Ronald Reagan szerencsésebb volt, mint alig négy hónappal korábban John Lennon, aki bele is halt az ellene elkövetett gyilkossági kísérletbe. Reagan elnök túlélte a merényletet 1981. március 30-án. De csak éppen hogy.
Az USA 40. elnöke aznap egy washingtoni szállodában tartott beszédet egy szakszervezeti szövetség konferenciáján. Az elnök programjai akkor még nyilvánosak voltak, bárki tudhatta, mikor hova megy. A Washington Hilton nagyon biztonságos helyszínnek számított, már a Kennedy gyilkosság után épült és sok szempontból tökéletes helyszín volt. Nnagyon közel áll a Fehér Házhoz, a konferenciateremnek már akkor is golyóálló ablakai voltak, felszín alatti bejárat is létezett, a személyzetet szigorúan ellenőrizték. Amikor az esemény után az elnök kilépett a szállodából, mindössze kilenc métert kellett megtennie gyalog az autóig, ami már járó motorral várta. És ekkor a kíváncsiskodók és újságírók tömegéből kivált John Hinckley, előkapott egy Röhm RG-14-es revolvert és hatszor rálőtt az elnökre. Egyszer sem találta el, ami azért érdekes, mert mindössze öt méterre volt tőle. Korábban még lőni is tanult és nem volt tehetségtelen. Viszont fejbe lőtte a sajtófőnök James Bradyt, valamint eltalált egy rendőrt és egy titkosügynököt is. Az utolsó lövés megpattant az autó oldalán és úgy találta el az elnököt; a hónalján hatolt be a golyó, a tüdejébe fúródott és az elnök szívétől mindössze 2,5 centire állt meg. Az egyik ügynök, Jerry Parr az autóba lökte az elnököt, majd a kórházba siettek vele. A George Washington Egyetemi Kórházban hangzottak el azok a híres szavak Reagantól a műtét előtt, hogy reméli, itt mindenki republikánus. Az orvos úgy válaszolt: „Ma, elnök úr, mindannyian republikánusok vagyunk.” Ő maga egyébként demokrata szavazó volt.
Reagan két hetet töltött kórházban és hamar visszatért az elnökséghez, de igazából októberig nem épült fel rendesen. Néhányan a közvetlen környezetéből úgy tartották, hogy a sebesülésnek élete végéig hatása volt rá.
A másik három meglőtt személy közül ketten felépültek, a sajtószóvivő James Brady viszont tolószékben töltötte élete további részét. A fegyvertartás szigorításáért küzdött, és 1993-ban Bill Clinton elnök róla nevezte el azt a törvényt, amely korlátozta a fegyvervásárlást. Jerry Parr ügynök, aki megmentette az elnököt azzal, hogy az autóba lökte, úgy érezte, Isten vezérelte így az életét, és amikor leszerelt a titkosszolgálattól, lelkész lett belőle.
A merénylő, az ifj. John Hinckley vagyonos oklahomai családból származott, az apja egy energiatársaság vezetője volt. Hinckley egy texasi egyetemre járt, de nem fejezte be, már fiatalon is zavart volt a viselkedése és nyugtatókat, gyógyszereket szedett. Az 1976-ban bemutatott Taxisofőr című film nagyon nagy hatással volt rá, teljesen belehabarodott a fiatal Jodie Foster színésznőbe, aki az egyik főszereplője volt a filmnek. A történetben egy éjszakai műszakos taxisofőr próbál megmenteni egy gyermekprostitúcióba keveredett fiatal lányt. A filmben a taxisofőr, aki maga is elég zavarodott karakter, megpróbál lelőni egy szenátort. John Hinckley valamiért kiváló ötletnek tartotta, hogy ha ő is megmerényel egy politikust, akkor azzal bizonyára elnyeri élete szerelmét. Szegény Jodie Foster persze nem győzött menekülni üldözője elől, aki még az egyetemre is követte őt, leveleket írt neki és telefonálgatott.
Hinckley, miután elkövette a merényletet, nem próbált menekülni. a tárgyaláson az ügyvédei arra hivatkoztak, hogy nem beszámítható, így nem börtönbe került, hanem egy washingtoni elmegyógyintézetbe, ahol le is húzott 34 évet, és közben egyszer megpróbált öngyilkos lenni. 2016 szeptemberében kiengedték, és most az édesanyja házában él a virginiai Williamsburgben szigorú ellenőrzés és további pszichiátriai felügyelet mellett.
Az elnök védelmére kirendelt titkosszolgálat működése megváltozott az eset hatására. Duplájára emelték a létszámot, azóta nem nyilvános az elnök programja, és nem fordulhat elő, hogy nyílt színen távozzon egy épületből.
Mikor 2014-ben James Brady sajtószóvivő meghalt, felmerült, hogy vádat emelnek Hinckley ellen gyilkosságért, mert a vizsgálatok szerint a halálesetnek köze volt a fejsérüléséhez, így tulajdonképpen gyilkosság áldozata lett. De végül nem került sor az újabb eljárásra.
Jodie Foster nem hajlandó nyilatkozni a történtekről: mindössze kétszer tette meg, egy sajtótájékoztatón az eset után, majd egy későbbi interjúban, írásban pedig egyszer, egy 1982-es cikkben. Mindenesetre nagy támogatója a fegyvervásárlás szigorú ellenőrzésének – amit reagan republikánusai minden erejükel elutasítanak.
