Választások és érdekvédelmi politizálás (vagy valami más?) HÉTVÉGI ZSÖRTÖLŐDÉSEK (II.)

A héten már annak is örültem, sikerült a fellebbezés, az illetékes tartományi titkárság beismerte hibáját, ami miatt az Oromhegyesi Faluház Alap, a többiekkel – remélem – egyenrangú módon részt vehet az elbírálásban az általunk elkészített, a szerb és magyar nyelv hivatalos használatával kapcsolatos projektjével. (Most már tudom, ez nem következhetett be, mert amennyiben a titkárság szabályzatában előirányzott határidőket leellenőrzöm, el sem juthatott a Magyar Nemzeti Tanács elé véleményezésre. Így, a titkárság ilyen hozzáállásával eleve a nem támogatottak kategóriájába került).

Szinte minden nap információk özönével áraszt el bennünket a szerbiai állami média (persze főleg a mostani kormányfőről, aki államelnök akar lenni), de már a Facebook és a YouTube oldalain is állandóan előbukkantak az illető választási üzenetei. Csak egy-két napig zsörtölődtem emiatt, mert megtaláltam a Google Chrome ingyenes, Facebook és YouTube hirdetéseket blokkoló programját, amit azonnal telepítettem. Kezdetben nagyon szokatlan volt a hirdetések nélküli háttér, hiányoltam az ablakok előugrását, de ma már ezt is megszoktam. Ezért ajánlani tudom ezt mindenkinek!

Leginkább azon gondolkodtam, sőt még ma is azon gondolkodom, hogyan juthatott a délvidéki / vajdasági magyar közösség legjelentősebb pártja olyan mélyre, hogy kvázi pragmatikus okok miatt a radikális jobboldali pártból néppárttá vedlett, akár háborús bűnökkel is vádolható személyekből álló szervezettel partnerségre, koalícióra lépett (már olyan kijelentésre is ragadtatta magát az egyik politikusuk, hogy a VMSZ-nek testvérpártja a Szerb Haladó Párt).

Úgy tűnik, elfelejtették a szerb közmondást: Vuk dlaku menja a ćud nikad (szó szerinti fordítás: A farkas váltja a szőrét, de a természetét sosem.). Szerintem ez a magyar „kutyából nem lesz szalonna” közmodás nagyon közeli „rokona”. Mindez még érdekesebb lesz, ha az elnökjelölt nevének (Vučić) az értelmét is hozzáadjuk: farkasfi, kisfarkas! De maradjunk a folyamatnál, hogyan következett be a politikai szervezetünk – szerintem – „pálfordulása”?

Ha csak a csupasz tényeket vesszük figyelembe, akkor látszólag csak 1995-ben került sor lényegi változásra, hiszen a politikai szerepet is felvállaló, laza szervezettségű civil szervezet egyik napról a másikra olyan politikai szervezetté (párttá) vált, ahol bevezették a demokratikus centralizmust is, azaz a döntéhozatalig mindenki szabadon kifejthette véleményét, azt követően pedig minden tagnak kötelezővé vált a párt szervei döntéseinek képviselete (ha egyetértett azzal, ha nem).

Az ezt követő több mint 20 év alatt többször is módosították a VMSZ Alapszabályát, amelyek segítségével folyamatosan nőtt a központosítás. Olyan alapszabályi rendelkezés is megtalálható, amellyel megtiltják a másképp gondolkodás intézményesítését (platformok és más, hasonló szervezeti formák létrehozásának tilalma).

De nem ez a legjelentősebb változás, hiszen a VMSZ kezdetben gyűjtőszervezetként jött létre, amely nem szándékozott csatlakozni egyik politikai oldalhoz sem. Ezt egy rövid időszak követte, amikor a meghirdetett politikája a politikai paletta közepére helyezte a szervezetet, később még olyan véleményt is hangoztattak, hogy balközép értékeket is vallanak. Ezt követően, hogy, hogy nem, jobbközéppé vált a párt, a végén pedig az Európai Néppárt társult tagja lett. Ezekkel az átalakulásokkal olyan kérdések kerültek a felszínre, amelyekre sehogyan sem tudnak választ adni, de a pártvezetés reakciója egyértelmű, ha ezeket elhallgatja, akkor – szerintük – a problémák valójában nem is léteznek. Miről is van szó?

• – Ha egy politikai szervezet azt hangoztatja, az egész nemzeti közösséget képviseli, hogyan tartozhat a jobbközéphez (vagy bármely oldalhoz), mit tesz azokkal a nemzettársaival, akik számára a szélsőjobb, a liberális, a balközép vagy a szélsőbal értékek az elfogadhatók? A modern európai pártelmélet ezt a dilemmát gyűjtőpártokkal oldotta fel, ahol a frakciók, platformok stb. alapítása a pártokon belül nemcsak lehetőség, hanem szükség.
• – Hogyan egyeztethető össze egy európai értelemben vett jobbközép párt a demokratikus centralizmussal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Demokratikus_centralizmus)? Ha valaki nem tudná, egy párt ilyen működési formáját elöször Lenin a Mi a teendő? (1902) írásában határozta meg!
• – Mondjon már valaki egy európai példát arra, hogy egy valódi jobbközép (vagy balközép) párt fő mozgatóereje a szoros családi és baráti csoportok közötti kapcsolatok megléte, illetve azokon belül az egyén vagy a kis csoportok érdekeinek az érvényesítése! Lehet-e egy ilyen szervezkedést hosszú távon fenntartani? A gyakorlat azt mutatja, mindez már rövid távon is csak diktatúrával lehetséges (lásd: Slobodan Milošević esete).

Mindez már elég problematikus a VMSZ számára, de hátra van még a szerepvállalás kérdése. Alakulásától kezdve 2000-ig a hatalmon levő szocialisták (majd szélsőséges nemzeti radikálisok) ellenzékének számított. Ezt követően az európai erők oldalán részt vállalt a hatalomból, de később, a 2002-es választások után, a háttérből, a 2014-es és a 2016-os rendkívüli választásokat követően pedig pragmatikus okokból (?) koalíciós partnere lett a szélsőjobb radikálisok átvedlésével létrejött Szerb Haladó Pártnak. Egyszerre csak elfelejtették a legújabb balkáni háborúkat, Szerbia bombázását, és a VMSZ egyik tisztségviselője a következő kijelentésre ragadtatta magát (a kérdés az volt, miért kell támogatni Aleksandar Vučićot, hogy államelnöknek válasszák): „A Szerb Haladó Párt a VMSZ testvérpártja, hiszen ők is az Európai Néppárt társult tagjai”.

Elérkeztünk a jelenbe. Nagyban tart a választási kampány. Környékünkön főleg a VMSZ-es „rohamcsapatok” listázzák az állampolgárokat, kis ajándékokkal árasztják el a családokat (konyhakerti vetemények magjai stb.) – a megbízott adatvédelmi biztos szerint mindez alkotmány- és törvényellenes –, de beszállt a „játékba” a Prosperitati Alapítvány (azaz Magyarország Kormánya) is. Majd négyezer családi vállalkozás és birtok kapott értesítést, hogy támogatást fog kapni, a tartományi nemzeti közösségekkel is foglalkozó titkárság pedig gyors-hirtelen támogatásokat osztott ki (szintén papíron), így most a kérdés az: Ezek a korlátozott számú (azaz nagyon kevés) odaítélt támogatások feledtetni tudják-e a VMSZ székház-vásárlására vagy a leendő topolyai labdarúgó akadémiára juttatott óriási összegeket?

Álom és (vagy) valóság – de a végén ki fog örülni?

Pénteken, 2017. 03. 23-án a Politika (sajnos, ma már egyértelműen a Szerb Haladó Párt hatása alatt álló) napilapban megjelent egy elemzésféle Kome će neposlušni birači dati svoj glas (A szófogadatlan szavazók kinek fogák adni a voksukat?) címmel.

Idézek a cikkből:

a)      „On (Đorđe Vuković, programski direktor Cesida) dodaje da će veliki broj Mađara takođe glasati za aktuelnog premijera, ali će jedan deo takođe da se opredeli za Sašu Jankovića.” – (Đorđe Vuković, a Cesid programigazgatója) hozzáfűzte, a magyarok nagy számban szintén a jelenlegi kormányfőre fognak szavazni, azonban egy részük Sašu Janković mögé fog felsorakozni.

b)      „Veoma mali broj glasača socijalista glasaće za Jeremića i Jankovića. Najveći broj njih ili će glasati za Vučića ili će apstinirati… Slično je i sa glasačima SDPS-a, jer teško da im poslednjih četiri, pet godina nije smetala koalicija sa Vučićem, a sada da ne žele da glasaju za njega – objašnjava Vuković.” – Nagyon kevés szocialista szavazó fog Jeremićre és Jankovićra szavazni. Legnagyobb részük Vučićra szavaz majd vagy tartózkodik a szavazóstól… Hasonló a helyzet az SDPS-szel (Rasima Ljajić pártjával) is, mert, ha az utolsó 4-5 évben nem zavarta őket a Vučićtyal kötött koalíció, akkor nem hihető, hogy nem akarnának Vučićra szavazni – magyarázza Vuković.”

Felcsigázták az érdeklődésemet ezek a kijelentések, igyekeztem azok valóságalapját meglelni. Ebben szerencsém is volt, hiszen a Magyar Szóban és a Sandžačke Novine újságokban nagyon hasonló kérdésekre keresik a válaszokat. Az egyetlen különbség, hogy a Magyar Szóban folyamatában, míg a bosnyákok újságában csak a mai napon tudtam rögzíteni az eredményeket.

A Magyar Szó, internetes szavazásán, 2017. 03. 24-én 16 óra 25 perckor a következő volt az állás, valószínűen azért mert a VMSZ „hithű” követői bealudtak:

Kire fog szavazni az elnökválasztáson?

• Aleksandar Vučićra:           61 (11,98 százalék)
• Ljubiša Beli Preletačevićre:            67 (13,16 százalék)
• Saša Jankovićra: 181 (35,56 százalék)
• Vojislav Šešeljre: 10 (1,96 százalék)
• Vuk Jeremićre: 28 (5,50 százalék)
• Valaki másra: 52 (10,22 százalék)
• Nem fogok szavazni: 110 (21,61 százalék)

Azok száma, akik szavaztak: 509

Ezek után nagyon valószínű, hogy az „ügyeletes figyelő” riasztott, mert a következő két nap alatt hirtelen megugrott a jelenlegi kormányfőre leadott szavazatok száma (+118 személy). Igaz, ez sem volt elegendő, mert Jankovićot ez idő alatt még többen (+132 személy) jelölték be. A Magyar Szóban, 2017. 03. 26-én 17 óra 30 perckor a következő volt az állás:

Kire fog szavazni az elnökválasztáson?

• Aleksandar Vučićra:    185 (19,58 százalék)
• Ljubiša Beli Preletačevićre:     128 (13,54 százalék)
• Saša Jankovićra: 325 (34,39 százalék)
• Vojislav Šešeljre: 13 (1,38 százalék)
• Vuk Jeremićre: 36 (3,81 százalék)
• Valaki másra: 70 (7,41 százalék)
• Nem fogok szavazni: 188 (19,89 százalék)

Azok száma, akik szavaztak: 945

Leellenőriztem a Sandžačke Novine szavazását, ez már végleges, hiszen a héten befejeződött, az eredmény pedig ez lett:

• 1) Saša Janković 701 (66,13 százalék)
• 2) Vuk Jeremić   34 (3,21 százalék)
• 3) Miroslav Parović                 1 (0,09 százalék)
• 4) Saša Radulović   16 (1,51 százalék)
• 5) Luka Maksimović (Ljubiša Preletačević Beli)            143 (13,49 százalék)
• 6) Aleksandar Vučić              80 (7,55 százalék)
• 7) Boško Obradović                                                               5 (0,47 százalék)
• 8) Vojislav Šešelj     9 (0,85 százalék)
• 9) Aleksandar Popović     2 (0,19 százalék)
• 10) Milan Stamatović     5 (0,47 százalék)
• 11) Nenad Čanak   28 (2,64 százalék)

Egyik jelöltre sem fogok szavazni                                    36 (3,40 százalék)

Azok száma, akik szavaztak: 1.060

Amennyiben megnézzük, hogy a biztosan szavazó magyar polgárok (757 személy) hány százalékának támogatását élvezi a két legtöbb szavazattal rendelkező jelölt, akkor ezt az ereményt kapjuk: Saša Janković – 42,93 százalék, illetve Aleksandar Vučić – 24,44 százalék. Még érdekesebb, hogyan oszlik meg a biztosan szavazó szandzsáki polgárok (1.024 személy) szavazata: Saša Janković – 68,46 százalék, illetve Aleksandar Vučić – 7,81 százalék.

Ebből talán még arra is lehet következtetni, a délvidéki/vajdasági magyarok nem az elemző elvárásai (azaz nem Pásztor István felhívása) alapján fognak szavazni, mivel a nemzeti közösségük szavazásra hajlandó tagjainak jócskán több mint az 50 százaléka nem Aleksandar Vučićra fogja a voksát leadni. A szandzsaki bosnyákok még nagyobb vereséget fognak mérni (egyik) vezetőjükre, hiszen ott a mostani szerb kormány elnöke alig számíthat szavazatokra. Ahogyan az eredményre egy hetet kell várni, az eredményből (amennyiben azok nem fognak megfelelni a két pártelnök elvárásának) következő lépésekre még több időnek kell eltelni. De tudjuk, nálunk az ilyen események után nem biztos, hogy valaki még a felelősséget is vállalja!

Vendégszerző: Balla Lajos