Nagyon nehéz beszélni erről a témáról, mert közvetlenül érintett vagyok benne. Egy ideje eldöntöttem, kizárom az életemből a közéleti és politikai kérdéseket. Nem követtem a napi híreket (főleg nem a közmédiát) és elzárkóztam az épp aktuális politikai eseményektől. Most pedig ennek a levét iszom meg. Egyik napról a másikra, és akaratomon kívül, ismét a politikai térben találtam magam. Két héttel ezelőtt, este 10 órakor tudtam meg a kollégámtól, hogy el akarják lehetetleníteni a CEU működését, ahol eddig tanultam és most dolgozom. Már előtte is voltak erre való utalások, de mint mondtam, igyekeztem nem foglalkozni ezekkel a híresztelésekkel. Amikor viszont felkerült az Országgyűlés honlapjára a felsőoktatási törvény módosításának tervezete, és miután kétszer is végigolvastam annak szövegét, hirtelen nagyon megijedtem. A tervezetből egyértelműen kivehető volt számomra, hogy a kormány célja, olyan feltételeket szabni a CEU-nak, amelyeket soha sem fog tudni teljesíteni.
Kicsit olyan ez, mint amikor valaki már évek óta bérel egy lakást, s egyik napról a másikra a tulajdonos bejelenti, hogy csak akkor maradhat a lakásban, ha előtte szerez egy támogató levelet Donald kacsától. Elméletben lehetséges, de gyakorlatban nem. Teljesen értelmetlenül álltam a dolgok előtt.
Šabić Norbert
Nem értettem miért kellene új államközi megegyezést kötni a meglévő helyett, főleg, ha figyelembe veszem, hogy ezt most szövetségi szinten kellene kötni, amire egyébként Donald Trumpnak nincs is felhatalmazása. Azt sem értettem miért kellene működtetni Amerikában képzési programokat, mi haszna lenne abból a magyarországi hallgatóknak? Nem értettem miért probléma Amerikában akkreditált diplomát szerezni a CEU-n, s miért nem probléma mondjuk németet vagy franciát. Nem értettem, miért kell nemzetbiztonsági okokkal magyarázni egy felsőoktatási törvénymódosítást. És ezek csupán azok a kérdések, amelyek a törvényjavaslat alapján merültek fel bennem. Viszont, miután hallottam a kormány hivatalos magyarázatát is, csak akkor kezdett igazán megfájdulni a fejem a megválaszolatlan kérdések sokaságától. Már azt sem értettem miként vág a témába Soros György neve (hiszen ne feledjük, a törvényjavaslatot hivatalosan nem a CEU ellen, hanem a szabálytalanul működő külföldi egyetemek megregulázása miatt terjesztették be), hogyan jön ide az előnytelen versenyhelyzet más magyarországi egyetemekkel szemben, miért probléma az, hogy milyen témát választanak a CEU hallgatói a diplomamunkájukhoz, vagy épp milyen konkrét csalással vádolják az egyetemet, ahol tanultam és dolgozom. Tagadhatatlan, hogy rengeteg kérdés merült fel a napokban ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Talán még szomorúbb az a tény az, hogy a mai napig egyik sem lett hihetően megmagyarázva.
Miért kellene elűzni a CEU-t Budapestről? Kinek jó ez?
Sajnos a kormány nem érzi úgy, hogy ezzel a döntésével el kell elszámolnia a CEU hallgatóinak, tanárainak, vagy bárkinek. Egyszerűen azt üzente: nincs szükség a tudományos sikerekre, amiket a CEU elért, mint Magyarország egyik legjobb egyeteme; nincs szükség a régió egyik legnagyobb társadalomtudományi könyvtárára, amit a CEU működtet; nincs szükség azokra a neves magyar kutatókra, akiket a CEU csábított vissza Magyarországra; és nincs szükség a szabad gondolkodásra és vitára sem, ami az egyetem DNS-ébe van kódolva.
Az elmúlt napok egyedüli fénypontja az volt, hogy rengeteg magyarországi diák, tanár, szülő, és nagymama gondolja ezt másképp mint az épp aktuális kormány. Nagyon sokan álltak ki a CEU mellett a tüntetéseken, amelyeket fiatal egyetemista csoportok (többségében nem is CEU hallgatók) szerveztek. A most vasárnapi tüntetés az elmúlt hét év legnagyobb létszámú tüntetése volt. Persze téves állitás lenne azt mondani, hogy mindenki a CEU-ért vonult az utcára. Kint voltak a brókerbotrány áldozatai, a megbélyegzett civil szervezetek, a középiskolai tanárok, az ápolók, a színészek, Sólyom László, és valahol a tömegben a CEU-ért tüntetők is. Ez egy kis reményre ad okot. Ha nem is konkrétan a CEU ügyében, akkor legalább arra, hogy lesz elég erő az összefogásra és a változtatásra.
Vendégszerzőnk: Šabić Norbert, a CEU rektori hivatalának munkatársa
