Az Eucharisztikus Kongresszusra készülő Magyarországon Nagycsütörtöknek, mint az Oltáriszentség alapítása ünnepének különös jelentőséget kell kapnia. Nem kell elfelejteni sem a lábmosás tanítását, a szolgálat szellemét, sem a vérrel verejtékező magárahagyottságot, hiszen ezekben emelkedik ki számunkra az „íme és veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig” ígérete (Mt 28,20).

Teológusaink próbálhatják így vagy úgy magyarázni a felfoghatatlant, több részre szakított Egyházunkban, de az egyszerű hívő ember valamiképp Krisztussal találkozik, ha az egyik vagy a másik felekezet hitét vallja, akkor is. A valóságos jelenlét emberi ésszel felfoghatatlan. Nem magyarázni kell, hanem megélni Vele a találkozást.

Mi azonban többet lótunk-futunk napi dolgaink után, és mennyi, de mennyi időt töltünk el feleslegesen! Hányszor hagyjuk magára Őt, közben megbotránkozunk az elalvó apostolokon, de mi még annyira sem maradunk a közelében, mint a bóbiskoló tanítványok.

Húsvét. Krisztus elindul és sajátos szókapcsolattal mondva: elénk éli a halált, majd visszajön és keres minket.

Európai ember! Tudod: Krisztus feltámadt. Benned vajon feltámad-e a már-már meghalni látszó kapcsolat Isteneddel? Van-e Istened egyáltalán? A bűnből mi is(fel)támadjunk, énekeljük Húsvétkor? Ideje lenne, ha meg akarjuk menteni hazánkat és Európát.

Az Oltáriszentség alapításának ünnepén Matl Péternek a Gulág borzalmairól készített pasztellgrafika-sorozatából vett képpel köszöntök mindenkit. A kép bennem a táborokban tartott titkos szentmiséket idézi fel. Fontos-e nekünk, békében élőknek, az eucharisztikus együttlét annyira, mint a táborokba hurcoltaknak annak idején?

Istenközelséget adó szép ünnepet kíván:

Surján László

Vendégszerzőnk a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) tiszteletbeli elnöke