Szinte futótűzként terjedt a hír, hogy az épület tulajdonosváltása miatt lakat kerül Szabadka utolsó igazán hangulatos régi kiskocsmájára, a Majóra. Arra a helyre, ami nem csak egy kocsma, hanem 1959 óta szabadkai és a városba érkező színészek, sportemberek, újságírók, zenészek egyfajta menedéke is. Azoké, akik nem elégszenek meg azzal a csillogó-villogó rózsaszín köddel, amit ma a belváros szórakozóhelyeinek nagy része megpróbál eladni nekünk.
Rade Kovačević tulajdonos köszöni szépen, jól van. A Majo is. Azt mondja, tudja, érti és látja, hogy milyen kavarodást okozott az újságcikk is, amelyik a héten jelent meg a címében azt állítva, hogy hónapokon belül bezár a Majo. Sorra érkeznek az emberek, hogy „még egy utolsó italt megigyanak itt” mielőtt bezárna a hely, a sajtó érdeklődése is megnőtt.
– Egy teljesen korrekt szöveg jelent meg, amiben arról is beszéltem, hogy eltűnnek a polgári helyek, bezárnak azok a kocsmák, amelyeknek történelmük van. De a szöveg címe összezavarhatta az embereket – mondta a tulajdonos. – Az, hogy általánosságban véve nem rózsás a helyzet, világos. Sorra zárnak be a helyek, eltűnnek a fiatalok, de ami a Majot és az épületet illeti, egyelőre nem történt semmi, ami miatt aggódni kellene. Az épület tulajdonosával jó a viszonyunk, azt mondta, hogy esze ágában sincs valamit megszüntetni, aminek ilyen hagyománya van.
Itt a hétvége, jön a tavasz is, lassan „ki lehet ülni”. Sétáljunk egyet, nézzünk be Rade bácsihoz is. Ez itt maga az élő történelem.
