Vlagyimir Putyin budapesti látogatásai kicsit mindig olyanok, mint a ritkán látott amerikai nagybácsi érkezése: a család hetekkel korábban megkezdi a nagytakarítást, hatalmas a sürgés-forgás, mindenki teszi a dolgát, mindenki izgul, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, mire a Nagy Nap elérkezik, így aztán csillognak az ablakok, vakítóan fehér a házfal, a szőnyeg rojtjait mintha vonalzóval igazították volna formára, a konyhában rotyog a húsleves, omlósan puha a hús és glédában sorakoznak az édes és sós sütemények, cukrászcsodák…
Budapesten is javában zajlott az elmúlt napokban-hetekben a készülődés: a külügyminisztérium bejelentette, hogy ki mikor érkezik, kivel miről fog tárgyalni a magyar delegáció, a Terrorelhárítási Központ tudatta, hogy a város mely részei lesznek lezárva, az ellenzéki aktivisták közölték, hogy hol és hogyan akarnak tüntetni… Egy nappal Putyin érkezése előtt már napvilágot látott a Nézőpont Intézet elemzése arról, hogy a magyar lakosság hogyan viszonyul az Oroszország elleni szankciókhoz, a Századvég Alapítvány pedig közzétette felmérését, amelyben azt vizsgálta, hogy a magyarok szerint az országnak milyen kapcsolatokat kell ápolnia Moszkvával.
A Nézőpont felmérése szerint a magyar lakosság mintegy fele, 47 százaléka ellenzi az Oroszországgal szemben bevezetett uniós szankciókat, és csupán harmaduk (33 százalék) szimpatizál ezzel a politikával. Azt is megtudhattuk, hogy a szankciókat leginkább a kormánypárti szimpatizánsok ellenzik (58 százalékban), de a baloldali tábor 51 százaléka szintén szankcióellenes. Érdekesség, hogy a Jobbik ebben a kérdésben is megosztott, a párttal szimpatizálók 47-47 százalékban ellenzik, illetve támogatják a szankciós politikát. Az MTI által közölt közlemény leszögezi: a felmérés alapján a teljes felnőtt népesség közel kétharmada (63 százalék) előnyösnek véli, hogy Vlagyimir Putyin Magyarországra látogat, ezt mindössze 20 százalék gondolja hátrányosnak.
A Századvég pedig azt vizsgálta, hogy milyen viszonyban kellene lenni a magyaroknak az oroszokkal. Ebből a felmérésből az derül ki, hogy a megkérdezettek 75 százaléka szeretne pragmatikus viszonyt Oroszországgal, és csupán öt százalék ért egyet azzal az állásponttal, hogy „Magyarországnak nem kellene szóba állnia” Putyinnal. A válaszadók 18 százaléka szerint kifejezetten baráti viszonyra kellene törekedni a magyar-orosz kapcsolatokban.
Érdekességképpen jegyezzük meg: a Századvég egyúttal azt is megnézte, hogy a három legmeghatározóbb világpolitikai szereplő (Donald Trump amerikai elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Angela Merkel német kancellár) mennyire népszerű Magyarországon. Megállapíttatott, hogy a magyar lakosság Putyinról van a legkedvezőbb véleménnyel: 35 százalék kedveli, a relatív többség (44 százalék) körében viszont népszerűtlen az orosz politikus. A kutatásban résztvevők több mint negyede (27 százaléka) van jó véleménnyel Trumpról, 38 százalék elutasítja, 34 százaléknak pedig egyelőre nincs véleménye a nemrég megválasztott amerikai elnökről. Úgy értékelték, a három külföldi politikai vezető közül „messze Angela Merkel a legnépszerűtlenebb” Magyarországon: a válaszadók 26 százaléka kedveli, és közel kétharmada (64 százaléka) van kedvezőtlen véleménnyel róla az MTI tudósítása szerint.
Nincs is ezekkel a véleményekkel különösebb baj, elvégre meglehetősen bizarr lenne, ha a magyar közvélemény arra szavazna, hogy az éppen újrapolarizálódó (és pillanatnyilag felettébb kaotikus) világ egyik legerősebb államával ne akarjon saját országa jóban lenni.
Csakhogy.
Egy Putyin-látogatás nemcsak erről szól. Vagy erről szól a legkevésbé.
Vagyis: éppen az nem teljesen világos, hogy miről szól. És ez a baj.
Három év alatt ez a harmadik legmagasabb szintű orosz-magyar találkozó. A magyar külügy hivatalos tájékoztatása szerint az orosz delegáció és a magyar kormány már szerdán megkezdte a kétoldalú tárgyalásokat. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán délután fogadta Veronika Szkvorcovát, Oroszország egészségügyi miniszterét, majd a magyar diplomácia vezetője a Roszatom vezérigazgatójával, Alekszej Lihacsovval találkozott, este pedig Szergej Lavrov külügyminiszterrel. Az orosz ipari és kereskedelmi miniszterrel Szijjártó csütörtökön reggel találkozik, Putyin pedig csak dél körül érkezik.
A szakpolitikai kérdésekről folyó tárgyalások tehát bőven befejeződnek már, mire az orosz elnök gépe(i) magyar földet érnek. (Merthogy több gép érkezik ám, különböző repterekről, eltérő időpontokban, s előre nem lehet tudni, hogy Putyin éppen melyiken lesz, ahogyan azt sem lehet előre tudni, hogy a több lehetséges útvonal közül melyiket használja majd arra, hogy Ferihegyről bejusson a magyar fővárosba. Ezért lesz lezárva gyakorlatilag a fél város és ezért lesz teljes légtérzár, hiszen még azt sem lehet előre megmondani, hogy Szerbia avagy Szlovákia felől érkezik-e az elnök.)
Az biztos, hogy lesz szó Paksról, a paksi atomerőmű bővítéséről, amit az orosz fél finanszírozna kölcsön formájában, s amit a magyar adófizetők fognak visszafizetni. Állítólag iszonyat méretű hitelről van szó, de ezzel is az a baj, hogy olyan, mint az elnöki látogatás útvonala: pontosat majd csak akkor lehet tudni, ha már el is költik azt a pénzt. Ráadásul még nincs is meg minden engedély a paksi bővítéshez: a magyar nukleáris hatóság és az Európai Bizottság sem hagyta jóvá a projektet… Ennek ellenére az új blokk építése előkészítési szakaszban van, az építés megkezdése jövőre várható. Csak még azt nem lehet tudni, hogy mennyiért. Itt most nem arról van szó, hogy kell-e az új blokk, hogy kell-e az atomenergia, vagy okosabb lenne más, megújuló energiaforrásokba fektetni a pénzt. Itt egyszerűen arról van szó, hogy évtizedekre adósodik el az ország – és nem lehet tudni, hogy mennyi az annyi.
De hogy Pakson kívül mi kerül még szóba Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozóján? Lesz szó energetikai kérdésekről, az ukrán helyzetről, az unió és Oroszország kapcsolatáról, a szíriai helyzetről, de még a néhai Malévről, illetve annak egy orosz banknál felhalmozott adósságáról is. (A magyar légitársaság 2012 februárjában ment csődbe, és mintegy 126,5 millió euróval tartozik Oroszország állami fejlesztési bankjának.)
Jurij Usakov, Putyin tanácsadója a látogatást megelőzően bejelentette: Budapesten és Moszkvában egyaránt aggodalmat váltott ki, hogy az utóbbi három év alatt felére csökkent a kétoldalú kereskedelmi forgalom értéke, egyebek között az Oroszországot sújtó nyugati szankciók és bizonytalanságok következményeként. Tehát lesz szó a szankciókról, amelyek fenntartását Magyarország ellenzi, mégis kénytelen (lenne) betartani, elvégre uniós szabályozásról van szó.
Usakov szerint Magyarország csatlakozhat a Gazprom két új projektjéhez, az Északi Áramlathoz és Török Áramlathoz is, akár úgy is, hogy az előbbi kap egy magyar leágazást – ami nagy fogás lenne Magyarország számára. Lesz szó a Mol nyugat-szibériai lelőhelyeiről és azok kiaknázásáról is. (A cég eddig 1,3 milliárd dollárt fektetett be Oroszországban, ma már a Mol olajkitermelésének 6,5 százaléka származik Oroszországból.) Meg a budapesti metrószerelvények felújításáról (ez a projekt is nagyjából folyamatban van: a 3-as metróvonal széteső, szovjet gyártmányú szerelvényeit újítják fel – mások szerint cserélik le – Oroszországban, egyes hírek szerint ugyancsak nem teljesen átlátható módon), meg arról is, hogy orosz-magyar vállalati együttműködéssel vasúti kocsikat szállítanak Egyiptomba.
Magyar gyógyszergyártók kaptak engedélyeket, hogy exportálhassanak és részben termelhessenek Oroszországban, s ez sem jön rosszul a magyar félnek.
Még ebből a felszínes felsorolásból is kiderül, hogy jobbra-balra repkednek majd a milliók, milliárdok és egyéb számnevek, amelyekkel földi halandók még matekpéldákban sem igazán találkoznak. Arra kiválóan alkalmasak ezek a témák (és összegek), hogy az emberek figyelmét elaltassák, s már ne is nagyon érdekelje, hogy tulajdonképpen miért is jön Putyin.
Ugyanis, bármekkorák is legyenek ezek az összegek, azért még mindig nem akkorák, hogy azokról államtitkárok, miniszterek ne tudnának megállapodni. Az elnöki vizit valós céljait pedig csak sejthetjük. Orbán Viktor számára a látogatás alkalom, hogy ismételten megmutassa: komoly nemzetközi tényező, amelyet a nagyhatalmak is figyelembe vesznek. Putyin egyszerűen elmegy abba az uniós államba, ahol szívesen látják és nem tesznek fel neki kellemetlen kérdéseket.
Sokan szeretnék elhitetni, hogy a vizit valós célja, hogy Orbán Donald Trump amerikai és Putyin orosz elnök között közvetítsen. Ehhez azonban Orbánnak kapcsolatban kellene állnia Trumppal, márpedig ilyen kapcsolatról nem tudni…
Vannak olyan olvasatok is, amelyek szerint Putyin látogatásával Orbán ázsióját emeli az Európai Unióban. Megint mások szerint Putyin valós célja, hogy minél nagyobb széthúzást generáljon ugyanezen unión belül, s ehhez eszközként használja Orbánt, aki még az ukrán konfliktust is elnézi neki…
És vannak persze olyan nézetek is, amelyek szerint Putyin egyszerűen energetikai béklyóba akarja szorítani Magyarországot, mert hazájának ez megfelel, anyagi és politikai szempontból egyaránt. Elvégre egy olyan ország, amely fizet, mint a katonatiszt a gázért, amelynek csapját bármikor el lehet zárni, mindenkinek jól jön. Főleg, ha az az ország ahhoz a közösséghez (esetünkben az Európai Unióhoz, illetve a NATO-hoz) tartozik, amelynek egyre labilisabb egységét Moszkva megtörni, szétzúzni igyekszik. Putyinnak pedig egyszerűen csak jól jön, hogy vendégeskedhet egy uniós országban. Egy NATO-tagállamban, olyan pillanatban, amikor az észak-atlanti szövetséggel naponta vált Moszkva egyre élesebb hangú üzeneteket a balti államok kapcsán…
Persze, jó lenne légynek lenni azon a bizonyos falon. De biztosak lehetünk benne, hogy a hetek óta tartó sürgés-forgás, készülődés közben az utolsó legyecskét is messze elhessegették a falnak még a közeléből is.
(Fotó: Reuters)
