Néha maga a szerbiai politikai közélet adja meg a megfelelő felvezetést a jegyzethez, ami fejben már összeállt, csak egy szikra hiányzik. A heti iromány témája nem más, mint a haladók és a radikálisok közötti viszony, annak boncolgatása, mennyire állnak közel vagy távol egymáshoz és elképzelhető-e a Fal ledöntése, mint a két Németország esetében. Miközben pedig a gondolatok egymást taposták, jött Vojislav Šešelj, akire mindig lehet számítani és megadta a tökéletes indítást.
„Jelenleg ellenzéki párt vagyunk, de szeretnénk hatalomra jutni. A szerb politikai színtéren pedig hozzánk legközelebb a Szerb Haladó Párt áll” – nyilatkozta hétvégén a Kurirnak a Hágát is megjárt pártvezér, aki részleteiben is elmagyarázta a tényállást. Elmondta, neki személy szerint semmilyen gondja nincs Aleksandar Vučićtyal, kizárólag azért támadja őt politikailag, mert jelenleg az ellenfele, de személyes dolgokkal nem is szándékozik rárontani, ellenben Nikolićtyal, akiről megalázóan beszélt, de ő már nem lényeges játékos ebben a történetben. Šešelj szerint előbb vagy utóbb maga a haladó elnök is rájön majd, hogy az Unióban kizárólag a szerbek ellenségei vannak és lemond erről az irányvonalról. Ez a Fal. Amint pedig ez megtörténik, immár semmi akadálya se lesz az összeborulásnak.
Amikor Šešeljt hazaengedték Hágából olyan betegségre hivatkozva, ami szemmel láthatóan (már) nincs, mindenki arra számított, hogy teljes erővel nekiront a pártját szétverő és ellopó két haladó vezetőnek, Vučićnak és Nikolićnak. Az utóbbit valóban célba vette, de a haladó hatalommal kezdetektől kesztyűs kézzel bánik. Ezt nem is igen tagadja, a fentebb idézett interjúban is arról beszél, hogy neki az európai irányultságú ellenzék a valódi ellensége, vagyis Vučić csak egy tékozló fiú, aki majd megtér a szülői házhoz. Többek szerint Šešeljék múlt heti cirkusza is – amikor a parlamentben felszólaló Federica Mogherini uniós vezetőt kifütyülték és Oroszországot éltették valójában – egy műbalhé volt, egy régi modell újrajátszása. A régi modellt pedig Milošević alkalmazta, aki annak idején hagyta annyira megerősödni Šešeljt és a radikálisokat, hogy az emberek a tőlük való félelmükben a szocialistákra, mint kisebbik rosszra szavazzanak. Ilyen szempontból a kormányfőnek tökéletesen megfelel Šešelj botránykeltése, hiszen ha vele riogatja mondjuk Brüsszelt, akkor kisebbik rosszként ő tökéletes választás lehet. Arról nem is beszélve, hogy ha az elnökválasztásoknak lenne egy második fordulója, ahová ők ketten jutnának be, akkor ez a félelem meghozná Vučićnak a biztos győzelmet.
A kettejük közötti valamiféle egyezség kiolvasható egyébként az elmúlt napok politikai kommunikációjából is. Kezdődött azzal, hogy a haladó párt kiadott egy közleményt, miszerint Saša Janković szimpatizánsai zaklatják a haladó szavazókat, ilyen provokációk országszerte várhatóak lesznek, ezért arra kérik híveiket, hogy ne üljenek ennek fel. Aztán jött ez a Šešelj-interjú, amelyben a radikális vezér nem kevesebbet állít, mint, hogy Vučićot a Nyugat el akarja tenni láb alól, mert többé nem hallgatja direktíváikat és a Janković meg Jeremić képében testet öltött nyugati terroristák legalább száz halottat szeretnének. Aztán, egyelőre harmadik lépésként, a Vučićhoz hű Dragan J. Vučićević által főszerkesztett Informer nevű lap címoldalon közölte, hogy a már említett Janković-Jeremić páros, felerősítve a Dveri elnökjelöltjével Boško Obradovićtyal vérontásra készül a választások napján. „Háborús tervvel rendelkeznek. A hatalomért mindenre készek” – áll öles betűkkel a címoldalon. A felvezetés szerint a három ellenzéki jelölt egy ötpontos tervet készített arra vonatkozóan, hogyan okozzanak káoszt a választások napján. Több száz kifogást emelnek, azt fogják állítani, hogy Koszovón szavazatlopás történt és tojásokkal dobálják majd a választási bizottság épületét.
Nem tudni ki a haladók kampányguruja, de világos, mit talált ki. Azt próbálják sugallni, hogy Vučić a stabilitás kulcsa az országban, az ellenzék pedig a felforgató, noha tudjuk, hogy Koszovóval és Boszniával az elmúlt hetekben éleződött ki a viszony és a Savamala negyedben történt rombolást sem az ellenzék követte el. Ezen kívül, képzeljük csak el: ha tényleg Slobo receptjéhez nyúlna a hatalom – amit őszintén remélek, hogy nem tesznek meg – vagyis Koszovón manipulációk történnének a szavazatokkal, ha valóban annyi szabálytalanság történne, ami miatt több száz kifogást kellene emelni, és tiltakozásként megjelennének a választási bizottságban, akkor a haladók közölnék, hogy ők megmondták, hogy ez lesz. Ezzel pedig elterelnék a figyelmet a lényegről: hogy esetleg tényleg ez történt.
Térjünk azonban vissza a történet elejére, vagyis a haladó-radikális viszonyrendszerre, amelyben az egyesülés egyedüli gátló tényezője – a Fal – jelen pillanatban Šešelj szerint az uniós integráció.
Azt hiszem vitán felül áll, hogy a 2008-as pártszakadásnak elsősorban pragmatikus okai voltak. Miután az akkor még radikális párti vezetőség, vagyis Nikolić és Vučić többszöri választási győzelem után sem tudtak kormányt alakítani, rájöttek, hogy a háborús múlttal és Šešeljel a párt élén ez nem is lehetséges, ezért aztán létrehozták a radikális párt újragondolt változatát, megváltozott retorikával, európai csomagolással. A terv sikeres volt, mert a párt mára már szinte abszolút hatalmat gyakorolhat az egész országban. Közben hazajött Šešelj is, aki szintén a hatalomba szeretne bejutni, de hát ott az a Fal.
Ha összerakjuk a fenti kockákat, miszerint az ellenzéki vezetők nyugati bíztatásra káoszt okoznának, amit sugall a haladó közleménygyár és a kormányfőt kritikátlanul szolgáló Informer nevű lap, akkor igazából nem is tűnik ez a Fal annyira stabilnak. Fennáll a lehetősége, hogy Koszovóra, Boszniára, a Szerbia iránti mostoha viszonyulásra hivatkozva Vučić konfrontálódik a nyugati országokkal, ami az uniós integráció leállását és esetleg egy keleti fordulatot okoz. Vagyis, ledől az a bizonyos Fal és onnantól semmi akadálya nem lesz a radikális újraegyesülésnek.
De ahogy mondani szokás, adja Isten, hogy ne legyen igazam.
A jegyzet a Családi Kör hetilap 2017. március 9-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.
