Óriási versenyfutás folyt a telefonért, mintha mindenkinek egyszerre jutott volna eszébe kísérleteket folytatni, hogy megépítse a berendezést. Ez persze nem véletlen: Samuel Morse távírója után, a XIX. század közepétől várható volt, hogy tovább fejlődik a technika.
Alexander Graham Bell érdekes családban élt, lényegében a kommunikáció és annak fejlődése, fejlesztése körül forgott az életük. Bell anyja siket volt, a felesége siketnéma, az apja és nagyapja is kommunikációs technikával foglalkozott. Az apja az úgynevezett „látható beszéd” elnevezésű módszert fejlesztette ki arra, hogy siketeket beszélni tanítson.
Bell Skóciában született, de a család átköltözött Kanadába, mert két testvére is meghalt tuberkolózisban. Az apjuk a rossz klímát okolta, így kerültek Kanadába, majd az Egyesült Államokba, Bostonba. Bell a Massachusetts állambeli Northamptonban kapott állást, siketnémákat tanított. Itt ismerte meg későbbi feleségét is.
Bell a világ első nyilvános telefonbeszélgetése közben
Bell hallásjavító készülékkel kísérletezett, tulajdonképpen ebből kiindulva találta fel a telefont. 1876. március 7-én kapta meg a szabadalmat távbeszélő készülékére. (Tíz évvel később már 150 000 embernek volt telefonja Amerikában.) Megalapította saját cégét, amely hamarosan perbe keveredett a Western Union társasággal, akiknél Edison fejlesztette a telefont. Elisha Gray amerikai mérnök is már évek óta dolgozott saját készülékén, melyre a szabadalmat szerencsétlen módon éppen akkor, ugyanazon a napon nyújtotta be, mint Bell. Évekkel korábban Németországban Philipp Reis fizikus és feltaláló szintén megalkotta saját távbeszélőjét, még a neve is telefon volt. Reis fiatalon meghalt, a német tudományos világ nem lelkesedett túlzottan a telefonért, nem kísérleteztek vele tovább.
Antonio Meuucci, a telefon valódi valódi feltalálója?
Időközben Olaszországban Antonio Meucci dolgozott ki telefonkészüléket, aki egy színháznál volt gépkezelő, ott jött rá, hogyan továbbítsa a hangot. Meucci Kubába, majd New Yorkba költözött, több találmánya is volt, melyeket párhuzamosan fejlesztett. Telefonját azért tartotta fontosnak, mert felesége súlyos reumás panaszokkal küzdött, nemhogy a házból, lassan szobájából sem nagyon mozdult ki. Meucci azért építette ki a házban a telefont, hogy tudjanak beszélgetni. A szabadalmaztatást elindította ugyan jóval Bell előtt, de pénzhiány miatt nem tudta befejezni.
Akárhogy is, egy biztos, Bell a fent említett mérnökök és feltalálók összes fejlesztésével tisztában volt, ismerte munkáikat, Reis telefonkészülékét még Skóciában tanulmányozta, Elisha Gray technikai megoldásainak is tudatában volt, Antonio Meucci terveit és eredményeit pedig felhasználta saját készülékéhez és végül ő lett a telefon atyja.
Az Egyesült Államok Kongresszusa a 2000-es évek elején kezdett foglalkozni a témával, és 2002-ben hivatalosan is elismerte, hogy lényegében Meucci volt a feltaláló, akinek az érdemeit méltatta az amerikai törvényhozás. A telefont és feltalálásának pontos körülményeit viszont továbbra is viszály övezi.
Amikor Bell 1922-ben meghalt, az Egyesült Államokban egy perce szünetelt a telefonszolgáltatás.
