Liljanának, Bogumilnak és Borjannak
A menyasszonyok táncát járják a lányok
a Fekete-Drin forrásánál
Valamiben mintha megakadna léptük
Itt folyik a föld alatt a Fekete-Drin csak nem látszik
Amaz a látható része meg mintha egyesülne az Ohridi-tó vizével
igen is meg nem is
habozik
hintáztat és ringat
Vér a borban
bor a vérben
mint az elsőáldozás
ünnepélyes pillanat
A táncosok egymásba kulcsolt kezén át folyik a Fekete-Drin
A mindenség felett kifeszített kék mennyei bőrön
zeng az isteni dobszó
Fekete vérrel telnek a szívek
A mélyvízi áramlatok az örvénylő forrás
és a lányok léptének dobbanása ugyanazt a ritmust veri
csendesen és visszafogottan
Talpuk alatt a zöld víz forrása csobog
a kék tó felé sietve
Tökéletesség, amelyhez nincs mit hozzátenni
ha nem rontanánk a képen
A gyönyörtől legfeljebb csak sírhatunk
arccal a letaposott fűnek
Akár meg is lehetne halni
Ezután már semmi sincs
ahogy előtte sem volt
Csak Isten a hatalmas dobbal
amelyen átvetve csak
Biljana fehér vászna[*] függ
s a dob is emiatt zengi a ritmust
csendesen és visszafogottan
Az isteni dobszó hangja összhangra lel a lányok lábával
és a piros harisnyájukkal
s így forog körbe
és körbe
Meghatározza a talpak taktusát
ahogy a földön dobbannak
csendesen és visszafogottan
A halak erre a hangra odalent a tó mélyében elhullatják pikkelyeiket
amelyek mint valami élő ezüst éjjel a felszínre úsznak
a tó pedig talányosnak és elvarázsoltnak tűnhet mélységes titkokkal tele
Saját szememmel láttam a balkonról a szállodámban
amelynek a neve ugyancsak Fekete-Drin
hogy ifjú varázslények emelkedtek ki a tóból éjjel
és a legszebb lányokat magukkal vitték a mélybe
pontosan ott ahol a Hold fénye élő ezüstből vert be szegecseket
s a hang szertefolyt a tavon
csendesen és visszafogottan
Visszatérve immár teljes a lányok szabadsága
mehetnek amerre a szívük hajtja őket de ugyanaz a szív mindörökké veri majd
az isteni dobszó ritmusát
a Nevesztinszko oro ritmusát
csendesen és visszafogottan
A Fekete-Drin mindörökké ott folyik majd rajtuk át
Egész életükben zöld medreként terelik majd az útját
partja lesznek
hajlékony ohridi angolnák
Náddá válnak a tavon amelyen feketén átfolyik
Meghajolhatnak remeghetnek s téphetik is őket
de sohasem fognak teljesen elszakadni
a Fekete-Drin sötét mélyétől és az ohridi tófenéktől
Megpillantva a szálloda balkonján ahogy ezüstbe festett a Hold
a varázslények vittek volna már engem is
De amikor közelebb értek láthatták
hogy kiöregedtem én már ebből
hagytak hát hadd nézzem hiszen tanúk nélkül nincsenek csodák
A vörösbor sötét üledékével szememben tértem vissza
az ezer kilométernyire lévő városba
De akárhogy is azóta ágyneműm teljes hosszán
folyik itt a Fekete-Drin
s álmomban minden éjjel élesen hallom
ahogy pontosan a párnám közepén a fülem és a halántékom között
veri a szív
az isteni dobszó ritmusát
a Nevesztinszko oro ritmusát
csendesen és visszafogottan.
Sztruga, 2002. VIII. 25.
Szabó Palócz Attila fordítása
____________________
A vers eredeti címe: Nevestinsko oro (Nevesztinszko oro). Macedónul: Невестинско оро. Ez egy macedón női népi tánc, amelyet egy tánccsoport adott elő a Sztrugai Költői Esték vendégei előtt Szent Naum kolostoránál, Macedóniában, pontosan azon a helyen, ahol a Fekete-Drin (macedónul: Црн Дрим) folyó előbukkan a föld alól, majd rögtön bele is ömlik az Ohridi-tóba. Ha valaki nem tudná – a Fekete-Drin egy különleges folyó. Saját akarata van. Keresztülfolyik az Ohridi-tavon a saját medrében, majd újra folyóként lép ki belőle.
[*] A Билјана платно белеше (Biljana platno belese) kezdetű macedón népdalból. Annyi, mint: Biljana vásznat fehérít.
