Régi igazság, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a régi igazságok sem vésznek el, csupán átalakulnak. Mint ahogy a különféle kétes elemek is, legyenek azok futballhuligánok, nemzetvédő szélsőjobbosok vagy éppen országok sorsával kereskedő nagyhatalmi vezérek. A történelem kerekének forgásától függően ők mindannyian időnként légneművé válnak, ha a helyzet adja, akkor tömegben robbannak, ha viszont ismételten fordul a kocka, akár a rendszer részeivé is válhatnak.
EGY POHÁR VÍZ
Nem mindennapi tévéprodukcióban lehetett része annak, aki vette magának a fáradtságot és megnézte az N1 tévé interjúját Miša Vacićtyal. Ő az a fiatalember, aki korábban az 1389 Szerb Nemzeti Mozgalom szóvivője volt, akit jogerősen elítéltek az LGBT populáció elleni diszkrimináció, fegyverviselés és hivatalos személy akadályozása miatt. Mozgalmi múltjához tartozik a részvétel a Koszovó Szerbia része elnevezésű tüntetésen, amelynek során felgyújtották az Egyesült Államok belgrádi nagykövetségét, illetve a Radovan Karadžić melletti szimpátiatüntetéseken való jelenlét, amely a rendőrséggel való összetűzésbe torkollott. Erről a fiatalemberről nagyjából egy hónappal ezelőtt derült ki, hogy a Koszovóért felelős kormányiroda alkalmazásában áll. Ezt kezdetben Marko Đurić az iroda igazgatója tagadta (nyilván a vonat díszítése közben kiment a fejéből), majd végül beismerte. Nos, Vacić az N1 tévében vállalt egy vendégszereplést, ami igen emblematikusra sikerült. Mindjárt az elején ugyanis az újságírónő kérdésére, hogy ki volt az a személy, aki megkereste őt és munkát ajánlott neki, Vacić kisebb köhögőrohamokat kapott, illetve többször is elismételte, hogy nem érti a kérdést. Később a kérdést nyilván megértette, de konkrét, egyenes választ akkor sem adott. Ellenben, felrótta, hogy minden polgárnak alkotmányos joga van a munkához, ezt pedig tőle elvitatják. Jogerős büntetésével kapcsolatban azt mondta, csak besározták őt, a tévécsatornát pedig, amely a CNN balkáni partnere azzal vádolta, hogy külföldi hatalmak parancsára támadja őt. Mintegy csúcspontként azt sérelmezte, hogy nem kaphat egy pohár vizet sem a csatornától. A tévészereplés a Szerbiában eltaposott és megalázott újságírás kicsi sikerét hozta, ugyanis néhány órával később Vacićot menesztették munkahelyéről, ahová „valaki“ vette fel őt.
A haladó párt hatalomra jutása óta a különféle szurkolói csoportok és nemzeti mozgalmak randalírozó tagjai eltűntek a belgrádi utcákról és az úgynevezett melegfelvonulás is rendbontás nélkül zajlott le. Néhányan feltették a kérdést, hogy hová tűntek ezek az erőszakos elemek, de eddig erre a kérdésre nem érkezett válasz. Vacić ügye egy lehetséges válasz. Lehet, hogy ő csak a jéghegy csúcsa ebben a történetben, hisz ki tudja az utcai randalírozók közül rajta kívül hányan kaptak még valamilyen állami munkát. Például azt se tudjuk, hogy kiket rejtettek a símaszkok a Savamala negyedben, pedig ez már az Európai Uniót is érdekli, olyannyira, hogy David McAllister jelentéstevő fel is rótta Belgrádnak, hogy az ügyet immár 9 hónapja nem oldották meg. És akkor ha ehhez még hozzávesszük az úgynevezett segédrendőrség ügyét, amelyet végül az országos felháborodás miatt levettek napirendről, eléggé riasztó válasz körvonalazódik a feltett kérdésre.
A YAKUZÁK MÁR A JAKUZZIBAN VANNAK
Más városokból érkezett nagyhangú, erőszakos személyek járnak-kelnek a szabadkai Városháza szebb időket is látott folyosóin, elborzasztva Mária Teréziát és a többi vitrázson szereplő történelmi személyiséget. Csapkodják az ajtókat, hatalmaskodnak, a dolgozók gyomorgörccsel járnak be munkahelyükre, mesélte néhány ismerős, akik az önkormányzatban dolgoznak. Ráadásul, a napokban arról is hallani lehetett, hogy elbocsátják az önkormányzat biztonsági személyzetét, vagyis a portásokat. A város honlapján fenn is van a szerződés, amelynek értelmében a régi Városháza keleti és déli bejáratának valamint az Új Városháza épületének őrzését újévtől a Zimonyban bejegyzett Jakuza kft. veszi át. A honlapon a pályáztatás teljes dokumentációja megtalálható. Nyilván a törvényes keretek között zajlott a dolog, de azért mégiscsak elgondolkodtató az ügy. Sőt, riasztóan hangzik. Eleve Zimonyról az embernek az ottani klán jut az eszébe, vagy az, hogy ott támadtak rá vasrudakkal Teofil Pančić újságíróra, illetve, hogy a radikálisok bázisa ez a város. Ráadásul a definíció szerint a jakuza, más néven gokudo, a világ egyik legrégebbi bűnözői szervezete, amely Japánban jött létre. Elég bizarr és vészjósló név egy olyan cégnek, amely a biztonságról hivatott gondoskodni. Bízzunk benne, hogy ezúttal nem érvényesül a nomen est omen elve és nem arról van szó, hogy ismételten csak átalakul az energia. Az sem mellékes, hogy, ha a megszokott portások helyét egy zimonyi őrző-védő cég emberei veszik át, joggal érezhetik a szabadkaiak, hogy ez már nem az ő városházájuk.
KOSZOVÓ MINT CSEREESZKÖZ
Meg is kapták az első hidegzuhanyt az újonnan beiktatott amerikai elnök szerbiai hívei, akik abban reménykedtek, hogy Trumpnak és Putyinnal az lesz az első dolga, hogy Koszovót visszaadják a szerbeknek. Az első jelek arra utalnak, hogy az elnök valóban csökkenteni akarja az amerikai részvételt a különböző válsággócokban, csak épp nem olyan módon, ahogyan azt a szerb nemzetvédők megálmodták. James Mattis védelmi miniszter ugyanis azt mondta, mielőtt csökkentik jelenlétüket Koszovóban, fel kell erősíteni az ottani hadsereget. Az pedig nyilván nem a szerb katonaság. Ezzel szinte egy időben Mary Dejevsky brit publicista arról beszélt a Szabad Európa Rádiónak, hogy Oroszország kész lenne elismerni Koszovó függetlenségét cserébe a krími terület visszacsatolásának nyugati jóváhagyásáért. A nyilatkozat dühös megjegyzések áradatát indította el és nyilván jó adag spekuláció is van ebben az elméletben, de azért mégse dobjuk el teljesen. A szerbek elvakult oroszimádatukban, ami az erőskezű Putyin megjelenésével minden korábbinál magasabb hőfokon lángol, folyton abba a tévhitbe esnek, hogy Moszkva akár nemzetközi konfliktust is vállalna értük. Valójában pedig sorozatosan az történik, hogy a balkáni ügyekbe való belepiszkálással Moszkva saját geostratégiai helyzetét erősíti. Tehát, ha esetleg a Kreml keze is van abban, hogy Koszovó körül ismét feszültségek alakultak ki, ez nem jelenti azt, hogy orosz egységek fogják lerohanni a területet és összecsapnak majd az amerikaiakkal, ezzel egy világháború kirobbantását kockáztatva, sokkal inkább azt, hogy Koszovó ügyét valamilyen saját érdek érvényesítésére használják fel, legyen az Krím, Ukrajna vagy éppen a földgázvezeték.
A szerbek skizofrén hozzáállását mi sem tanúsítja jobban, mint hogy a finn Marti Ahtisaarit teszik felelősség, mert az ő rendezési terve szolgált alapul Koszovó függetlenségének kikiáltásához. Érdekes módon azonban azt elfelejtik, hogy azt Ahtisaari-Csernomirgyin tervnek nevezik, vagyis az oroszok is részt vettek kidolgozásában és elfogadtatásában. Az energia itt sem vészett el, csupán átalakult.
A jegyzet a Családi Kör hetilap 2017.01.26-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.
