160 évvel ezelőtt, 1857. március 8-án New York textilgyáraiban a munkásnők fellázadtak és utcára vonultak. Béregyenlőséget követeltek, a munkafeltételek javítását és a munkaidő csökkentését. Ez az első olyan esemény, amely a nemzetközi nőnaphoz vezetett.
Ez az 1914-es német plakát a nők választójogát követelte
A nőnap kiharcolása Clara Zetkin (1857–1933) nevéhez köthető, aki német politikus és nőjogi aktivista, 1920 és 1933 között a Reichstag választott képviselője, sőt 1932-ben rangidős házelnöke is volt. Részt vett az Első Internacionálé szervezésében, a Második Internacionálén pedig elérte, hogy határozatot fogadjanak el a nemzetközi nőnap megtartásáról. 1912-ben a bázeli szocialista kongresszuson Zetkin az 1857-es, New York-i eseményekre hivatkozva hirdette meg, hogy a nőnap ezentúl március 8-án legyen.
Clara Zetkin koridős házelnök (az emelvényen ősz hajjal) megnyitja a Reichstag 1932-es ülésszakát (Fotó: Bundesarchiv)
Clara Zetkin 1933-ban száműzetésbe kényszerült a Szovjetunióba, amikor Hitler hatalomra került és kitiltotta a kommunista pártot a parlamentből. Amikor Zetkin néhány hónap múlva meghalt, a Szakszervezetek Házában ravatalozták fel Moszkvában. Sztálin saját vállán vitte a koporsóját, amiben a Kreml falánál temették el.
Oroszországban is a gyárakból indult a nők tüntetése. 1917. március 8-án szerveztek nagy megmozdulást Péterváron, békét és kenyeret követelve vonultak az utcára. Négy nappal később a cár lemondott és megkezdődtek a forradalmi események. A Szovjetunió később a saját politikai céljaihoz igazítva kicsit átformálta a nőnapot és ennek ürügyén is a munkásosztály legyőzhetetlenségét és fényes jövőjét hirdette. 1965-től munkaszüneti nappá nyilvánították, és akárhogy is változott azóta a politika, március 8. Oroszországban mindmáig hivatalos ünnepnap maradt.
Az Egyesült Államokban az Amerikai Szocialista Párt kezdeményezte 1909-ben, hogy a nőnap legyen nemzeti ünnep, de ekkor még február utolsó napján tartották. Az amerikai társadalom sohasem fogadta el ünnepként, a legtöbb amerikai nem is tudja, hogy mit – többek között éppen az amerikai nők bátorságát! – ünnepel a világ többi része ezen a napon. A 2008-as demokrata előválasztásokon, majd a 2016-os amerikai elnökválasztáson sokak szerint azért nem tudott Hillary Clinton sikert aratni, mert az amerikaiak egy része még mindig ódzkodik attól, hogy egy nő kezébe „adja a hatalmat”.
Az amerikai kongresszus demokrata nőtagjai fehér ruhában jelentek meg Donald Trump elnök 2017. február 28-ai beszédére: a szüfrazsettmozgaalom jelképének felhasználásával az új elnök szoknyavadász múltjára hívták fel a figyelmet, de arra is, hogy Hillary Clintonra majd három millióval többen szavaztak, mint Trumpra.
Magyarországon 1913-ban az Országos Nőszervező Bizottság kezdeményezte a nőnaphoz való csatlakozást, amit attól kezdve meg is tartottak minden évben. 1948-tól szovjet hatásra lett egyre nagyobb jelentősége, a Rákosi-korszakban pedig kötelező állami ünnepnap lett. A női társadalmi szervezeteket a rendszerben felülről hozták létre propagandacélokkal és nem volt igazi hatalmuk.
Milka Planinc 1983-ban árgyalt az Európai Bizottság elnökével, Gaston Thornnal (Fotó: Európai Unió Levéltára)
A volt Jugoszláviában nem számított munkaszüneti napnak az ünnep, ám a legtöbb munkahelyen mégis inkább csak köszöntőket tartottak, mintsem valódi munka folyt volna. Jugoszlávia az egyetlen olyan szocialista ország (és mindössze a kilencedik állam a történelemben), amelynek női miniszterelnöke is volt: Milka Planinc vegyes horvát–szerb családból származó politikusnő 1982-től 1986-ig állt a Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) élén. Abban az időszakban kezdődött a jugoszláv államadósság rendezése, amivel kemény megszorítások jártak együtt.
1977-ben az ENSZ Közgyűlése világnappá nyilvánította a nőnapot. Több országban is munkaszüneti nap, máshol ünnepnap, de olyan ország is van, ahol csak a nőknek jár munkaszünet: például Madagaszkáron és Nepálban. Kínában csak félnapos munkaszünetet kapnak a nők március 8-án.
Mára a nőnapok jobbára elvesztették politikai felhangjukat, de a különböző szervezetek minden évben kihasználják ezt a napot arra, hogy felhívják a figyelmet valamilyen nőket érintő fontos problémára.
Az Európai Parlament ebben az évben a nők gazdasági erejére próbál rámutatni, valamint a nőknek a munka világában tapasztalt hátrányos helyzetére, ami főleg a fizetési különbségekben mutatkozik meg és abban, hogy nőként sokkal nehezebb vezető pozíciót elérni. Az ENSZ is arra szeretné ráirányítani figyelmet, hogy a nők sokkal rosszabb helyzetben vannak a munkahelyeket és az elvégzendő munkát illetően, ahol a nemek egyenlősége egyáltalán nem valósul meg. A Nemzetközi Nőnap hivatalos szervezete arra szólítja fel idén a nőket, hogy merjenek bátrak lenni és változtatni, kiállni az egyenlőségért.
