Ha Richard Nixon 1974-es bukását eddig az amerikai politikai történelem legnagyobb botrányának tartották, akkor Michael Flynn nyugalmazott tábornok február 13-i lemondásra kényszerítése máris messze túlmutat annak jelentőségén.
Richard Nixon egy évig fogadkozott, hogy nem mond le — aztán mégis lemondott (Fotó: Peter Barry Chowka)
Mint ismeretes, Nixon azért távozott idő előtt, mert tudott arról, hogy munkatársai két évvel korábban betörtek az ellenzéki Demokrata Párt választási kampányirodájába néhány apró taktikai titok megszerzése végett. Az elnök nemcsak tudott erről, hanem jóváhagyta a bűntény elkendőzésére indított akciókat. Nixon ellen órákon belül megindult volna a kongresszusi elszámoltatási eljárás (impeachment), ha 1974. augusztus 8-án be nem jelenti másnapi távozását.
A kisstílű betörők lefülelésével kezdődő és az USA elnökének lemondásával végződő Watergate-botrány piti ügy volt ahhoz képest, ami ezen a héten kezdetét vette Washingtonban: a Trump-kormányzat orosz kapcsolatainak leleplezése, még pontosabban – mivel azokról valójában hónapok óta tud ország-világ – jelentőségük és messzemenő következményük feltárulása.
Szándékosan írunk „feltárulást”, nem pedig „feltárást”, mert Donald Trump elnöknek és kongresszusi republikánus kiszolgálóinak – egyelőre – hatalmukban áll megakadályozni minden hivatalos vizsgálatot. Noha számos republikánus szenátor és képviselő valóban elfogadhatatlannak tartja a máris kiderült orosz kapcsolatokat, sőt vizsgálatot követel, a szenátus és a képviselőház vezetői egyelőre keményen ellenállnak az átfogó, érdemi vizsgálat megindításának, és csak a hírszerzési bizottságban engedélyeznék azt – egyértelműen azért, mert annak jelentései nem kerülhetnek nyilvánosságra. Jeff Sessions, vitatott előéletű új igazságügyminiszter sem hajlandó magát kivételezni az esetleges nyomozás vezetése alól, hiszen ő Trumpnak az az embere, aki a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) belső vizsgálódását is leállíthatja. Sessions akkori szenátornak egyébként kiemelt külpolitikai tanácsadó szerepe volt Trump választási kampányában.
Trump ökle (Fotó: Nata Harvik, AP)
Flynn lemondatására csak akkor került sor – kaotikus fehér házbeli körülmények között, amelynek során óráról órára változott a nyilvánossággal közölt álláspont –, amikor a Washington Post közzétette a kiszivárgott hírt, hogy a nemzetbiztonsági tanácsadó hazudott az alelnöknek és a nyilvánoságnak: tagadta, hogy tavaly december 29-én többször tárgyalt a washingtoni orosz nagykövettel az éppen bevezetett szankciókról, amelyekkel Barack Obama a Kreml választási beavatkozására próbált mégoly visszafogott választ adni.
Az oroszok aznap ellenintézkedéseket helyeztek kilátásba, de másnap – éppen Flynn és a nagykövet tárgyalásai után – meggondolták magukat. Trump még aznap Twitteren dicsérte meg Putyint („Mindig tudtam, hogy okos ember!”), amiért nem vezetett be ellenszankciókat.
Természetesen felmerül a jóindulatú feltételezés, hogy Flynn „saját szakállára” cselekedett. Csakhogy ez nem a tábornokok szokása, valamint akkor miért kellett egy nap alatt négyszer is telefonálnia a nagykövetnek: ha saját belátása szerint dönt (vagyis nem kell megkérdeznie felettesét, aki maga Donald Trump megválasztott elnök volt), akkor csak van akkora felkészültsége, hogy ne kelljen „időt kérnie” vagy máshová rohangálnia a véleményéért. A jóindulatú változat tehát egyáltalán nem meggyőző.
Nemzetbiztonsági tanácsadójának bukása (értsd: kényszerű lemondatása) nyomán Trump annyit közölt a Twitteren, hogy „Az igazi sztori az, hogy miért van annyi illegális kiszivárogtatás Washingtonban? Vajon akkor történik ez, amikor É.Koreát stb. intézem?”
Nos, a hírszerzőkkel és nyomozókkal kapcsolatban álló újságírók meg elemzők szerint az „igazi sztori” az, hogy a Trump által pozícióba rakott vezetők gátolják az orosz kapcsolat vizsgálatát, tehát a döbbenetes igazság nyilvánosságra juttatásának egyetlen útja a kiszivárogtatás. Pontosan ez történt a Watergate-ügyben is: a két riporterhős (Bob Woodward és Carl Bernstein) belső forrása, a Mély Torok, az FBI igazgatóhelyettese volt, aki tudta, milyen történelmi jelentőségű bűntényt próbál a Fehér Ház eltitkolni, és úgy érezte, hogy a sajtó az egyetlen, utolsó esély a történtek leleplezésére. Ezért próbálja minden parancsuralmi indíttatású, bármily demokratikusan megválasztott népvezér elhallgattatni a sajtót.
Csakhogy a jelenlegi amerikai hatalom „botránya” – ha beigazolódik, márpedig Trump harmadik bukott Moszkva-kapcsolata azt mutatja, hogy korántsem véletlen kilengésről van szó – egyáltalán nem botrány, hanem hazaárulás.
És ezt nem (csak) a Szabad Magyar Szó jegyzetírója állítja, hanem Amerika és a világ történelmi horderejű átejtésének számos amerikai értelmezője.
A fenti portréösszeállítás a Trump közvetlen környezetének moszkvai kapcsolatokkal rendelkező tagjait mutatja be. Pirossal áthúztuk azt a három fontos személyt, akik ebből a körből máris le- és kibuktak orosz kötődéseik lelepleződése miatt:
- Rex Tillerson (bal felső kép) külügyminiszter, az ExxonMobil volt vezérigazgatója
- Michael Flynn (felső középső) nyugalmazott tábornok, rekordszerűen rövid életű nemzetbiztonsági tanácsadó
- Ivanka Trump (jobb felső), az elnök kedvenc lánya, aki 2016 nyarán az ausztrál sajtómágnás, Rupert Murdoch lányával, Wendi Deng Murdoch-kal nyaralt Dubrovnikban. A Murdoch-lány nemcsak a Trumpot hatalomra segítő Fox hírtévé alapító tulajdonosának a lánya, hanem Vlagyimir Putyin barátnője is. De ott volt Jared Kushner is, Ivanka férje, a trump-kampány legbelsőbb bizalmi embere is – ráadásul a választási kampány Trump számára legnehezebb szakaszában. Ennyire ráértek volna – vagy a „turizmus” kiváló álcát biztosít a bizalmas ügyekhez!? A Trump-lány az Instagramon is dicsekedett dubrovniki sétával. Ivanka (és férje) az, aki soha nem fog kihullani apja orosz kapcsolattartóinak köréből.
Wendy Deng Murdoch és Ivanka Trump, valamint Ivanka és férje, Jared Kushner 2016 augusztusában Dubrovnikban (Fotó: Daily Mail)
- Carter Page (bal alsó), oroszországi és közép-ázsiai energiaügyekkel foglalkozó New York-i beruházási bankár, Trump legelső külügyi tanácsadóinka egyike, az orosz állami propagandamédia kedvenc amerikai közgazdásza. Tavaly nyáron bukott le orosz kapcsolatainak leleplezése miatt, jelenleg is vizsgálat folyik ellene.
- Paul Manafort (jobb alsó) Trump volt kampányfőnöke, jogász, lobbista, Viktor Janukovics bukott ukrán elnök választási kampányfőnöke és orosz kapcsolatainak ápolója (12 millió dollárért), aki Ferdinand Marcos Fülöp-szigeteki és Mobutu Sese Seko kongói diktátornak, valamint Jonas Savimbi angolai gerillavezérnek is tanácsadója volt. Tavaly nyáron bukott le a kampánystáb éléről, amikor fény derült az oroszpárti ukrán köröktől kapott 12 milliójára.
