A magyar agrárium helyzete már az I. világháború előtt rendkívül zaklatott volt, amiről legékesebben talán Ady Endre szólt A grófi szérűn c. versében. A lakosság kétharmadát adó parasztság alsó rétegei egyre szegényebb sorba kerültek, a parasztmozgalmak sikertelensége, a kivándorlások, majd az elhúzódó világháború, az emberveszteségek és a további elszegényedés pedig csak növelte a feszültséget.
Az agrármozgalmak, különböző pártok nem tudtak hosszútávú megoldást kínálni. A nagybirtokrendszer megreformálása halaszthatatlanná vált. Az őszirózsás forradalom nyomán kikiáltott első magyar köztársaság (1918. november 16.) – amelynek, nem mellékesen 9 hivatalos nyelve volt: magyar, német, horvát, olasz, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén – első kormánya gróf Károlyi Mihály vezetésével széleskörű földreformot hirdetett.
“A földművelő nép földhöz juttatásáról szóló törvényt” több hónapos alkudozás, huzavona után a Nagyatádi Szabó István által előkészített javaslat alapján fogadták el 1919. február 2-án. Az egyházi- és magánbirtokok felosztásából először a hadirokkantak, hadiözvegyek és a katonai szolgálatot teljesítő nincstelenek részesülhettek.
Károlyi Mihály maga kérte, hogy a földosztást saját, kápolnai birtokán kezdjék meg.
Károlyi 1919. február 23-án a kormány tagjaival, újságírókkal, írókkal együtt utazott a heves megyei Kápolnára, ahol az ünnepélyes fogadás után hangsúlyozta: ez a földosztás Kossuth Lajos eszméinek továbbvitelét jelenti. A nagygyűlésen felszólította a parasztságot, hogy segítse a kormányt munkájával, termeljen többet, ásóval, kapával, ekével a kezében küzdjön.
Az eseményt sokan megörökítették: Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Biró Lajos is lelkesedéssel, elismerően írt, nyilatkozott Károlyiról, a történelmi jelentőségű napról beszélve. Krúdy egyenesen új honfoglalásnak nevezte azt.
A rendkívül nehéz történelmi helyzet és gyorsan változó politikai környezet nyilván nem kedvezett a néptörvény végrehajtásának. Ez a nap mégis emlékezetes marad, nemcsak a magyar agrárium számára – annak ellenére, hogy a második Orbán-kormány saját alaptörvényének életbe lépése után néhány héttel, 2012. március 29-én eltávolíttatta az első magyar köztársaság elnökének és miniszterelnökének szobrát a parlament előtti Kossuth térről.
Károlyi alakja természetesen vitatható a földosztással kapcsolatos úttörő szerepe ellenére is. Mégiscsak jelképesnek tekinthető, hogy az, aki töröltette az ország nevéből a köztársaság szót, nem akarta látni a földosztó magyar köztársaság vezetőjének bronzszobrát az Országgyűlés ablakai alatt és vidékre száműzte azt (Siófok egyik jelentéktelen parkocskájában állították fel, a helyi születésű alkotó, Varga Imre kérésére).
Magyarországon ma a fölbirtokok hatalmas koncentrációja megy végbe.