Nagy Nyitásra lenne szükség
Hazajövet olvastam egy mondatot, nem hittem a szememnek. Szeretném hinni, hogy lapszusról, elszólásról van szó, de talán nem is hangzott el, hanem az interneten terjesztett, kitalált mondatról van szó. Állítólag, a Magyar Nemzeti Tanács ülésén jelentette ki valamelyik felelős magyar tisztségviselő (Ökrész Rozália, a Magyar Szó Kft. igazgatója mondta – a szerk. megj.):
„A lapban (a Magyar Szóban) közölt írások azt igyekeztek bemutatni, hogy a már szinte divattá váló elköltözés helyett, sokan itthon keresnek és találnak megoldást családjuk boldogulására”. Nem tudom, hogy akadt-e valaki, aki a helyszínen elhatárolódott tőle, hogy mentse a Magyar Nemzeti Tanács becsületét. Már csak azért is, mert a vajdasági magyar közösség jelenleg, éppen a fokozódó elvándorlás miatt drámai helyzetben került, megmaradás kérdése lett a folyamat visszafordítása. A elhamarkodott kijelentések helyett meg kellene vizsgálni, mit lehetne változtatni, miben változzunk, mi az, amit változtatni tudunk, és mi az, amit nem. Gondoljunk a jövőre és puhatoljuk: mit tegyünk, hogy az elvándorlók visszatérjenek, mint a hetvenes években. Sajnos, senki sem szólította meg a Nyugatra távozó mesterembereket, egyetemi végzettségű szakembereket, senki sem nézett a szemükbe, senki sem kérdezte meg őket, hogy miféle „divathóbortnak” hódolnak. Az elvándorlás viszont immár tömegméretű, nem csak kérdezni kellene, hanem fel kellene tárni a több gyökerű motivációkat.
A legtöbben azért távoznak, mert itthon éhbérért dolgoznak, vagy mert munkanélküliek. Nem fognak talán éhbérért dolgozni a helyi kisebbségi oligarcháknak? Igaz, vannak, és egyre többen lesznek, akik nem szükség miatt erednek útnak. Velük kapcsolatba azonban legyünk tisztességesek, vessünk számot saját felelősségünkkel.
Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot! Mit mulasztottunk? Elgondolkoztunk-e azon, hogy egy igen értékes réteg azért vándorol ki, mert a saját kis közösségében nem érzi jól magát? Azért távozik, mert eluralkodott a viszálykodás, a megbélyegzés, a kizárólagosság? Vannak olyanok is, akiket tényleg nem az anyagi kényszer indít útnak, hiszen viszonylag tisztességes körülmények között élnek, de nem látnak távlatokat, vagy nem tagosodtak be egyetlen pártba sem (ne feledjük: pártokrata világban élünk, s ne legyünk álszentek, valljuk be: e téren a vajdasági magyarok sem képeznek kivételt!), vagy azért, mert hiányzik a közösség visszatartó ereje. Valaha volt egy erős helyi visszatartó, visszavonzó identitás, a „vajdaságiasság”, de az is múlófélben van. Tekintetünket teljes erőben Budapestre vetjük, és Németországba menekülünk.
Pár évvel ezelőtt Zentán a Deák Ferenc-i kiegyezés politikáját kértem számon, ma már ez sem elegendő, most a különbségeket tisztelő Nagy Nyitásra lenne szükség. Különben gyászos jövő vár erre a közösségre! Vezetőinknek egy percre sem szabad megfeledkezni, hogy az utókor nem a jó szándékok – hiszem, hogy senkinek sincs közülük rossz szándéka – hanem a végeredmény mentén fog ítélkezni felettük.
(Végel László írása a Családi Kör nyomtatott kiadásában jelent meg)
Ökrész Rozália, a Magyar Szó Kft. igazgatójának ominózus mondata 0:45-től látható:
