
Mi, Amerika polgárai, most egy nagy nemzeti erőfeszítésben egyesültünk, hogy újjáépítsük hazánkat és helyreállítsuk ígéretét egész népünk számára. Együtt fogjuk meghatározni Amerika és a világ irányvételét sok-sok évre. Lesznek kihívások, lesznek nehézségek, de a munkát el fogjuk végezni.
Négyévenként összejövünk ezeken lépcsőkön, hogy lebonyolítsuk a hatalom szervezett és békés átruházását. Hálásak vagyunk Obama elnöknek és Michelle Obama First Ladynek az átmeneti időszakban nyújtott szívélyes segítségért. Nagyszerűek voltak. Köszönöm.
A mai ceremónia azonban különös jelentést hordoz. Mert ma nem csupán arról van szó, hogy az egyik kormányzat vagy párt átruházza a hatalmat a másikra, hanem arról, hogy a hatalmat átvesszük Washingtontól és visszaadjuk nektek, a népnek.
Túl hosszú időn át hazánk fővárosában egy kis csoport aratta le a kormányzás gyümölcseit, miközben annak költségeit a nép viselte. Washington virágzott, de a nép nem osztozott a gazdagságban.
A politikusok gazdagodtak, a munkahelyek meg elvándoroltak és a gyárak bezártak. A hatalmi rendszer megvédte magát, de nem védte meg hazánk polgárait. Az ő győzelmeik nem voltak a ti győzelmeitek; az ő diadalaik nem voltak a ti diadalaitok; s míg ők ünnepeltek hazánk fővárosában, addig nem sok ünnepelni való jutott az országszerte gürcölő családoknak.
Mindez itt és most megváltozik, mert ez a pillanat a ti pillanatotok. A ti osztályrészetek. Mindenkié, aki ma itt összesereglett, és mindenkié a tévéképernyők előtt Amerika-szerte. Ez a ti napotok, ez a ti ünnepetek, és ez az ország, az Amerikai Egyesült Államok, a ti hazátok.
Ami valóban fontos, az nem az, hogy melyik párt felügyeli a kormányt, hanem az, hogy a kormányt vajon a nép felügyeli-e. 2017. január huszadikára úgy emlékezünk majd, mint arra a napra, amikor újra a nép vált uralkodóvá ebben az országban.
Hazánk elfelejtett fiai és leányai többé nem lesznek elfeledve. Most mindenki rátok figyel. Tíz- és tízmilliók fogtak össze, hogy részesei legyenek egy történelmi mozgalomnak, amilyet még soha nem látott a világ. Ennek a mozgalomnak a középpontjában az a meggyőződés áll, hogy az ország azért létezik, hogy polgárait szolgálja.
Az amerikaiak nagyszerű iskolákat akarnak gyermekeiknek, biztonságos lakónegyedeket családjaiknak és jó munkahelyeket saját maguknak. Ezek mind a becsületes emberek és a tisztességes nyilvánosság igazságos és értelmes követelései, azonban túl sok polgártársunk számára másmilyen a valóság:
Anyák és gyerekek rekedtek meg a belvárosi szegénységben; rozsdamarta gyárak, mint széthajigált sírkövek, meredeznek országszerte; oktatási rendszerünk, amelyet felvet a pénz, minden tudástól megfosztja szép fiatal diákjainkat; a bűnözés, a bandák meg a kábítószer, ami oly sok életet rabolt el, megfosztja hazánkat megannyi meg nem valósított lehetőségtől.
Ennek az amerikai mészárlásnak itt és most vége szakad.
Egy nemzet vagyunk, és az ő fájdalmuk a mi fájdalmunk. Az ő álmaik a mi álmaink, és az ő sikerük a mi sikerünk lesz. Egy a szívünk, egy az otthonunk, egy a dicsőséges rendeltetésünk. A hivatali eskü, amelyet ma leteszek, hűségesküként szól minden amerikaihoz.
Évtizedeken keresztül idegen ipart gazdagítottunk az amerikai ipar kárára, más országok hadseregét pénzeltük, miközben megengedtük saját katonaságunk nagyon szomorú leépülését.
Más országok határait megvédtük, miközben elutasítottuk a sajátunk védelmét, és ezer meg ezer milliárd dollárt költöttünk el külföldön, miközben az amerikai infrastruktúra rongálódott és hanyatlott. Más országokat gazdaggá tettünk, miközben saját hazánk gazdagsága, ereje és önbizalma szertefoszlott a láthatáron.
Gyáraink egymás után zártak be és hagyták el az országot, egyetlen gondolat erejéig figyelembe nem véve az amerikai munkások millióit, akiket hátrahagytak. Középosztályunk vagyonát kitépték otthonaikból és világszerte újraosztották azt. De ez a múlt, és mi most csak a jövőbe tekintünk.
Mi itt ma összejöttünk és új végzést hozunk, hogy minden városban, minden idegen fővárosban és a hatalom minden folyosóján meghallják. A mai naptól kezdve hazánkat egy új elképzelés fogja irányítani. Mától fogva kizárólag Amerika lesz az első helyen. Amerika mindenek előtt.
Minden olyan döntés, amely a kereskedelemre, adókra, bevándorlásra, külügyekre vonatkozik, az amerikai munkások és az amerikai családok javát szolgálja majd.
Meg kell védenünk határainkat minden olyan ország romboló hatásától, amelyek termékeinket gyártják, cégeinket ellopják és munkahelyeinket tönkreteszik. Ez a védelem nagy jólétet és erőt eredményez majd.
Harcolni fogok értetek testem minden lélegzetével, és soha de soha nem fogok csalódást okozni nektek. Amerika ismét győzni fog, győzni mint eddig még soha. Visszahozzuk a munkahelyeket. Visszahozzuk a határainkat. Visszahozzuk a gazdagságunkat. És visszahozzuk az álmainkat.
Új utakat, autópályákat, hidakat, repülőtereket, alagutakat, vasutakat építünk egész csodálatos hazánkban. Felemeljük népünket a szociális segélyből a munka világába, hogy újjáépítse hazánkat – amerikai kezekkel és amerikai munkaerővel.
Két egyszerű szabályt követünk majd: Vásárolj amerikait és foglalkoztass amerikait! Barátságra és jószándékra törekszünk a világ országaival, de azon a címen, hogy minden nemzetnek jogában áll saját érdekeit előtérbe helyezni.
Nem törekszünk arra, hogy bárkire rákényszerítsük saját életformánkat, hanem fényes példaként állítjuk azt mások elé. Ragyogni fogunk, hogy mindenki kövessen bennünket.
Megszilárdítjuk régi szövetségeinket és újakat alakítunk – egyesíteni fogjuk a civilizált világot a radikális iszlám terrorizmus ellen, amelyet végleg eltörlünk a föld színéről.
Politikánk alapköve az Amerikai Egyesült Államokhoz való teljes hűség lesz, és a hazánkhoz fűződő hűség révén újra felfedezzük majd az egymás iránti hűséget is. Ha megnyitjuk szívünket a hazaszeretetre, nem marad benne hely az előítéleteknek. A Biblia arra tanít bennünket, hogy milyen jó és kellemes érzés, amikor Isten népe együtt és egységben él.
Nyíltan el kell mondanunk véleményünket, őszintén meg kell tárgyalnunk a nézeteltéréseket, de mindig törekednünk kell a szolidaritásra. Amikor Amerika egységes, akkor Amerika tökéletesen feltartóztathatatlan. Félelemnek nincs helye. Védettek vagyunk, és mindig védettek leszünk. Védenek bennünket a katonaságunknál és a rendészeti szerveknél szolgáló nagyszerű férfiak és nők, s ami még fontosabb, védeni fog bennünket az Isten.
Végezetül, nagy dolgokban kell gondolkodnunk és még nagyobbakat kell álmodnunk. Mi Amerikában megértjük, hogy egy nemzet addig él, amíg küzdeni képes.
Nem fogadunk el többé olyan politikusokat, akik csak beszélnek de nem cselekszenek, állandóan panaszkodnak, de soha semmit nem tesznek. Az üres beszéd ideje lejárt. Elérkezett a cselekvés órája. Senkinek se engedjétek meg, hogy azt mondja: ez lehetetlen. Egyetlen kihívás sem mérhető Amerika szívéhez, küzdőképességéhez és szelleméhez. Nem vallunk kudarcot. Hazánk ismét küzdeni és gyarapodni fog.
Egy új évezred születésének vagyunk tanúi, amely készen áll a világűr titkainak feltárására, arra, hogy megszabadítsa a földet a betegségek nyomorától, és hogy szolgálatunkba állítsa a jövő energiáját, iparát és technológiáját. Egy új nemzeti büszkeség fog pezsdíteni bennünket, felemeli tekintetünket és begyógyítja megosztottságunkat.
Itt az ideje, hogy emlékezzünk a régi bölcsességre, amelyet katonáink soha nem felednek: lehet a bőrünk fekete, barna vagy fehér, mindannyiunkból a hazafiak vörös vére folyik, midannyian ugyanazon dicsőséges szabadságjogok élvezői vagyunk, s mindannyian egyazon fenséges amerikai lobogó előtt tisztelgünk.
Szülessen egy gyermek Detroit zsúfolt belvárosában, vagy Nebraska szélsöpörte síkján, ugyanarra a csillagos égre emeli a tekintetét. Szívüket ugyanolyan álmok töltik be, és ugyanaz a mindenható teremtő lehelt beléjük életet.
Halljátok hát e szavakat minden amerikaiak, a közeli és távoli városokban, kicsikben és nagyokban, hegyektől hegyekig, az egyik óceántól a másikig! Senki soha többé nem fog semmibe venni benneteket. Amerikai rendeltetésünket a ti hangotok, a ti reményeitek és a ti álmaitok határozzák meg. És a ti bátorságotok, jóságotok és szeretetetek fog örökké vezérelni bennünket ezen az úton.
Együtt újra erőssé tesszük Amerikát. Újra gazdaggá tesszük Amerikát.
Újra büszkévé tesszük Amerikát. Újra biztonságossá tesszük Amerikát. És igen: együtt, újra hatalmassá tesszük Amerikát. Köszönöm. Isten áldjon meg benneteket, és Isten áldja meg Amerikát! Köszönöm. Isten áldja Amerikát!
