A Szojuz TMA-10-es 2007. április 7-én indult a Nemzetközi Űrállomásra a bajkonuri űrközpontból, fedélzetén Charles Simonyival és két orosz kozmonautával.
Charles Simonyi gyerekkora óta vágyott az űrbe, tizenhárom éves volt, amikor Moszkvában találkozott Pável Popovics kozmonautával. Álma 45 évvel később vált valóra, a Space Adventures amerikai cég jóvoltából, akik az oroszokkal együttműködve 2001 óta reptetnek űrturistákat.
Simonyi Károly még budai elemistaként megnyerte a Magyar TV első űrhajózási diákversenyét
Simonyi 1966-ban, 17 évesen hagyta el Magyarországot, miután különleges miniszteri engedéllyel előre leérettségizett. Dániában dolgozott egy évig programozóként, majd Amerikában tanult a Berkeley és a Stanford egyetemeken. Tanárai segítségével még egyetemi évei alatt informatikusként dolgozott a Xeroxnál, ahol megalkotta az első WYSIWYG (What you see is what you get – Ahogy látod, úgy nyomtatódik) szövegszerkesztőt. Mivel a Xeroxot nem érdekelte a találmány, Simonyi 1981-ben meglátogatta Bill Gates-et, a Microsoft alapítóját és vezetőjét, aki egy egész napos beszélgetés után azonnal meghívta az akor még kis cég negyvenedik alkalmazottjaként, hogy neki dolgozzon. Simonyi találmányából lett a legnagyobb sikerű Word alkalmazás (de Simonyi az Excel fejlesztésén is dolgozott), majd a Microsoft fejlesztési főmérnöke lett, és ebben a kapacitásában bevezette a „magyar elnevezésrendszert” (amelyet azóta ejtettek): a programozási nyelvekben használatos változókhoz (legalább) kétszintes nevet rendelt, és a könnyebb követhetőség érdekében a csoportnevet, a „vezetéknevüket” írta előre.
Simonyi később üzletemberként is megállta a helyét: Intentional Software néven 2002-ben saját céget alapított és azzal is sikeres lett. Milliárdos vagyonát azonban még a Microsoft alkalmazottjaként alapozta meg, ami igencsak ritka az informatika világában (noha millió dolláros szinten nagyon sok informatikus szerez részvényeket).
Az utazásra való felkészülés fél évet vett igénybe a Moszkva melletti Csillagvárosban. Simonyinak nemcsak műszakilag kellett sokat tanulnia, de oroszul is, úgy, hogy közben folyamatosan vagy száz orvos vizsgálgatta.
A Nemzetközi Űrállomáson többféle kutatómunkát is végzett, amatőr rádiósként próbált kapcsolatba lépni a Földdel, golfozott egy kicsit és sokat fotózott meg nézelődött. Azt mondta, a sebesség volt az egyik legcsodásabb dolog, ahogyan az ember 90 percenként lát tavaszt és őszt, a sarkvidéket és a trópusokat, éjszakát és nappalt. Simonyi saját bevallása szerint jól boldogult a súlytalansággal, a plafonról „lógva” aludt és megtanulta, hogy minden tárgyat tépőzárral kell rögzíteni, különben azok odébb lebegnek. Mivel odafent a víz a legnagyobb kincs, azzal kellett legjobban takarékoskodni. Az élelmiszer főként konzerv vagy „szárazeledel” volt. Az alkoholizálást nem engedték. Arra a kérdésre, hogy azért az oroszok csak vittek némi vodkát Simonyi úgy válaszolt: „No comment.”
Két könyvet vitt magával az útra, Robert Heinleintől a The Moon is a Harsh Mistress (A Hold börtönében) címűt és Goethe Faustját.
2007. április 21-én tért vissza a Földre, de annyira megtetszett neki az űrutazás, hogy két évvel később, 2009-ben megint befizetett és visszament újabb két hétre. Eddig ő az első, aki kétszer is volt űrturista és megjárta a Nemzetközi Űrállomást. Magyarul is küldött üzenetet, egy Madách idézetet választott és a végén azt mondta: “Mindenkit aki magyarul beszél, tiszta szívemből üdvözlök a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről”. A NASA, az USA űrkutatási hivatala lehetővé tette az akkor még létező független Duna Televíziónak, hogy a washingtoni tudósító élőben beszélgethessen Simonyival a Nemzetközi Űrállomásról. (Átláthatósági közlemény: a Duna TV akkori washingtoni tudósítója Purger Tibor, a Szabad Magyar Szó társalapítója volt, aki kétszer egyórás dokumentumfilmet készített Simonyi első űrrepüléséről – a szerk. megj.)
Az első 25, a második űrutazása 35 millió dollárba került. Aki viszont most szeretne utazni, már sokkal drágábban, 50 millió dollárért válthat jegyet.
