Egy héttel ezelőtt az elnökjelöltek szemszögéből elemeztük az április 2-i választást. Azóta érdekes dolgok történtek, a diákok az utcára vonultak, Saša Janković stábja azt állította, hogy a hatalom legalább 300 ezer szavazatot ellopott, volt a tévékamerák előtti újraszámlálás, amikor összehajtatlan szavazócédulák kerültek elő és így tovább. Ez a sztori a héten tovább fog kerekedni, úgyhogy maradjunk a múlt heti ígéretnél, nézzük meg hogyan alakultak ezek a választások a vajdasági magyarság szemszögéből.
Az elnökválasztás hasonló összecsapást hozott, mint a tavalyi általános választások, a politikai felsorakozás alapján a magyarság előtt két opció volt. A VMSZ és partnerei Aleksandar Vučić mögött sorakoztak fel mellszélességgel, míg a Magyar Mozgalom, a VMDK és a Magyar Polgári Szövetség Saša Janković volt polgárjogi biztost támogatta. Ez a kiállás iránymutató volt a magyarság számára, hiszen ott, ahol a közösségünk tömegesen jelen van ez a két jelölt kapta kimagaslóan a legtöbb szavazatot.
Mindkét opció számára léteztek előnyök és hátrányok is a kampány során. Míg a VMSZ-nek elsősorban a magyarság nem kis részének ellenérzéseivel kellett megküzdenie, amely Vučićban a kilencvenes évek háborús politikájának folytatását látta, addig maguk mögött tudhatták a rendelkezésükre álló pénzügyi, politikai és médiadominanciát, megtámogatva a haladók által mozgatott hatalmas gépezettel. Az ellenérzéseket megfogalmazó magyar szavazópolgárok hangját igyekeztek elnyomni és semlegesíteni azzal, hogy a kampánybeli üzeneteik elsősorban a szerb kormányfő és Orbán Viktor közötti jó viszonyra fókuszáltak, Szijjártó Péter magyar külügyminiszter a tavalyi választásokhoz hasonlóan ezúttal is megjelent egy haladó kampányrendezvényen és ismét szerbül szólalt fel Vučić mellett. Ezenkívül a párt bevetette a választási csodafegyvert a Prosperitati alapítványt is, ami szintén fontos mozgósító erő volt. Érvként az hangzott el, hogy Vučić nem nehezíti meg a magyar állami pénzekből működtetett alapítvány munkáját, ami úgy is olvasható, hogy egyébként esetleg lenne mit akadályozni. Az úgynevezett közmédia pedig teljes egészében beállt a Vučić-kampány mögé, az egy szem magyar nyelvű nyomtatott napilap olvasói talán nem is tudtak róla, hogy egy Saša Janković nevű jelölt is indul, ezzel szemben a haladó vezérről terjedelmes tudósítások jelentek meg. Pásztor személyesen is felszólalt a haladók szabadkai és újvidéki utazó cirkuszos nagygyűlésén és több lakossági fórumon is igyekeztek mozgósítani az embereket és főként meggyőzni őket arról, hogy ez a Vučić már nem az a Vučić, aki a kilencvenes években volt. Ezenkívül a VMSZ által támogatott jelöltet vitte a haladó hátszél is: a teljes kormánypárti médiából Vučić folyt, sőt, a választások hetén jelentek meg először szórólap majd plakát formájában azok a nyomtatványok, amelyeken együtt szerepel Vučić, Orbán és Pásztor, míg a választások napján a magyarlakta településeken olyan SMS-üzeneteket küldtek a szavazóknak, amelyek rossz magyarsággal buzdítják az embereket az ő támogatására, szintén az Orbánnal való barátságra hivatkozva.
A másik oldalon fordított volt a helyzet. A Magyar Mozgalomnak előnyére vált, hogy az általa támogatott jelölt, Saša Janković nem kompromittálódott, jogvédőként a polgárok oldalán állt, tehát egy szerethető jelöltet kellett futtatniuk. A dolog hátránya az volt, hogy a magyarok jelentős része számára Janković személye ismeretlen volt, tehát a semmiből kellett őt megismertetni az emberekkel. A VMSZ-szel szemben a Magyar Mozgalom nem rendelkezett sem anyaországi hátszéllel, sem médiával, anyagiakkal még kevésbé, ami még inkább nehezítette a dolgot. Janković esetében is hasonló volt a helyzet: nem tudott tévéreklámokat, óriásplakátokat, újságcímoldalakat vásárolni, úgyhogy számára utcai felvonulásokat szerveztek, itt tudtak vele az emberek megismerkedni. A magyarlakta térségben a kampány rövidsége miatt Janković csupán Szabadkán tudott megjelenni, ahol a Magyar Mozgalom közgyűlésén mondott egy rövid beszédet, majd beszélgetett a jelenlévőkkel, illetve a város főterén szólalt fel. Topolyára és Zentára egyik jobbkeze, a kosárlabda legenda Dušan Duda Ivković látogatott el, akit sokan ismernek és szépen fogadták őt.
Ilyen előzmények után került sor a választásokra, amelyek eredményét mindkét fél a saját szája íze szerint magyarázta. Míg Pásztor Bálint a VMSZ parlamenti frakcióvezetője Facebook-bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy „a magyar települések túlnyomó többségében Vučić, az országos átlagnál jobb eredményt ért el”, addig a Magyar Mozgalom két pontban foglalta össze saját értékelését. Ebből kiderül, hogy, a Saša Jankovićra leadott szavazatok száma a kilenc magyarok lakta önkormányzatban 4750-el több mint az őt támogató szervezetekre (a Magyar Mozgalom és a VMDK koalíciója, valamint a Demokrata Párt által vezetett koalíció) a 2016-os tartományi választásokon leadott szavazatok száma volt. Illetve, hogy az Aleksandar Vučić által megszerzett szavazatok száma ebben a 9 önkormányzatban 12.990-el kevesebb, mint az őt támogató szervezetekre (Szerb Haladó Párt által vezetett koalíció, VMSZ által vezetett koalíció és a Szerbia Szocialista Párt – Egységes Szerbia koalíciója) a 2016-os tartományi választásokon leadott szavazatok száma volt.
Kinek van igaza? Mindkét oldalnak. Százalékosan nézve Vučić a magyarlakta települések jelentős részében bőven több mint 50 százalékot szerzett, kivéve Zentát, amely három belgrádi község mellett az egyedüli olyan önkormányzat, ahol Janković tudott nyerni. Másrészt, ha nem százalékokat, hanem szavazatszámokat nézünk, akkor az MM számítása a helyes. A választások végkifejlete szempontjából a Pásztor Bálint által közölt kalkuláció a lényeges, hiszen a százalékarány dönti el a választást. Viszont, ha a magyarság választói viselkedését szemléljük, akkor az MM matematikája tanulságosabb. Alacsonyabb részvételnél a hatalmi jelölt számszerűsítve kevesebb szavazatot kapott, mint a VMSZ és partnerei egy éve, míg Janković az alacsony részvétel ellenére is többet zsebelt be, mint az MM és a jelenleg vele egyoldalon felsorakozott erők 2016-ban.
A legnagyobb tanulság azonban az, hogy az országoshoz képest a magyarlakta térség részvételi aránya jócskán alulmaradt, volt olyan település, ahol csak 28 százalék szavazott. Ez részben betudható az elvándorlásnak is, hiszen egyes becslések szerint Zentán vagy Magyarkanizsán a szavazótestület 30 százaléka is külföldön van, de másrészt ez a korábbi VMSZ szavazók csendes tiltakozása is volt a pártvezetés döntése ellen. Nem szavaztak az ellenzék jelöltjére, de a pártelnök utasítását se követték. A következő választások alkalmával az ő viselkedésük döntő fontosságú lehet.
A jegyzet a Családi Kör hetilap 2017. április 13-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.
