„Johan Huizinga állítása szerint a játék idősebb, mint a munka, s az első ember is csak játszott, amikor eledel után kutatott(-). a Amikor tudatosult benne a munka szükségessége, akkor változott meg a játékhoz való viszonya is (HUIZINGA 1970:262). Valahol itt szorult ki a felnőttek játéka abból a világból, ami már a munka világából is állt, s lett(,) csak a gyermekek privilégiuma.” – a fotón az eredeti cikk látható, ez pedig már a javításokat tartalmazó szöveg.
Szép teljesítmény! Két mondat eredetileg. A valóságban három, mert az „amikor eledel után kutatott” tagmondatot követően pontot kell tenni, hiszen a következő mondat logikailag nem kapcsolódik az előző összetetthez, s főleg nem lehet alárendelt tagmondati viszonyban vele.
Az így tagolt szövegben (két és fél sor a honlapon!) nyolc helyesírási hiba van; leginkább mondattagolási (ún. központozási) problémák.
A zárójeles hivatkozásnál tördelési hiba fordul elő; az évszám és a kettőspont után betűközt kell hagyni!
A harmadik mondat értelmezhetősége is kérdéses. A mondatformálás pongyolaságából következik. Tehát: kiszorult a felnőttek játéka egy bizonyos világból, ami a kiszorulás pillanatában már a munka világából is állt (vagyis: volt egy világ, ami egy másik világból is állt már!), s ez (mármint a két világból álló világ!) lett a gyermekek privilégiuma.
Gyanítom, hogy a szerző eredetileg azt szerette volna mondani, hogy a felnőttjáték akkor szorult ki a világból, amikor az emberben tudatosult a munka szükségessége, ezért a játék a továbbiakban a gyermekek privilégiuma lett. De a mondat értelme – sajnos! – nem ez.
А kiemelt szöveg a Létünk folyóirat honlapjáról, annak Előzetes rovatából származik. „Ízelítő” a 2017/1-es szám tartalmából. A kiemelt „tanulmányrészlet”-nek nem tudni, ki a szerzője, mert nem tüntették fel. Ez a szerkesztő, dr. Mészáros Zoltán szakmaiatlan hozzáállására vall, de azt hiszem, ezúttal megbocsátja neki a tanulmányíró, mert nem valószínű, hogy büszke lenne munkájának e részletére!
Itt tekinthető meg a teljes „előzetes”:
www.letunk.rs/elozetes.3/
Ez csak egyetlen példa arra vonatkozóan, hogy milyen tartalmi, stilisztikai, helyesírási anomáliák találhatók a honlapon.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy mint volt főszerkesztőt, akinek nem nyert a pályázata, a sértettség vezérel. Az is.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindaz, ami most a Létünkkel történik, az a vajdasági magyar tudományos élet megcsúfolása, egy rangossá lett folyóirat tönkretétele. Megkérdőjelezhetők a főszerkesztő kompotenciái, a főszerkesztői posztra kiírt pályázat (amelyben szerepelt a helyesírási és nyelvhelyességi ismeretekre vonatkozó feltétel) elbírálásának hitelessége. Szégyen a kiadóra! Szégyen saját szerkesztői bizottságára! Emellett munkatársainak lejáratása!
